A szerk.

Levél a külügyminiszternek altesti kérdésekről

A szerk.

Örömmel értesültünk a sajtó híradásaiból, hogy milyen karakánul és úriemberhez méltó módon oldott meg egy kényes problémát. Konkrétan azt, amikor az önnel interjút készítő norvég tévésztár a beszélgetés egy pontján, mintegy véletlenül, szabadon felejtett hímtagjával igyekezett zavart kelteni a társalgás menetében. Gratulálunk, bár az elgondolkodtató, hogy van-e még egy, legalább egy olyan ország a földön, amelynek a külügyminisztere leülne mondjuk Bochkor Gáborral és Boros Lajossal, ha azok egy roppant komoly világpolitikai interjúra kérnék, de spongyát rá! Önt nyilvánvalóan becsapták. Sőt spongyát minden kint felejtett hímvesszőre. Csakhogy van itt még egy súlyos ügy, ami többszörösen is a mondott altesti problémakörbe tartozik. Van itt még minimum két szabadon hagyott pénisz, már bocsánat.

Tisztelt külügyminiszter úr! Kedves János!

Örömmel értesültünk a sajtó híradásaiból, hogy milyen karakánul és úriemberhez méltó módon oldott meg egy kényes problémát. Konkrétan azt, amikor az önnel interjút készítő norvég tévésztár a beszélgetés egy pontján, mintegy véletlenül, szabadon felejtett hímtagjával igyekezett zavart kelteni a társalgás menetében. Gratulálunk, bár az elgondolkodtató, hogy van-e még egy, legalább egy olyan ország a földön, amelynek a külügyminisztere leülne mondjuk Bochkor Gáborral és Boros Lajossal, ha azok egy roppant komoly világpolitikai interjúra kérnék, de spongyát rá! Önt nyilvánvalóan becsapták. Sőt spongyát minden kint felejtett hímvesszőre. Csakhogy van itt még egy súlyos ügy, ami többszörösen is a mondott altesti problémakörbe tartozik. Van itt még minimum két szabadon hagyott pénisz, már bocsánat.

Az ön egyik magas hivatalt betöltő beosztottja, Jeszenszky Géza (Magyarország washingtoni nagykövete) olvasói levélben fordult a Washington Post szerkesztőihez, olvasóihoz és ilyetén módon a világ széles közönségéhez. E gesztus elegáns voltát nem is feszegetve, szorítkozzunk pusztán tartalmi kérdésekre! Jeszenszky nagykövet egyéb, ugyancsak vitatható állítások mellett szóvá teszi, hogy Magyarország távolról sem antiszemita ország, hiszen a magyar kormányban is meglehetős képviselete van a zsidóságnak.

Honnan a manóból veszi ezt Jeszenszky? Hacsak nem a parlamenti mosdóban fedetlenül hagyott végtagok tüzetes vizsgálatából. Van-e az ön hivatalának részletes kimutatása - mondjuk a nürnbergi törvények szerint - arról, hogy a kormánynak hány zsidó tagja van? És ha van, ki végezte e kutatást, és a kormányzati apparátus milyen szintjéig bezárólag?

Jeszenszky állítólag egyeztette levelét a feletteseivel. Mit mondtak neki? Jól van, Géza, zsidózzál csak nyugodtan a levelezési rovatban. Netán nem vették észre, hogy Jeszenszky, a magyar kormány e szabadon felejtett címere, amikor éppen kikéri magának és hazájának, hogy leantiszemitázták, maga is a legócskább antiszemita retorikát használja, miszerint mindenkinek - így Magyarország kormányának is - megvan a maga zsidaja? Önnek ki a zsidaja, miniszter úr?

Egyetért-e ön beosztottja állításával? Ha igen, tájékoztasson bennünket a lehető legnagyobb részletességgel arról, hogy most akkor ki a zsidó a kormányban, és milyen hivatalos minőségben képviseli ott a többi zsidót? Ha nem, akkor rúgja már ki ezt a félcédulás, antiszemita debilt magas hivatalából. Miniszter úr! Tüntesse végre el Magyarország kint felejtett fütyülőjét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.