Ebben a) bejelentette, hogy ezentúl még néppártabbak lesznek, és hidakat építenek – no nem a pártok, az egymásba gabalyodott MSZP és Fidesz, hanem – a széles választói tömegek felé, b) elítélte a Fidesz-kormányra jellemző korrupciót és hatalmi arroganciát, nem titkolva azt sem, hogy ezek kútfője Orbán Viktor, c) kilátásba helyezte, hogy 2018-as kormányra kerülésük esetén haladéktalanul megoldják az oktatás és az egészségügy problémáit, kormányra kerülésükre pedig d) határozott ígéretet tett, e) meghirdette az ugyancsak széles körű nemzeti konzultációt a mondott kérdésekben, és f) hitet tett a civil szervezetek, szakmák, érdekképviseletek még a fentieknél is szélesebb körű bevonása mellett.
Feltűnő, hogy a fent sorolt dolgok közül egyik sem az ő találmánya. Saját magát „középre” tenni, a két másikat egymást feltételező szélsőségnek beállítani – így Orbán Viktor beszélt magáról. Átnyúlni a pártok feje fölött, illetőleg magunkat a pártok feje fölött átnyúlónak beállítani, egyként megszólítani a „kádárista kisembert” és a létező szocializmus kárvallottjait – ez Orbán Viktor dumája. A Gyurcsány Ferencből láthatatlan, sötét hullámokban áradó kormányzati korrupció és az arrogancia ostorozása – Orbán Viktor. A 2008-as szociális népszavazás két célpontja ugyancsak az MSZP–SZDSZ-koalíció felsőoktatási és egészségpolitikája volt, és – amint azt maga Vona is észrevételezte – ez döntötte be a baloldalt. A „nemzeti konzultáció” dettó fideszes ötlet, ez, amikor ellenzékben voltak, egyetlen dologra volt jó, a választói adatbázis kiépítésére – de miért ne használhatná erre a Jobbik és Vona is?
Vona Gábor ebben a beszédében azt állította, hogy ő (lesz, vagy már az, csak még nem tudjuk) a legtökéletesebb Orbán Viktor, akit a Föld valaha a hátán hordott. Ja, neki se könnyű, a Fidesz nagyrészt az ő programjukat valósította meg, neki meg mégiscsak kell valamit mondania, hogy miért akar kormányozni, hogy miért szavazzon rá bárki. (Konkrétan: a Fidesz másfél és a baloldal egymillió törzsszavazója közt elhelyezkedő, elvben többmilliós tömeg, amellyel – meg a maga ugyancsak cirka egymilliójával – vidáman választást tudna nyerni.) Hát azért, mert ő nem lop.
Ez nem valami nagy politikai innováció, de ezt nem elítélőleg mondjuk, lehet, hogy országunkban politikai innovációra nincs is szükség, ez meg egyszer már bejött. Nem is egyszer. Még annyi tűnt fel, hogy Vona szép, kerek, érthető mondatokban beszélt (ilyet rajta kívül ketten tudnak csinálni a jelen felhozatalból, Orbán és Gyurcsány), és nemhogy ez az árpádsávos, fekete ruhás díszletezés nem volt, de a nacionalista magamutogatást is erősen letekerték. Persze még simán hidegre tehetik Vonát a zsidózó bolondok, és átvehetik a pártjában a hatalmat, és ha ezt nem is teszik meg, egyáltalán nem biztos, hogy ez a jó stratégia Orbán ellen. De legalább valami stratégia – ez tagadhatatlan.
