A szerk.

Egyedül, bután

A szerk.

A lapzártánk előtti napon, február 15-én zajlott a visegrádi négyek ünnepélyes tanácskozása, megjelent Bohuslav Sobotka, Beata Szydło, Robert Fico és Orbán Viktor, a fő téma az volt, hogy merre legyen az arra a menekültválság kérdésében.

Meghívták még a bolgár kollégát, Bojko Boriszovot, és a macedón államelnököt, Ivanov Gjorgét is. A két balkáni srácnak az lett volna a szerepe, hogy sírva könyörögjenek a négyeknek egy szép kerítésért a görög–macedón és a görög–bolgár határra, azok meg demonstratíve támogassák őket ebben, szóval és tettel is akár, eszközállománnyal, élő erővel, diplomáciai izomzattal. Ez lenne az ún. B terv, melynek lényege az Európai Unió határainak lezárása: ne jöjjön egy menekült sem sehonnan, ha jönne, ne engedjék neki, fordítsák vissza. A B terv mellékterméke Görögország (és/vagy Törökország) menekültekbe fullasztása lehet, hiszen a terv az unió határait Görögország északi hatá­ra­in zárná le, de erről sajnos Görögország tehet, hisz eddig is neki lett volna a dolga a menekültek regisztrálása, menekültkérelmük elbírálása, majd visszaküldése vagy nem visszaküldése. De Görögország tojt erre, a menekülteket egyszerűen tovább diszponálta észak felé, most magára vessen. Görögország persze még megjavulhat, javuljon is, segítsünk is neki azzal, hogy mi – az unió vagy a NATO – őrizzük a déli tengeri hatá­rait, de addig is tanuljon mórest.

Ezt a B tervet többé-kevésbé Orbán Viktor fémjelzi, legalábbis ő beszél róla a legnyíltabban, és ő jár elöl az A terv fikundázásában is. Az A tervet a német kormány, leginkább Angela Merkel fémjelzi, de momentán – kedd délután – még mindig ez a hivatalos uniós politika, amit egy török–uniós megállapodás is rögzít, legalábbis egyes részleteiben. Ez a menekülthullám csillapítását nagy vonalakban úgy képzeli el, hogy Törökország pénzt kap az uniótól a főként a szíriai háborúk elől menekülők ellátására, hogy azok ne akarjanak tovább jönni Európába. Akik meg mégis akarnak, vagyis menekültstátuszért folyamodnak, azok folyamodványát Törökországban vagy Görögországban az erre a célra létrehozott menekülttáborokban, szervezett és méltányos eljárás során bírálják el. A menekültstátuszt elnyerőket az uniós országok a kvóta szerint osztanák el, ebben a részvétel önkéntes. Az elképzelés – ami ennél persze jóval bonyolultabb, különösen a görög–török menekültpingpongra vonatkozó, kardinális része – fő erénye, hogy valamelyest ellenőrizhetővé, kezelhetővé és legálissá teszi a migrációt, és valamelyest kihúzza a talajt az embercsempészek alól is. Az is az egyik előnye, hogy megvalósulása esetén nem kell a menekülőket nagy számban belelőni a tengerbe. De az A terv is tartalmazza a görög határőrizet felbikázását. Az heves politikai viták tárgya a tagországokon belül és közöttük is, hogy legyen-e felső határa az unió által befogadható, illetve befogadandó menekülteknek. Mennyien jöhetnek összesen? Háromszázezren? Egymillióan? És miért pont annyian? A nemzetközi menekültjog nem ismer ilyen limitet, az azt mondja ki, hogy a részes államoknak kötelességük menekültstátuszt adni azoknak, akikről hitelt érdemlően bebizonyosodik, hogy a lakhelyükön veszélyben forog az életük.

A visegrádi négyek bulija hétfőn, február 15-én kellőképpen homályos közös közlemény kiadásával ért véget, de inkább az A terv mellett foglaltak állást, legalábbis annyiban, hogy az unió és Törökország közötti együttműködés kiaknázását jelölték meg az első számú iránynak. Kis szépséghibája, hogy az aláírók fenntartották a kötelező kvótarendszerrel szembeni „negatív álláspontjukat”, és szükségét érezték a „back-up plan”, a segédterv felvillantásának, arra az esetre, ha a török vonal mégis bedől.
A „back-up plan” mibenlétéről – a kerítésről Görögország északi határain – a dokumentum tapintatosan nem szól, de hát nem is kell neki, hisz mindenki tudja, miről van szó.

Orbán Viktor a csúcs előtt egy percig nem csinált titkot abból, hogy az A terv ellen megy, annak az elsüllyesztésére akar koalíciót kovácsolni a V4-ből: a Fidesz-frakció lillafüredi miheztartásán „titkos német–török paktumról” beszélt, és félmillió kötelezően az unióban letelepítendő bevándorlóról (elítélte ezeket); és tudottan ő a macedón–görög és a bolgár–görög kerítés – mindenféle kerítés – legnagyobb barátja is. De az is jól látszik, hogy hétfőn nem sikerült az áttörés. Az A terv ellen menni azt jelenti, hogy Angela Merkel válságkezelő erőfeszítései, de még inkább Angela Merkel ellen menni: és Orbán hétfői tárgyalópartnereinek együtt és külön-külön is jó okuk lenne arra, hogy ebben ne kövessék a mi fiunkat. A schengeni övezetben maradás a legnyomósabb közös ok – hisz napról napra jobban látszik, hogy azok az országok maradhatnak majd meg a határ nélküli Európában, amelyek vállalják a menekültválság közös rendezéséből rájuk háruló feladatokat és terheket; a többiek mehetnek a világ faszára. Orbán után a második legkeményebb versenyző Robert Fico volt – de Szlovákia az eurózóna tagja, virágzását nem kis mértékben köszönheti ennek, s ez be is határolja a szlovák kormány mozgásterét. Boriszovot, a bolgár kormányfőt vasárnap – egy kormányközeli lengyel portál híre szerint – maga Merkel figyelmeztette telefonon, hogy ne csináljon őrültséget. (Boriszov Prágában a görög–bolgár kerítés ellen szólamlott fel: köszöni, nem kéri.) Az új lengyel kormánynak mostanában sok baja lett Berlinnel, ez tény – de anélkül, hogy Kaczyńskiék át akarnák játszani országukat az orosz térfélre (és ez igen meredek, minden alapot nélkülöző feltételezés lenne), nincs az a józan ok, amiért Merkel bukását akarhatnák kiprovokálni. Bármelyik lengyel kormánynak a Moszkvával szemben békülékenyebb utód megjelenése valóságos rémálom lehet – a mértéken felüli német–orosz barátságról, ugye, nincsenek jó tapasztalataik. Lengyelország elemi biztonságpolitikai érdeke az unió és a NATO cselekvőképességének megőrzése – és Törökország talpon maradása: ezt a B terv sajnálatos módon ugyancsak nem tartalmazza.

Azért persze nem kezeskedünk, hogy mindez a jövő héten is igaz lesz, a kelet-európai önsorsrontó ostobaság tartalékai kimeríthetetlenek – de az unió idő előtti összerogyasztását miniszterelnökünk egyetlen hétfői pajtása sem ambicionálja. Egyiknél sem volt a farzsebben Putyin elnök kis ajándék fésűje! Ezért lehet, hogy Orbán dolgavégezetlenül jött haza; s talán e fölötti zavarában beszélt a végítéletről, 36 millió, Európa kapuit döngető menekültről, meg arról, hogy hatalmas menekülthullám érkezik mindjárt Ukrajnából is. (Vajon honnan szedhette ezt? Ki mondhatta ezt neki?)

A hétszentségit! Néhány notórius félfasiszta európai disznó rokonszenvét nem számítva megint egyedül maradtunk.

És ez most inkább jó hír, mint rossz.

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.