Majd adok én neked!

  • 2001. október 25.

A szerk.

Milyen hangulatban folyhatott le az a - kormányközlés szerint: négyszemközti - megbeszélés valamikor 1998 nyarán Medgyessy Péter volt pénzügyminiszter és Orbán Viktor miniszterelnök között, amelyen a Malév hosszú távú stratégiájáról, és az ebben a tárgykörben lefolytatatandó vizsgálatról volt szó? A kölcsönös udvariasságot biztosra vehetjük, elvégre két kifogástalan, a maga nemében rokonszenves úriemberről van szó, és az ilyesfajta kedélyeskedésnek amúgy is kifinomult, szerteágazó kulturális hagyományai vannak a magyar politikai etikettben. Az egymás iránti tapintat okán nyilván nem esett említés néhány (akkoriban) aktuális közéleti és politikai kérdésről: Simicskáról, az APEH új elnökéről például, és biztos az a kifejezés sem hangzott el, hogy "áltörök" vagy "turbán". A magas felek bizonyára nem tértek ki arra az akkoriban virulens fideszes propagandahadjáratra sem, amelynek célja az előző kormány (többek közt: gazdaság- és pénzügy-)politikájának a lejáratása volt; nem volt szó a Bokros-csomag ekézéséről, a "megfigyelési" ügyről, a háromhetenkénti ülésezésről, Trixiről, és a többi.

Csak üzletről és szakértelemről.

Arról, hogy a Horn-kormány utolsó pénzügyminiszterének cége hogyan kapta meg a Malév pénzügyi vizsgálatára szóló megrendelést, mást mond a kormány és mást Medgyessy. Az "A" változat szerint (ez Borókay Gábor kormányszóvivőé) Medgyessy kifejezetten Orbántól kérte a munkát, míg a Medgyessy-féle "B" verzióban a volt pénzügyminiszter magával a Malévval állt kapcsolatban, és pusztán azért látta jónak felkeresni a miniszterelnököt, hogy esetleges "kifogásai" felől érdeklődjön. De varr-e ez akár egyetlen öltést is?

A megrendelő - akár a Malév volt az, akár valamely állami szerv - mindenképpen a magyar kormány: hiszen a Malév többségi tulajdonosa az ÁPV Rt. És tökmindegy, hogy Orbán maga döntött Medgyessy megbízásáról, vagy csak jóváhagyólag passzolta az ügyet Katona Kálmán közlekedési miniszter felé: erre a melóra tőle kellett engedélyt kérni. Ja, így megy ez. És ha így megy ez, mit tehet erről egy volt pénzügyminiszter? ´ is csak a piacról él, és ha ezen a piacon a kormány a megrendelő, akkor a kormánytól kell a megrendelést kérni. Arról meg az átvilágítást végző pénzügyi cég vezetője nem tehet, hogy egy fél évvel azelőtt történetesen pénzügyminiszter volt, és így nyilván hatékonyabban tud kérni, hogy könnyebben jut el a miniszterelnök dolgozószobájáig, a melóért vagy csak a jóváhagyásért, tökmindegy, mint más pénzügyi cégek vezetői, akik történetesen nem voltak pénzügyminiszterek semmilyen kormányban. Miért, a dolomitpapa tehet arról, hogy a fiának felvitte az isten a dolgát? Nem tehet róla, ő csak bányászik, nagy szakértelemmel. Senki nem tehet semmiről! Hajrá, bányász!

Medgyessy egyébként - a Népszabadságban megjelent idézet szerint - azt javasolta a kormánynak, hogy a Malév ne lízingelje az általa használt gépeket, hanem inkább vásárolja meg őket a költségvetés 1999-es tartalékából (hisz a lízing már középtávon is drágább a vásárlásnál); azaz hogy az állam újabb milliárdokat fordítson a tuti buktára. Az előbbi megállapítást az adatok és egy számológép birtokában feltehetőleg bárki ki tudta volna kalkulálni, az utóbbi pedig a költségvetési pénzekre utazó vállalati lobbista tanácsa. Az előbbit a kormány nem fogadta meg, az utóbbi, ha nem is úgy, ahogy Medgyessy javasolta, bekövetkezett: az eredmények - a Malév nyolcmilliárdos első fél évi vesztesége - közismertek. Egy ilyen jó tanács nem csak annak ér aranyat, aki kapja, de annak is, aki adja: e tárgyban - például - Szabadi Béla szakértő kliensei tudnának egyetemi tanszéket nyitni.

Ennek az egész pitlákságnak persze csekély jelentősége lenne, ha Medgyessy Péter ma nem a legerősebb ellenzéki párt miniszterelnök-jelöltje lenne. De az: és innentől kezdve a politikai ellenfelei számára effektíve munkát végző Medgyessy már nem csak az MSZP problémája. Hanem mindazoké, akiknek elegük van a magyar politika kedélyességéből; akik valódi változást várnának 2002-ben.

Most csak színházat kapnak.

Gaz maszopbankár, fidoszos tolvaj stb., majd adok én neked, ha el nem ugrasz!

Állami megrendelést!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.