A szerk.

Fájjon Bicskéig

A szerk.

A magyar állam egyre mélyülő diszfunkcionalitása, az 1990 óta nem tapasztalt nemzetközi térvesztés idején Orbán Viktor a hétvégi fideszes dzsemborin azt találta mondani, hogy már nem elég gyurcsányozni, hanem a szakpolitikai vitákat is meg kell nyerni.

Mindez arról jutott az eszébe, hogy a részben a saját hülyesége, részben pedig a kétharmados parlamenti többség miatt tehetetlen eddigi ellenzék mellett (és egyre inkább helyett) feltűnt egy kormányt váltani kész erő, amely cirka hat hónap alatt tényezővé vált a belpolitikában. Orbán elszólása azt tette nyilvánvalóvá, amivel 2010 vége, de legkésőbb a Covid-járvány óta mindenki, aki hajlandó és képes a legkisebb intellektuális erőfeszítésre, tökéletesen tisztában van: nincs következetes kormányzás, nincsenek hosszú távú elképzelések, a legendás „pillanat uralása” az egyetlen szervező erő; a legfontosabb ügyekben is ad hoc döntések születnek – így pedig nem lehet országot kormányozni, közoktatást, népegészségügyet, szociálpolitikát stb. vinni. Mert el ne feledjük: Orbán kötcsei vallomását sem a kórházak szörnyű állapota motiválta, hanem az, hogy Magyar Péter egy hőmérővel a kezében láthatóvá és átélhetővé tette ezt a katasztrófát.

Orbán Viktor tehetsége mindig is a káosz előállításához és meglovagolásához volt elegendő, nem pedig a hosszú távú, konszenzusokon alapuló építkezéshez. A magyar állam 2010-es foglyul ejtése után iszonyatos mennyiségű erőforrás ment el annak a látszatnak a fenntartására, hogy Orbán tud kormányozni, Magyarország jóléte csakis az ő hatalomban maradásának a függvénye. Az ehhez szükséges fedezetet azonban sosem a saját vezetői és embereinek a szakmai tehetsége biztosította: 1998 után azt a gazdasági előnyt herdálta el, amelyet Bokros Lajos (sajnos, csak részleges) reformja alapozott meg; 2010-re Bajnai Gordonék nagyrészt kijavították elődeik mulasztásait, utána pedig az uniós támogatások miatt kábíthatta sikerrel a társadalom erre fogékony részét a propaganda azzal, hogy a soha nem látott fejlődés kizárólag a jó kormányzás „eredménye”.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.