A szerk.

Egyedül, bután

A szerk.

A lapzártánk előtti napon, február 15-én zajlott a visegrádi négyek ünnepélyes tanácskozása, megjelent Bohuslav Sobotka, Beata Szydło, Robert Fico és Orbán Viktor, a fő téma az volt, hogy merre legyen az arra a menekültválság kérdésében.

Meghívták még a bolgár kollégát, Bojko Boriszovot, és a macedón államelnököt, Ivanov Gjorgét is. A két balkáni srácnak az lett volna a szerepe, hogy sírva könyörögjenek a négyeknek egy szép kerítésért a görög–macedón és a görög–bolgár határra, azok meg demonstratíve támogassák őket ebben, szóval és tettel is akár, eszközállománnyal, élő erővel, diplomáciai izomzattal. Ez lenne az ún. B terv, melynek lényege az Európai Unió határainak lezárása: ne jöjjön egy menekült sem sehonnan, ha jönne, ne engedjék neki, fordítsák vissza. A B terv mellékterméke Görögország (és/vagy Törökország) menekültekbe fullasztása lehet, hiszen a terv az unió határait Görögország északi hatá­ra­in zárná le, de erről sajnos Görögország tehet, hisz eddig is neki lett volna a dolga a menekültek regisztrálása, menekültkérelmük elbírálása, majd visszaküldése vagy nem visszaküldése. De Görögország tojt erre, a menekülteket egyszerűen tovább diszponálta észak felé, most magára vessen. Görögország persze még megjavulhat, javuljon is, segítsünk is neki azzal, hogy mi – az unió vagy a NATO – őrizzük a déli tengeri hatá­rait, de addig is tanuljon mórest.

Ezt a B tervet többé-kevésbé Orbán Viktor fémjelzi, legalábbis ő beszél róla a legnyíltabban, és ő jár elöl az A terv fikundázásában is. Az A tervet a német kormány, leginkább Angela Merkel fémjelzi, de momentán – kedd délután – még mindig ez a hivatalos uniós politika, amit egy török–uniós megállapodás is rögzít, legalábbis egyes részleteiben. Ez a menekülthullám csillapítását nagy vonalakban úgy képzeli el, hogy Törökország pénzt kap az uniótól a főként a szíriai háborúk elől menekülők ellátására, hogy azok ne akarjanak tovább jönni Európába. Akik meg mégis akarnak, vagyis menekültstátuszért folyamodnak, azok folyamodványát Törökországban vagy Görögországban az erre a célra létrehozott menekülttáborokban, szervezett és méltányos eljárás során bírálják el. A menekültstátuszt elnyerőket az uniós országok a kvóta szerint osztanák el, ebben a részvétel önkéntes. Az elképzelés – ami ennél persze jóval bonyolultabb, különösen a görög–török menekültpingpongra vonatkozó, kardinális része – fő erénye, hogy valamelyest ellenőrizhetővé, kezelhetővé és legálissá teszi a migrációt, és valamelyest kihúzza a talajt az embercsempészek alól is. Az is az egyik előnye, hogy megvalósulása esetén nem kell a menekülőket nagy számban belelőni a tengerbe. De az A terv is tartalmazza a görög határőrizet felbikázását. Az heves politikai viták tárgya a tagországokon belül és közöttük is, hogy legyen-e felső határa az unió által befogadható, illetve befogadandó menekülteknek. Mennyien jöhetnek összesen? Háromszázezren? Egymillióan? És miért pont annyian? A nemzetközi menekültjog nem ismer ilyen limitet, az azt mondja ki, hogy a részes államoknak kötelességük menekültstátuszt adni azoknak, akikről hitelt érdemlően bebizonyosodik, hogy a lakhelyükön veszélyben forog az életük.

A visegrádi négyek bulija hétfőn, február 15-én kellőképpen homályos közös közlemény kiadásával ért véget, de inkább az A terv mellett foglaltak állást, legalábbis annyiban, hogy az unió és Törökország közötti együttműködés kiaknázását jelölték meg az első számú iránynak. Kis szépséghibája, hogy az aláírók fenntartották a kötelező kvótarendszerrel szembeni „negatív álláspontjukat”, és szükségét érezték a „back-up plan”, a segédterv felvillantásának, arra az esetre, ha a török vonal mégis bedől.
A „back-up plan” mibenlétéről – a kerítésről Görögország északi határain – a dokumentum tapintatosan nem szól, de hát nem is kell neki, hisz mindenki tudja, miről van szó.

Orbán Viktor a csúcs előtt egy percig nem csinált titkot abból, hogy az A terv ellen megy, annak az elsüllyesztésére akar koalíciót kovácsolni a V4-ből: a Fidesz-frakció lillafüredi miheztartásán „titkos német–török paktumról” beszélt, és félmillió kötelezően az unióban letelepítendő bevándorlóról (elítélte ezeket); és tudottan ő a macedón–görög és a bolgár–görög kerítés – mindenféle kerítés – legnagyobb barátja is. De az is jól látszik, hogy hétfőn nem sikerült az áttörés. Az A terv ellen menni azt jelenti, hogy Angela Merkel válságkezelő erőfeszítései, de még inkább Angela Merkel ellen menni: és Orbán hétfői tárgyalópartnereinek együtt és külön-külön is jó okuk lenne arra, hogy ebben ne kövessék a mi fiunkat. A schengeni övezetben maradás a legnyomósabb közös ok – hisz napról napra jobban látszik, hogy azok az országok maradhatnak majd meg a határ nélküli Európában, amelyek vállalják a menekültválság közös rendezéséből rájuk háruló feladatokat és terheket; a többiek mehetnek a világ faszára. Orbán után a második legkeményebb versenyző Robert Fico volt – de Szlovákia az eurózóna tagja, virágzását nem kis mértékben köszönheti ennek, s ez be is határolja a szlovák kormány mozgásterét. Boriszovot, a bolgár kormányfőt vasárnap – egy kormányközeli lengyel portál híre szerint – maga Merkel figyelmeztette telefonon, hogy ne csináljon őrültséget. (Boriszov Prágában a görög–bolgár kerítés ellen szólamlott fel: köszöni, nem kéri.) Az új lengyel kormánynak mostanában sok baja lett Berlinnel, ez tény – de anélkül, hogy Kaczyńskiék át akarnák játszani országukat az orosz térfélre (és ez igen meredek, minden alapot nélkülöző feltételezés lenne), nincs az a józan ok, amiért Merkel bukását akarhatnák kiprovokálni. Bármelyik lengyel kormánynak a Moszkvával szemben békülékenyebb utód megjelenése valóságos rémálom lehet – a mértéken felüli német–orosz barátságról, ugye, nincsenek jó tapasztalataik. Lengyelország elemi biztonságpolitikai érdeke az unió és a NATO cselekvőképességének megőrzése – és Törökország talpon maradása: ezt a B terv sajnálatos módon ugyancsak nem tartalmazza.

Azért persze nem kezeskedünk, hogy mindez a jövő héten is igaz lesz, a kelet-európai önsorsrontó ostobaság tartalékai kimeríthetetlenek – de az unió idő előtti összerogyasztását miniszterelnökünk egyetlen hétfői pajtása sem ambicionálja. Egyiknél sem volt a farzsebben Putyin elnök kis ajándék fésűje! Ezért lehet, hogy Orbán dolgavégezetlenül jött haza; s talán e fölötti zavarában beszélt a végítéletről, 36 millió, Európa kapuit döngető menekültről, meg arról, hogy hatalmas menekülthullám érkezik mindjárt Ukrajnából is. (Vajon honnan szedhette ezt? Ki mondhatta ezt neki?)

A hétszentségit! Néhány notórius félfasiszta európai disznó rokonszenvét nem számítva megint egyedül maradtunk.

És ez most inkább jó hír, mint rossz.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.