Nos azt, hogy a pár perccel korábban még büszkén viselt fügefalevelüket, ti. Věra Jourová azon állítólagos kijelentését, mely szerint a magyar felhatalmazási törvény szemernyit sem megy szembe az európai elvekkel, huss!, már el is vitte a szél a francba. Volt, nincs. Jourová kifejezetten a magyar és lengyel helyzetről adott interjút, leginkább azért, hogy elmondhassa, épp az ellenkezője igaz annak, amit a Fidesz-propaganda, élén a miniszterelnökkel állít. Magyarán nem létezik az Európai Bizottság annyit emlegetett hitelesítő pecsétje Orbán teljhatalmán. Nem hitelesíti azt semmi, a magyar parlamenten kívül, arról viszont mindenki tudja, hogy hogyan kalapálták össze.
De a minap egy másik esetnek is ugyanez volt a lényege: a lelepleződés. Kiss Róbert rendőr alezredesnek jutott az ún. Operatív Törzs tájékoztatóján az a nemes, lélekemelő feladat, hogy Karácsony Gergely múlt csütörtök óta folytatólagosan elkövetett, a fővárosi vírushelyzetre vonatkozó adatigényléséről szólva kétszer is belemondja népe szemébe, hogy „az Operatív Törzs ügyeleti központjába az adatkérés ma reggelig nem érkezett meg”. Az eseményt rögzítő felvételeken ritka természeti csoda látható, az jelesül, hogy valakinek tényleg lesül a bőr a képéről. Tegyük hozzá, hogy Kiss Róbert alezredesnek közeli munkatársával, Gál Kristóf alezredessel szemben nincs színidiplomája, de gyanítjuk, a feladatot Gál alezredes sem tudta volna szakmailag tökéletesen abszolválni – egy ilyen, a legvadabb fantáziát meghaladóan arcátlan hazugsághoz egy Laurence Olivier is karcsú lett volna.
Sorolhatnánk még a lap alján túl is a példákat arra, hogy hogyan is képzeli Magyarország kormánya „Európa legdemokratikusabb felhatalmazási törvényének” az alkalmazását, illetve a tájékoztatás elemi szabályait, de szerencsére nincs rá szükség, mert a törvény adta lehetőségnek hála, Orbán Viktor maga igazít el mindenkit a tárgyban.
A miniszterelnök ugyanis friss, 179/2020. (V. 4.) számú dekrétumában úgy rendelkezik, hogy közfeladatot ellátó szerv az eddigi 15 nap helyett a közérdekű adatigénylésre elég, ha 90 napon belül válaszol akkor, ha az adatigénylés valószínűsíthetően (valószínűsíthetően!) a veszélyhelyzettel kapcsolatos közfeladatok ellátására vonatkozik. A 90 úgy jön ki, hogy 45 napon belül köteles, de egyszer hosszabbíthat még 45 napot. Három (három!) hónap elteltével tehát lehet a bíróságra szaladni, hogy jaj, nem kaptam választ, és lehet kezdeni a pereskedést.
Tudja a fene, hogy a három hónap vagy a valószínűsítés mindebben a legjobb. Nézzük először a valószínűsítést. Kedves Szerv, miért adtál a közösből Lölőnek megint egy zsák pénzt, hogy Bajkonurt építsen az alcsúti arborétumba? A szerv elgondolkodik, a múlt héten láttam Lölőt, ahogy cipelte azt a zsák pénzt, hát elég nyúzottnak látszott. Régebben három zsákkal is úgy szaladgált, mint az ifjú Toldi Miklós vagy Zuckerberg. Sápadt is volt kicsit, lehet, hogy elkapta a koronát? Hát, valószínűsíthető. Egy kicsit legalább (esetleg a svéd koronát). S máris belép a három hónap. Három hónap múlva megmondom. Három hónap múlva, ha akarok, hazudok valamit, ki emlékszik akkor már bármire is, addigra úgyis felszállt már az első magyar Alcsútdobozról a Holdra vagy valahová máshová.
Ez a rendelet nem csupán a közügyek megismeréséhez fűződő alkotmányos alapjognak az eltörlésére üti rá az utolsó utáni, sokadik pecsétet. Kimondja azt is, hogy Magyarország egyszemélyes vezetése lezártnak tekinti a nyilvánosság összes kérdését. Konkrétan e szavakkal zárta le: kedves nép, drága nemzetem, neked innentől coki. Nem kérdezel, nem okvetetlenkedsz, kussolsz, és tűröd a sorsodat. Megeszed, amit eléd rakok. Hallgatod, ahogy kikérem magamnak, hogy teljhatalmam lenne, hogy lenne, amikor sosem látottan erős felhatalmazást kapott a parlament, amikor Soros, amikor Jourová, amikor Karácsony, s a többi, s a többi.
Egy ilyen rendelet láttán mindig megállnak egy pillanatra a kések a levegőben; mi kell még ahhoz, hogy ezt mindenki lássa és belássa, mi kell még ahhoz, hogy egy eltagadhatatlan többség nemet mondjon rá? Megállnak egy pillanatra, aztán vígan röpülnek tovább.
