A szerk.

Ti, buzeránsok

A szerk.

Kocsis Máté VIII. kerületi polgármester mérsékelten érdekes figurája a magyar köz­életnek: a kormányzó erő egyik kis törtetője az orcátlanabbak közül, aki eddig tágabb köre szokásos disznóságain túl legfeljebb furcsa (értsd: komolyabb szellemi természetű kihívásokra következtetni engedő) írott telefonüzeneteivel váltott ki némi figyelmet. De most eljött végre az ő ideje is, lebuzizták!

Lebuzizták, ami szerfölött randa dolog, leg­inkább azért, mert Kocsis nemi preferenciái­nak pertraktálására – pillanatnyi közös tudá­sunk szerint – nem hatalmazott fel senkit. De randa azért is, mert a kiszólás alkalmat adott a polgármesternek arra, hogy önfeltáró szándékú mocskolódásba fogjon a nyilvánosság előtt. Kocsis Máté beltartalmára pedig pontosan annyira vagyunk kíváncsiak, mint szexuális irányultságára: semennyire. S beltartalmainak megismerése által is épp ennyit ment előre a köz: semennyit. Vissza, hátra annál inkább, vissza valami rettenetes sötétségbe, amiről a történelemkönyvek se nagyon szólnak.

Kocsis megszólítva érezvén magát, ugyanis azt vágta Magyarország szemébe, hogy „Nem vagyok buzeráns”, mire a pilláit még háttal állva is sűrűn rezegtető riporter hölgy csak annyit mondott, „erős szavak”. Ah, ez már ilyen, az erős emberek erős szavakat használnak, Kocsis meg, mint a bogyiszlói paprika, olyan erős. Nyilván mérlegelt a hülyéje, s arra lyukadt ki, hogy akkor látszik legkevésbé homoszexuális beállítottságúnak, ha úgy beszél, mint egy kocsis. Bocsánat, mint egy vadbarom. Az hagyján, hogy a mondott műsorkészítőtől csak efféle reakcióra futotta, végtére is ez az a műsor volt, amelynek a készítői úgy szerezték a jelenlegi munkahelyüket, hogy élőben nyaltak be a miniszterelnöknek, mondván, „Orbán nem ge­ci!”. (Tényleg, lassan megérne egy hosszabb tanulmányt a jobboldal szókincse, jelkészlete, újabb retorikai törekvései. Persze van jobb dolgunk is, ők már csak ilyenek, így beszélnek, geci, buzeráns satöbbi.) Szóval ki várt mást a C-Ponttól. Az egy fokkal érdekesebb, hogy Kocsis eszmetársainak európai értékek iránt szájjal fogékonyabbnak mutatkozó tagjai is milyen önfeledten kussolnak az ügyben immár egy hete. Sehol a halkszavú Pokorni, sehol az uniós biztos Navracsics, de még egy árva íróember, egy kormányközeli művész sem emelkedik szólásra, hogy így azért mégsem kéne beszélni. Nem is azért, mert a homoszexuális polgártársaink érzékenysége erre meg arra. Hanem azért, mert amit Kocsis Máté mondott, azt bizony Magyarország összes polgárának mondta. Azt mondta, hogy nem tartozom a megvetettek közé, én a megvetők egyike vagyok. És ti?

Kocsis Máté közlése így végső soron a Fidesz hallgatásának szárnyain röpül bele a hétköznapjainkba, tetszik, nem tetszik, emelkedik hivatalos állásponttá, ami persze a miniszterelnök azon kijelentése után, miszerint a magyar buzi jó buzi, mert nem ugrál, nos, nem is olyan meglepő, inkább természetes. Persze Kocsis megint túlnyalt a főnöknek, hisz ebben a magyar sajtóhistória lapjaira kívánkozó interjúban azt is elmondta, hogy a Fővárosi Közgyűlésben az is felmerült, hogy a nagybani piac parkolójában legyen eztán a pride. Bár semmi közük hozzá, hisz ezt a gyülekezési törvény szabályozza, ők csak beszéltek róla… s ők így beszélnek. Figyelem, nemcsak Kocsis. A közgyűlés. Ezt persze Kocsis mondja, nem a közgyűlés, és Kocsisnak ugyebár az a baja, hogy nem akar homoszexuálisnak látszani… Csak a lebuzizottak sértettsége beszél belőle.

Nos, egyfelől ilyen az, amikor lebuzizzák, lezsidózzák, lecigányozzák, lerománozzák satöbbi, satöbbi az embert. Másfelől viszont a kutyának sincsenek illúziói, adott esetben Kocsis lebuzizottság nélkül is így beszélne. Eddigi nyilvános fellépései alkalmával ugyan nem volt egyetlen természetes gesztusa sem, de elhihetjük nyugodtan, hogy most a szívéből beszélt. Nem azért, mert bármit is gondolna a melegekről vagy bárkiről, már azon kívül, hogy el kéne taposni őket vagy bárkit, hanem azért, mert ezúttal is azt hitte, hogy a falkával üvölt, amit elengedhetetlennek tart az előrejutáshoz. Rossz kilátásokról árulkodik, hogy vélhetően jól mérte fel a helyzetet.

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.