A szerk.

Tüntető tömeg

A szerk.

Van a kosztümös filmeknek egy visszatérő jelenete: a palota ablakából egy jól táplált főúr az utcán összeverődött nincstelenek közé szór egy zacskónyi aprópénzt, a szerencsétlenek meg egymást lökdösve-taszigálva kapkodják össze a garasokat a porból.

Sikoltozás, káromkodás, van, akit fellöknek, a másikon átgázol a tömeg, gyomorszorító látvány. Az uraság meg nézi a nagy megbolydulást az ablakából, s csak annyit mond: csőcselék. Az arcán megvetés, gúny és persze letörölhetetlenül a félelem. Bombabiztos patron ez, hisz az efféle jelenetek egyik elsődleges célja nyilvánvalóan az, hogy ellenszenvessé tegyenek egy figurát – és mindig bejön. Nos, képzeljük mindezt aprópénz helyett életmentő gyógyszerrel. Ha lehet, még nagyobb aljasság jön ki belőle. Múlt pénteken pedig pont ez történt Magyarországon.

Valaki, történetesen maga a miniszterelnök épp így látta jónak megalázni az ország azon polgárait, akik nem kérnek az ő vakcinapolitikájából (ti. oltsunk kínaival, mert azért nagytestvéri jó pont jár, és lehet is fogni rajta kisebb-nagyobb összegeket), s a maguk részéről inkább az Európai Unió vakcinapolitikáját választanák.

Akik múlt péntek délelőtt mondjuk a Szent Imre Kórház – vagy bármelyik oltópont – környékén jártak, ugyancsak gyomorszorító látványban lehetett részük: végtelen, valahol a Bártfai utcában eltűnő, de nyilvánvalóan még folytatódó sor; sorok mindenütt. Remény és reménytelenség egyszerre – vajon én még sorra kerülök, vagy elmegy a napom, és mehetek haza? Érdemes-e még egyáltalán beállni? Miért kell nekem így élnem? Miért lehet ezt velem megtenni?

Mit megtenni egész pontosan?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.