A szerk.

Bónuszmumus

A szerk.

Nem kell túl nagy képzelőerő ahhoz, hogy felmérjük, az ingyenreklámon túl nem sokat várhatott Niedermüller Péter, midőn 2020. január 23-án az ATV stúdiójába igyekezett, A nap híre című műsorba.

Az erzsébetvárosi polgármestert, a DK alelnökét eleve nem funkcionáriusi minőségében hívták, hanem okostojásnak. És különben is, a mondott műsor nem arról híres, hogy megizzasztanák benne a vendéget. „Botrányos, meglepő, nagy hatású: terítéken a nap három legfontosabb híre, melyekről három szókimondó vendég formál véleményt kendőzetlen, vitatkozó, vagy éppen humoros hangnemben” – így a beharangozója, de a másik két vendég, Ónody-Molnár Dóra újságíró és Tordai Bence párbeszédes képviselő neve hallatán is borítékolhatta mindenki előre, hogy olyan nagy vita nem várható.

A három közül az volt az egyik „legfontosabb hír”, hogy „Kommunikációs krízissel küzd a Fidesz”. Az ezzel járó, sokat emlegetett orbáni ellenséggyártás kapcsán ragadta el Niedermüllert a hév, midőn ezt mondotta: „ha megnézzük, hogy mi marad, ha lehántod ezeket a gyűlöletvalamiket, amiket fölsoroltunk, a nem magyarok, a mások, a migránsok, a romák (…) akkor ottmarad egy rémisztő képződmény középen: ezek a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak – meg azért nők is vannak közöttük”. S még azt is hozzátette: „Ez azért borzalmas, mert ha megnézzük, hogy a világon mindenütt az úgynevezett fehér nacionalisták miből állnak össze: ebből – mondom csöndesen nektek.”

Mindez sem a műsorvezetőből, sem a vendégekből nem váltott ki különösebb megütközést, s hát olvasói levelek sem tömítették el a csatorna levelesládáját – okkal –, hiszen a képzavar és eredetieskedés ellenére is egyértelmű volt, hogy mire gondol a DK alelnöke. Sőt, egészen biztosak lehetünk abban is, hogy e kedélyes, tét nélküli csevejre másnap a kutya sem emlékezett volna, ha a voltaképp ellenzéki Magyar Hang újságírója – némi nyilvánvaló témahiánytól vezérelve – nem ragadja ki az idézett szövegrészletet, és nem állítja azt, hogy a polgármester „súlyos, kirekesztő kijelentésekre ragadtatta magát”.

Mindez azért fontos, mert a Fidesz-agit­prop csak a Magyar Hang cikke után repült rá Niedermüllerre, és rajta keresztül a teljes hazai ellenzékre. A rég eltűntnek hitt Hatvannégy Vármegye döglött patkányt küldött a polgármesternek, a VII. kerületben megjelentek a Niedermüllert patkányként ábrázoló plakátok, majd az erzsébetvárosi önkormányzat épülete  előtt rendeztek tüntetést a „kirekesztés ellen”, bár az esemény csak abszurd jelszavaiban tért el a szokásos Fidesz-rendezvényektől. Miközben Bayer Zsolt, Hollik István és a többiek arról szónokoltak, hogy ők az üldözöttek, s nem tűrik a kirekesztést, a pride-okról, Orbán-barát tüntetésekről stb. ismerős köpködő, anyázó veteránok azt skandálták: „Rasszisták! Rasszisták!”. Mert hát mindent elviselnek, de a rasszizmust nem szenvedhetik. Közben újság­írókat fenyegettek, a HVG munkatársát leköpték, s volt verekedés is. A tüntetés óta is másodosztályú fideszes megmondóemberek hágnak egymás sarkára nagy igyekezetükben, Gajdics Ottó például azt nyilatkozta, hogy „a bolsevikoktól már megszoktuk, hogy azzal vádolják az embert, amit ők maguk követtek el”.

És ha még ez sem elég, álljon itt a legjobb. Az egykori békemenetek közpénzzel kitömött civiljei pedig egyenesen a római pápához szaladtak panaszra. Nyílt levelükben azt írták meg neki, könnyek között, hogy „az elmúlt napokban folyamatos támadás alatt áll a magyarországi keresztény közösség”. Nehéz időket élünk, szentatyám, reánk törtek a pogány Niedermüllerek! Talán röhögni is lehetne e szánalmas komédián, ha ezzel vége is lenne az egésznek, de amikor azt látjuk, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia – amely gyakorlatilag végigkussolta az elmúlt tíz évet – arról ad ki közleményt, hogy Magyarországon „nyilvánosan általánosítva keresztény embereket bélyegeznek meg hitük és vallási hovatartozásuk miatt”, már azt is gondolhatnánk, hogy itt tényleg mindenki meghülyült, de a papság a legjobban. De nem. Hiszen nem kell ahhoz nagyon éles szem, hogy átlássuk, a cigányok, az ügyvédek, a bírók és az elítéltek után újabb ellenség született: a véres kezű keresztényüldözők. Annak már nincs jelentősége, hogy a Fidesz Niedermüllernek, vagy a Magyar Hangnak köszönje-e meg e bónuszellenséget. Aki ugye az összes eddigi mumusnál jobb, mert valójában bárki lehet.

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.