Megint mások az osztrák titkosszolgálatot tippelik, vagy a németet, a csodálatos nevű Bundesamt für Verfassungsschutzot; mondjuk, ennek az utóbbinak is lenne értelme, a németek nem akarták, hogy egy osztrák náci arcoskodásának megint az legyen a vége, hogy az amerikaiak meg az angolok porig bombázzák Németországot, az oroszok meg oroszul beszélő zászlót tűznek ki a Reichstagra, egyszer ez már megvolt, nem volt jó, köszönik, nem kérik. Túl komolyan vehették azt, amivel maga Strache dicsekedett a műalkotásban: „Ha meg nem halok, húsz évig én leszek itt a főnök.” Hát, nem ő lesz.
Egyébként pedig jószerivel tökmindegy, hogy ki készítette azt a több órányi titkos videofelvételt az osztrák Szabadságpárt elnökéről és jobbkezi emberéről, Johann Gudenusról, amint a magát orosz oligarcha rokonnak kiadó szőke hölggyel alkudoznak pénzről és politikáról. Amit látunk, megtörtént, és a közzététele közérdek volt. A történet magyar tanulmányozója ugyanakkor erősen feszengve ismerkedik meg a részletekkel. Mert hát miről is beszél Strache, az ambiciózus fogtechnikus – szűk három hónappal azelőtt, hogy pártja, a Szabadságpárt harmadikként fut be a 2017-es osztrák parlamenti választáson, és bő egy évvel az után, hogy államfőjelöltjük épphogy kikap az elnökválasztás második fordulójában? Túlárazott és megkártyázott közbeszerzéseken fogják honorálni az orosz oligarchától kapott kampánytámogatást. Azannyát neki… Hihetetlen! Vagy milyen fasza lesz, ha ugyanezek az „oroszok” megveszik neki az osztrák sajtót, kezdjük mindjárt a legnagyobb bulvárlappal, a Kronen Zeitunggal – hívjátok Pecinát! Cipőt a cipőboltból, újságot Pecinától! Skandalum! Vagy: dúrjuk szét a közszolgálati televíziót is, és éljen sokáig a nagy Putyin! Éljen, vivát, küldjétek a pénzt, lelkesedik Strache. Hát nem hátborzongató?
Nem folytatjuk, Strache egyéb álmodozásai is épp olyanok, mint amiket Orbán megvalósított ebben az országban, mármint a miénkben. „Olyan médiatájképet akarunk építeni, mint amilyet Orbán épített” – csorgatja a nyálát a csőbe húzott nemzeti szocialista. Strache – a Der Spiegel cikke, illetve hát a videórészletek tanúsága szerint – éppúgy a „keleti nyitásról”, a kínaiak pénzén szerzett politikai hatalomról álmodozott, mint magyar példaképe. („Ezek a kutyák teli vannak pénzzel” – jegyezte meg a legbajtársibb tisztelet hangján reménybeli ázsiai partnereiről.) Újraosztotta volna a kaszinóengedélyeket. De még a V4-ekhez is betársult volna: „Nyugaton dekadencia van, Keleten az emberek normálisak.” (Az FPÖ egyébként jó kapcsolatokat ápol a balkáni kisállami fasizmus élenjáró alakulataival is, például a boszniai békét épp felszámolni igyekvő boszniai Szerb Köztársaság kormányerőivel: emlékezetes, hogy Szijjártó Péter is eme félig sült államocska elnökének társaságában szónokolt pár hete egy belgrádi nagygyűlésen.)
Ennek most nyilvánvalóan vége – hogy Strache megússza-e felelősségre vonás nélkül, még nem világos, végül is eddigi tudásunk szerint csak majdan, a jövőben bekövetkező dolgokról beszélt, és a verbális aktus önmagában aligha alapoz meg vádemelést, adott esetben a legsúlyosabb politikai büntető alakzat, a hazaárulás tárgyában. Az azonban, hogy Strache hazája demokratikus államberendezkedésének megdöntése és a hatalom törvényellenes megszerzése érdekében idegen hatalmak támogatásáért folyamodott, hatósági eljárás nélkül is a napnál világosabb – s ennek messze ható következményei lesznek úgy Ausztriában, mint Európában. A Strache-videó pont az, ami – az európai neofasiszta szélsőjobb személyiségrajza, politikai programja és hatalomtechnikai vade mecuma. Erősen remélhetjük, hogy hatása már az EP-választáson is megmutatkozik (az FPÖ a videó nyilvánosságra hozatala előtti utolsó mérés szerint 23 százalékkal a harmadik helyen állt, a Néppárt és a szocdemek mögött), de abban biztosak lehetünk, hogy a jobbközép és a szélsőjobb európai koalícióját – minden rendes európai fasiszta vágyálmát – a lehetőségek körén kívülre lökte. Az pedig már a mi külön végzetünk, hogy ezek a titkos felvételek nem csak Strachét helyezik ország-világ előtt az egyetlen helyes megvilágításba, és kompromittálják ki az európai politikából, hanem példaképét és mentorát is.
Orbán szűk három héttel ezelőtt a Várban lapogatta Strachét, és az osztrák modellt, azaz a Néppárt és a Szabadságpárt koalícióját – Orbán megfogalmazásában: a jobbközép és a jobboldal együttműködését, helyesen: a centrista jobboldal elvtelen, bűnös alkuját a fasiszta söpredékkel – ajánlotta Európa figyelmébe. Orbánék most nem győznek eleget kussolni erről a szomorú esetről – mintha a hallgatás elleplezhetné azt, hogy Orbán ennek a videónak a másik áldozata. Sajnos, csak Európában.
