A szerk.

Krétakörök

A szerk.

Mindaz, ami a miskolci Herman Ottó Gimnázium tantestületének tavaly november 27-én kelt, de csak január 5-én nyilvánosságra hozott levele nyomán kibontakozott, túlnőtt önmagán.

Éppen azért tudott túlnőni önmagán, mert eddig a maga szakmai keretei között mozgott. Ám amiért a miskolciak, majd a zuglói Teleki Blanka Gimnázium oktatói szót emeltek – hogy legyen vége már a reformnak csúfolt kormányzati ámokfutásnak –, az éppen a NER lényegét vette célba. Hiszen az értelmes, átgondolt szakpolitika hiányában előrántott, a nemzeti giccs közhelyeibe csomagolt voluntarista dilettantizmus nem csupán az oktatást, hanem minden mást is szétmállasztott és elzüllesztett mára. A parlamentarizmust. A hatalmat ellenőrző jogállami intézményrendszert. Az egészségügyet. A szociálpolitikát. A közigazgatást. Az igazságszolgáltatás mind több szegmensét.

Az orbánizmus következményei a mindennapokban épp a tönkretett oktatásügyben (és az egészségügyben) lettek elsőként érzékelhetők. A választási rendszer csaló átalakítása vagy az alkotmánybíráskodás ellehetetlenítése kevésbé látványos, mint az, hogy a beteg hozzátartozóinkat az állami egészségügy egyre kevésbé képes ellátni, vagy hogy a gyerekeink iskolája a vécépapírtól a tanterem fölszereléséig mindenre a szülőktől kunyerál. A központosított tanterv a múlt századba löki vissza a tanárt és a diákot, remek és sokszor bizonyított műhelyek esnek áldozatául az esztelen uniformizálásnak. Felemlegethetjük az összeszerelőcsarnok-kompatibilissá degradált szakoktatásból kikerülők szűkülő felemelkedési lehetőségeit is, és még számos „eredményt”, amiből tisztán látszik: nem csak a pedagógusszakma veresége volna, ha tiltakozásuk úgy érne véget, mint két éve.

Akkor ugyanis a kormányzat – ahogyan azt tette korábban például a munkavállalói érdekszövetségekkel – a demonstrálók egy részét korrumpálta, majd átverte, a másik részét pedig az előbbire mutogatva a partvonalon kívülre tolta. A kormány most is erre játszik. Éjt nappallá téve egyeztetne, szakmai fórumokat, kerekasztalt szervezne, és a magyar történelem „lehető legszélesebb körű köznevelési konzultációját” indítaná el – amiből a vak is láthatja, hogy eltökélt szándéka a pedagógusok, a diákok, a szülők és persze a szélesebb közvélemény újabb becsapása.

A kormány nagy bajban van a pedagóguslázadás miatt. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy Orbán Viktor, aki a valódi társadalmi problémákra jellemzően bátor elfutással reagál, ezúttal sem exponálta magát az ügyben. Egyelőre megteheti, mivel a tanárügy kormányzati kezelését Balog miniszter végzi, a civil követelések és elégedetlenkedés sunyi leszerelésére tartott specialista. Balog rója is az ilyenkor szokásos köreit, tenyérbe mászó cinizmussal fényezve az eddigi esztelen rombolást: úgy látszik, az oktatás forradalmi átalakításának lázában túltoltuk kicsit a biciklit, ezért visszaveszünk a tempóból, például a krétavásárlást tényleg egyszerűsíteni kellene…

A mostani akcióhoz csatlakozott pedagógusok között bizonnyal vannak olyanok, akik munkájuk okán figyelemmel kísérték két éve a Balog szervezte Antiszegregációs Kerekasztal sorsát. Az akkori „együttgondolkodás” arra volt hivatott, hogy a kormányzat által szorgalmazott de facto szegregációt legitimálják az EU előtt. Ám ott végül a civil oldal – de még a szakmabeli kormánytisztviselő is! – Balogékra borította az asztalt. Mert átlátták, hogy a kormány csak megosztani akarja őket, érdemi, valódi változást sürgető javaslataikra a füle botját sem mozdítja, csupán a kifárasztásukra játszik. Ők már tudják, hogy Balog miniszter egyetlen szavát nem szabad elhinni.

Most sem lehet illúziója senkinek: a kormány azonmód megtöri a pedagógusok egységét és szolidaritását, ha csak egyetlen olyan pedagógusszervezetet is talál, amellyel – a szokott nagy médiafelhajtás közepette – „tárgyalhat”, „egyeztethet”, s diszkreditálja a tanártársadalom többségét. Akkor tényleg a krétavásárlás könnyítése lesz az opció.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."