A szerk.

Páter és a farkas

A szerk.

Megint lebukott egy pap. Valójában nem is egy pap bukott le, hanem három – egyszerre.

Egyszerre, de nem társtettesként: mindegyik járta a maga bűnös útját. Kettő most pedofil bűncselekmények vádjával néz szembe, a harmadik a törvény betűje szerint nem is követett el bűncselekményt, mégis az ő bukása sikerült a leghangosabbra. Aligha véletlenül. Leginkább azért, mert őt közvetlenül a miniszterelnöki iroda ablakán hajították ki. A két pedofil a NER kispapja volt, Bese Gergő exatya viszont a Karmelita kolostor többszörös felszentelője, közkedvelt szélsőjobboldali véleményhuszár, a kormány és a NER apologétája, állami vezetők fidélis cimborája, aki közmegszólalásaiban, amikor épp nem a kormány csecsén csüngött, nagy kedvvel mutatta magát a melegek kérlelhetetlen ostorának. S ilyetén élt kettős életet. Nappal körmölt, de este újra zenélt.

Holnap megint lebukik majd egy pap. Vagy megint három egyszerre. Mert nincs akkora szőnyeg, mely alá a mocskuk beférne. S holnap megint nem történik semmi. A miniszterelnök megrántja a vállát, hogy én kálvinista vagyok, bízom a papságban (miután az egyiket épp defenesztrálta, miért?), kérem a következő kérdést. Arra hirtelen már nem is emlékszünk, hogy mit mondott akkor, amikor Balog Zoltán református pispek bukott le egy pedofil bűnöző bűnsegédjének kimentésében vitt főszerepe jutalmaként. Azt, hogy én nem olyan kálvinista vagyok? Vagy inkább nem mondott semmit? Balog mindenesetre még mindig püspök, igaz, ő nem is lépett fel pornófilmekben, se melegekben, se hidegekben. Ő csak egyengette egy bűnös tetteinek következményei elől menekülő gyerekbántalmazó útját a szabadság felé. Szöktetett valakit, aki prédálta a közjószágot. Ha egyáltalán ő szöktette. S nem például az, aki eddig bevédte Besét, s most ejtette – már ha van ilyen figura a NER-es sakktáblán egyáltalán. Ez is egy magyar csoda, Balog úgy vitte el a balhét, hogy nem vitte el.

Mindkettő, előbb Balog, most Bese (még előbb Szájer József, még előbb az anyánk összes NER-es kínja) a rendszer hamisságának váltak a jelképeivé. Hármójukat nyugodtan fel lehetne pakolni egy egész szoborcsoport élére a Gellért-hegy tetejére, a talpazatukra egy minden eddiginél nagyobb és művészibb keresztet biggyesztve, s akár rovásírással is ki lehetne oda írni, hogy ez itt a gátlástalan hazudozás szobra. Akkor sem történne semmi az égvilágon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.