A szerk.

A krétafelkelés

A szerk.

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Michal M. 19 éves, a poprádi Dominik Tatarka utcai kéttannyelvű (szlovák–német) gimnázium ötödéves tanulója, noha semmi rosszat nem tett, elvitte a rendőrség. Nagy fekete autóval jöttek érte az iskolába, és vitték. Tényleg fekete volt, nem csak a hatás kedvéért írjuk.

Azt persze, hogy nem tett semmi rosszat, csak Szlovákia polgárainak szignifikánsan nagyobbik része mondja, a hivatal, az állam egészen más véleményen van. Robert Fico hivatala például a kormányfő elleni tavalyi merénylet elkövetőjével emlegette egy sorban Michal M.-et, az ország belügyminisztere szerint pedig egyenesen a terror előszobájának ajtaját tépte fel az elvetemült diák. Mi hát a vétke Michal M.-nek?

Az úgy volt, hogy leszóltak fentről a Tatarka utcába, készüljetek, jön Fico és Szlovákia külpolitikájáról tart Szabad Nép-félórát a diákságnak. Egyes szülők állítása szerint e közlés egy nappal a tervezett látogatás előtt érkezett, de basszus, legyen kettő vagy akár három is! Nem mindenki örült felhőtlenül a vizitnek, diákok, tanárok és szülők is tiltakoztak szép számmal. De – egy ideig – hiába. Ekkor a diákok egy csoportja úgy döntött, hogy (a mögöttünk álló) pénteken talpig fekete ruhában megy iskolába. Ez így is történt, csak Robert Fico nem ment, se feketében, se semmiben. Ő ugyanis bokros teendőire hivatkozva lemondta a nagy fellépést. Az EU esetleges kötelezettségszegési eljárására kell sajna felkészülnie, de majd máskor – üzente. Ebben a magyarázkodásban az volt a szép és jó, hogy mindenki tudta már abban a pillanatban, amikor elhangzott, hogy bullshit, nettó kamu. (Fico már rég Poprádon volt az iskolai vizit tervezett időpontjában, s a kórház előtt fényezte magát az egybegyűlteknek.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.

Bizarr kampányfogás

Egyes temetkezési vállalkozók „ömlesztve” szállítják a halottakat a krematóriumba – hangzott el egy kegyeleti tevékenységet végző, több Csongrád-Csanád megyei önkormányzat tulajdonában lévő cég taggyűlésén. A helyi sajtó és a politika botrányt kiáltott, a szakmai szervezet vezetője szerint viszont lehetetlen, hogy ilyen előfordulna. Bizonyíték nincs.

Mester és tanítvány

Évtizedeken át tartó konfliktust okozott, hogy az 1987-es férfi kosárlabda-bajnokság fináléjának harmadik, mindent eldöntő mérkőzésén Patonay Imre edző egyetlen percre sem küldte be a pályára Bebes Istvánt. Útjuk később a sportban és a politikában is keresztezte egymást.

Kapitány a fedélzeten!

Kifejezetten optimistán ítélik meg a Fidesz 2026-os esélyeit a kormánypárti önkormányzatok szintjén, még ha vannak óvatosabb hangok is. Egy téma azonban megosztja őket: a mesterséges intelligencia segítségével zajló fideszes negatív kampányt többen nem helyeslik.