Majd adok én neked!

  • 2001. október 25.

A szerk.

Milyen hangulatban folyhatott le az a - kormányközlés szerint: négyszemközti - megbeszélés valamikor 1998 nyarán Medgyessy Péter volt pénzügyminiszter és Orbán Viktor miniszterelnök között, amelyen a Malév hosszú távú stratégiájáról, és az ebben a tárgykörben lefolytatatandó vizsgálatról volt szó? A kölcsönös udvariasságot biztosra vehetjük, elvégre két kifogástalan, a maga nemében rokonszenves úriemberről van szó, és az ilyesfajta kedélyeskedésnek amúgy is kifinomult, szerteágazó kulturális hagyományai vannak a magyar politikai etikettben. Az egymás iránti tapintat okán nyilván nem esett említés néhány (akkoriban) aktuális közéleti és politikai kérdésről: Simicskáról, az APEH új elnökéről például, és biztos az a kifejezés sem hangzott el, hogy "áltörök" vagy "turbán". A magas felek bizonyára nem tértek ki arra az akkoriban virulens fideszes propagandahadjáratra sem, amelynek célja az előző kormány (többek közt: gazdaság- és pénzügy-)politikájának a lejáratása volt; nem volt szó a Bokros-csomag ekézéséről, a "megfigyelési" ügyről, a háromhetenkénti ülésezésről, Trixiről, és a többi.

Csak üzletről és szakértelemről.

Arról, hogy a Horn-kormány utolsó pénzügyminiszterének cége hogyan kapta meg a Malév pénzügyi vizsgálatára szóló megrendelést, mást mond a kormány és mást Medgyessy. Az "A" változat szerint (ez Borókay Gábor kormányszóvivőé) Medgyessy kifejezetten Orbántól kérte a munkát, míg a Medgyessy-féle "B" verzióban a volt pénzügyminiszter magával a Malévval állt kapcsolatban, és pusztán azért látta jónak felkeresni a miniszterelnököt, hogy esetleges "kifogásai" felől érdeklődjön. De varr-e ez akár egyetlen öltést is?

A megrendelő - akár a Malév volt az, akár valamely állami szerv - mindenképpen a magyar kormány: hiszen a Malév többségi tulajdonosa az ÁPV Rt. És tökmindegy, hogy Orbán maga döntött Medgyessy megbízásáról, vagy csak jóváhagyólag passzolta az ügyet Katona Kálmán közlekedési miniszter felé: erre a melóra tőle kellett engedélyt kérni. Ja, így megy ez. És ha így megy ez, mit tehet erről egy volt pénzügyminiszter? ´ is csak a piacról él, és ha ezen a piacon a kormány a megrendelő, akkor a kormánytól kell a megrendelést kérni. Arról meg az átvilágítást végző pénzügyi cég vezetője nem tehet, hogy egy fél évvel azelőtt történetesen pénzügyminiszter volt, és így nyilván hatékonyabban tud kérni, hogy könnyebben jut el a miniszterelnök dolgozószobájáig, a melóért vagy csak a jóváhagyásért, tökmindegy, mint más pénzügyi cégek vezetői, akik történetesen nem voltak pénzügyminiszterek semmilyen kormányban. Miért, a dolomitpapa tehet arról, hogy a fiának felvitte az isten a dolgát? Nem tehet róla, ő csak bányászik, nagy szakértelemmel. Senki nem tehet semmiről! Hajrá, bányász!

Medgyessy egyébként - a Népszabadságban megjelent idézet szerint - azt javasolta a kormánynak, hogy a Malév ne lízingelje az általa használt gépeket, hanem inkább vásárolja meg őket a költségvetés 1999-es tartalékából (hisz a lízing már középtávon is drágább a vásárlásnál); azaz hogy az állam újabb milliárdokat fordítson a tuti buktára. Az előbbi megállapítást az adatok és egy számológép birtokában feltehetőleg bárki ki tudta volna kalkulálni, az utóbbi pedig a költségvetési pénzekre utazó vállalati lobbista tanácsa. Az előbbit a kormány nem fogadta meg, az utóbbi, ha nem is úgy, ahogy Medgyessy javasolta, bekövetkezett: az eredmények - a Malév nyolcmilliárdos első fél évi vesztesége - közismertek. Egy ilyen jó tanács nem csak annak ér aranyat, aki kapja, de annak is, aki adja: e tárgyban - például - Szabadi Béla szakértő kliensei tudnának egyetemi tanszéket nyitni.

Ennek az egész pitlákságnak persze csekély jelentősége lenne, ha Medgyessy Péter ma nem a legerősebb ellenzéki párt miniszterelnök-jelöltje lenne. De az: és innentől kezdve a politikai ellenfelei számára effektíve munkát végző Medgyessy már nem csak az MSZP problémája. Hanem mindazoké, akiknek elegük van a magyar politika kedélyességéből; akik valódi változást várnának 2002-ben.

Most csak színházat kapnak.

Gaz maszopbankár, fidoszos tolvaj stb., majd adok én neked, ha el nem ugrasz!

Állami megrendelést!

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.