A szerk.

Páter és a farkas

A szerk.

Megint lebukott egy pap. Valójában nem is egy pap bukott le, hanem három – egyszerre.

Egyszerre, de nem társtettesként: mindegyik járta a maga bűnös útját. Kettő most pedofil bűncselekmények vádjával néz szembe, a harmadik a törvény betűje szerint nem is követett el bűncselekményt, mégis az ő bukása sikerült a leghangosabbra. Aligha véletlenül. Leginkább azért, mert őt közvetlenül a miniszterelnöki iroda ablakán hajították ki. A két pedofil a NER kispapja volt, Bese Gergő exatya viszont a Karmelita kolostor többszörös felszentelője, közkedvelt szélsőjobboldali véleményhuszár, a kormány és a NER apologétája, állami vezetők fidélis cimborája, aki közmegszólalásaiban, amikor épp nem a kormány csecsén csüngött, nagy kedvvel mutatta magát a melegek kérlelhetetlen ostorának. S ilyetén élt kettős életet. Nappal körmölt, de este újra zenélt.

Holnap megint lebukik majd egy pap. Vagy megint három egyszerre. Mert nincs akkora szőnyeg, mely alá a mocskuk beférne. S holnap megint nem történik semmi. A miniszterelnök megrántja a vállát, hogy én kálvinista vagyok, bízom a papságban (miután az egyiket épp defenesztrálta, miért?), kérem a következő kérdést. Arra hirtelen már nem is emlékszünk, hogy mit mondott akkor, amikor Balog Zoltán református pispek bukott le egy pedofil bűnöző bűnsegédjének kimentésében vitt főszerepe jutalmaként. Azt, hogy én nem olyan kálvinista vagyok? Vagy inkább nem mondott semmit? Balog mindenesetre még mindig püspök, igaz, ő nem is lépett fel pornófilmekben, se melegekben, se hidegekben. Ő csak egyengette egy bűnös tetteinek következményei elől menekülő gyerekbántalmazó útját a szabadság felé. Szöktetett valakit, aki prédálta a közjószágot. Ha egyáltalán ő szöktette. S nem például az, aki eddig bevédte Besét, s most ejtette – már ha van ilyen figura a NER-es sakktáblán egyáltalán. Ez is egy magyar csoda, Balog úgy vitte el a balhét, hogy nem vitte el.

Mindkettő, előbb Balog, most Bese (még előbb Szájer József, még előbb az anyánk összes NER-es kínja) a rendszer hamisságának váltak a jelképeivé. Hármójukat nyugodtan fel lehetne pakolni egy egész szoborcsoport élére a Gellért-hegy tetejére, a talpazatukra egy minden eddiginél nagyobb és művészibb keresztet biggyesztve, s akár rovásírással is ki lehetne oda írni, hogy ez itt a gátlástalan hazudozás szobra. Akkor sem történne semmi az égvilágon.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.