Persze, Baku az Baku, semmi mással össze nem téveszthető, mégis hasznos lehet, ha megjegyezzük jól ezt a képet. Csak a miheztartás végett. És még azért is, hogy lejöjjünk arról a tripről, hogy ezek, tudniillik a Fidesz, még közelebbről Orbán Viktor és köre semmi mást nem csinálnak, csak lopnak és terelnek. Ami itt készül, nemcsak ronda, de félelmetes is.
Június 23-án, kedd délelőtt, a főváros közgyűlése – egy ellenszavazattal (álljon itt a derék férfi neve: Csárdi Antal, LMP) és egy tartózkodással (álljon itt az óvatos asszony neve: Gy. Németh Erzsébet, DK) – biztosította a támogatásáról Budapest 2024-re időzített olimpiai pályázatát. Az ülésen felszólalt Borkai Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, volt nagyszerű tornász, s megjelentek számosan sikeres egykori és mai sportolók, Kovács István, Kovács Ágnes, Berki Krisztián, Kozák Danuta, Gyurta Dániel, Erdei Zsolt, Szilágyi Áron, Kemény Dénes, hogy a nagyszerű Schmitt Pálról meg ne feledkezzünk.
| ||
A lopással kezdjük vagy a tereléssel?
Magyarországon, bár az elmúlt öt esztendőben épült egy vödörnyi stadion, az olimpia megrendezéséhez nincs meg a szükséges infrastruktúra. Ráadásul Borkai országos, nemzeti olimpiáról delirált városházi felszólamlásában, hogy ti. vége már a nagyvárosok gigaolimpiáinak, most „egy központi városhoz már vidéki települések is csatlakozhatnak, így az egész ország rendezhet nemzeti olimpiát”. Így a megvalósíthatósági tanulmány szerint sokkal olcsóbb, és nagyot kaszál vele a nemzet. A beleölt pénz alulról szagolná a 800 milliárdot, de majdnem 3000 milliárdot keresnénk vele; a Kvassay-zsilipnél lenne az olimpiai-központ etc., etc. Nos, ami a kaszálást illeti, nincsenek kétségeink. A tervezett vidéki helyszínekhez utak kellenek, szállodák – szegény jó Lajosunk, hogy ezt nem érhette meg! És persze, stadionok, még stadionok! Mellesleg nehezen tűnik összeegyeztethetőnek e szép és nemes, de legfőképpen olimpiai gondolattal, hogy alig egy-két hete butították le a Népstadion helyén épülő új stadion terveit olimpiai stadionról szimpla futballstadionra (ha egyszer azt szereti a főnök, hihették).
| ||
A 2024-es Budapesti Olimpiai Játékok pályázatának híre másfelől nyilvánvalóan Habony „Finkelstein” Árpád legmerészebb álmait valósítja meg. Te, ezek most 2024-ig az olimpiát fogják csócsálni, mi meg lógatjuk a lábunkat, nem kell olyan hülyeségeket kitalálnunk, mint az internetadó, a sztrádadíj, a vasárnapi…
De mondtuk, nem csak lopással és tereléssel él az ember, ha Fidesz. Ha az ember Fidesz, akkor víziója is van. Látja a jövőt, s a jövőnek országát. A Stadionmagyarországot, ahol olimpiai aranyérmes sportolók szerető karéjában megáll az ember, és arcán jóságos derűvel odaint a tiszteletére kivezényelt óvodások izgatott seregének, majd megtekinti az aznapi versenyt, hogy ekképp leljen menedékre az országigazgatás fáradságos terhei közt. Mely fáradságos munkával már hosszú ideje mély egyetértésben ruházta fel a nemzet sokharmados többsége. S átsikolván az ember tekintete a hálásan éneklő óvodások felett, bőséget lát, sportoló fiatalokat, lengő kalászt, dohogó gyárkéményt. Mint egykor… ki is? Hagyjuk ezt. Ha e kép ismerős is, ne ítélkezzünk elhamarkodottan. Mert ha jobban megnézzük, vasárnap templomba siető öregeket is látunk, stramm legényegyleteket, ahol a testedzők helyben futva, ugrókötelezve irredenta dalokat énekelnek, s sok erre a turulszobor is, helyén van itt mindenkinek a szíve és az esze. Ebben az én országomban.
Magyarország éppen arrafelé tart, hogy a 20. század két legborzasztóbb korszakának majd’ összes rosszaságát megépítse öntestén. Ez Orbán Viktor nagy víziója, s ehhez kell ez az első hallásra csak nevetségesnek hangzó olimpiai küldetés is.
(Az olimpiai terv városházi triumfálásának napján a Freedom House leminősítette a magyarországi demokráciát – hazánk ebben a pillanatban már kevésbé demokratikus ország, mint Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Szlovénia vagy a balti államok. E tény ugyanolyan mérföldkő a nagy vízió felé menetelés útvonalán, mint az olimpiai pályázat.)
