A szerk.

Az Orbán-felár

A szerk.

Bár az április 30-i határidőn már túl vagyunk, lapzártánkkor (kedd délután) a magyar kormány még nem nyújtotta be az ország Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervét az Európai Bizottságnak.

Gulyás Gergely másfél hete azt mondta, hogy az elsők között leszünk – nos, a 27-ből 14 tagállam már biztosan előttünk jár, de nem ez lesz a legnagyobb bajunk. Ugyancsak Gulyás nyilatkozata nyomán derült ki, hogy az uniós helyreállítási alap Magyarországra jutó közel 5800 milliárd forintjából a kormány csak a 2500 milliárdnyi vissza nem térítendő támogatást hívná le, a 3300 milliárdos hitelkeretet egyelőre nem kérjük.

A kormányzati magyarázat szerint önként mondunk le a pénz több mint feléről, nehogy elszálljon az államadósság. Ezt az érvet érdekes fénytörésbe helyezi, hogy a magyar államigazgatás hónapokig a teljes keret lehívásán dolgozott; a helyreállítási tervért felelős államtitkár már novemberben 6000 milliárdos fejlesztésről beszélt, és 5800 milliárdról szólt a terv április közepén közzétett vázlata is. Orbán inkább azért vághatta vissza az igényelt összeget Ursula von der Leyennel folytatott április 23-i megbeszélésén, mert addigra világossá vált, hogy az eredeti terv nem menne át a Bizottságon. A brüsszeli illetékeseknek két fő kifogásuk volt: bizonyos javasolt projekteket nem tartottak eléggé EU-konformnak (például a privatizálásba belehajszolt egyetemek fejlesztésére szánt közel 900 milliárdot), továbbá úgy vélték, a terv nem reagál a Magyarországnak címzett országspecifikus ajánlásokra, amelyek jegyében egyebek mellett azt várnák el a kormánytól, hogy határozottabban lépjen fel a korrupció ellen, garantálja a bírói függetlenséget és erősítse a versenyt a közbeszerzéseknél.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.