Kocsis Máté VIII. kerületi polgármester mérsékelten érdekes figurája a magyar közéletnek: a kormányzó erő egyik kis törtetője az orcátlanabbak közül, aki eddig tágabb köre szokásos disznóságain túl legfeljebb furcsa (értsd: komolyabb szellemi természetű kihívásokra következtetni engedő) írott telefonüzeneteivel váltott ki némi figyelmet. De most eljött végre az ő ideje is, lebuzizták!
Lebuzizták, ami szerfölött randa dolog, leginkább azért, mert Kocsis nemi preferenciáinak pertraktálására – pillanatnyi közös tudásunk szerint – nem hatalmazott fel senkit. De randa azért is, mert a kiszólás alkalmat adott a polgármesternek arra, hogy önfeltáró szándékú mocskolódásba fogjon a nyilvánosság előtt. Kocsis Máté beltartalmára pedig pontosan annyira vagyunk kíváncsiak, mint szexuális irányultságára: semennyire. S beltartalmainak megismerése által is épp ennyit ment előre a köz: semennyit. Vissza, hátra annál inkább, vissza valami rettenetes sötétségbe, amiről a történelemkönyvek se nagyon szólnak.
Kocsis megszólítva érezvén magát, ugyanis azt vágta Magyarország szemébe, hogy „Nem vagyok buzeráns”, mire a pilláit még háttal állva is sűrűn rezegtető riporter hölgy csak annyit mondott, „erős szavak”. Ah, ez már ilyen, az erős emberek erős szavakat használnak, Kocsis meg, mint a bogyiszlói paprika, olyan erős. Nyilván mérlegelt a hülyéje, s arra lyukadt ki, hogy akkor látszik legkevésbé homoszexuális beállítottságúnak, ha úgy beszél, mint egy kocsis. Bocsánat, mint egy vadbarom. Az hagyján, hogy a mondott műsorkészítőtől csak efféle reakcióra futotta, végtére is ez az a műsor volt, amelynek a készítői úgy szerezték a jelenlegi munkahelyüket, hogy élőben nyaltak be a miniszterelnöknek, mondván, „Orbán nem geci!”. (Tényleg, lassan megérne egy hosszabb tanulmányt a jobboldal szókincse, jelkészlete, újabb retorikai törekvései. Persze van jobb dolgunk is, ők már csak ilyenek, így beszélnek, geci, buzeráns satöbbi.) Szóval ki várt mást a C-Ponttól. Az egy fokkal érdekesebb, hogy Kocsis eszmetársainak európai értékek iránt szájjal fogékonyabbnak mutatkozó tagjai is milyen önfeledten kussolnak az ügyben immár egy hete. Sehol a halkszavú Pokorni, sehol az uniós biztos Navracsics, de még egy árva íróember, egy kormányközeli művész sem emelkedik szólásra, hogy így azért mégsem kéne beszélni. Nem is azért, mert a homoszexuális polgártársaink érzékenysége erre meg arra. Hanem azért, mert amit Kocsis Máté mondott, azt bizony Magyarország összes polgárának mondta. Azt mondta, hogy nem tartozom a megvetettek közé, én a megvetők egyike vagyok. És ti?
Kocsis Máté közlése így végső soron a Fidesz hallgatásának szárnyain röpül bele a hétköznapjainkba, tetszik, nem tetszik, emelkedik hivatalos állásponttá, ami persze a miniszterelnök azon kijelentése után, miszerint a magyar buzi jó buzi, mert nem ugrál, nos, nem is olyan meglepő, inkább természetes. Persze Kocsis megint túlnyalt a főnöknek, hisz ebben a magyar sajtóhistória lapjaira kívánkozó interjúban azt is elmondta, hogy a Fővárosi Közgyűlésben az is felmerült, hogy a nagybani piac parkolójában legyen eztán a pride. Bár semmi közük hozzá, hisz ezt a gyülekezési törvény szabályozza, ők csak beszéltek róla… s ők így beszélnek. Figyelem, nemcsak Kocsis. A közgyűlés. Ezt persze Kocsis mondja, nem a közgyűlés, és Kocsisnak ugyebár az a baja, hogy nem akar homoszexuálisnak látszani… Csak a lebuzizottak sértettsége beszél belőle.
Nos, egyfelől ilyen az, amikor lebuzizzák, lezsidózzák, lecigányozzák, lerománozzák satöbbi, satöbbi az embert. Másfelől viszont a kutyának sincsenek illúziói, adott esetben Kocsis lebuzizottság nélkül is így beszélne. Eddigi nyilvános fellépései alkalmával ugyan nem volt egyetlen természetes gesztusa sem, de elhihetjük nyugodtan, hogy most a szívéből beszélt. Nem azért, mert bármit is gondolna a melegekről vagy bárkiről, már azon kívül, hogy el kéne taposni őket vagy bárkit, hanem azért, mert ezúttal is azt hitte, hogy a falkával üvölt, amit elengedhetetlennek tart az előrejutáshoz. Rossz kilátásokról árulkodik, hogy vélhetően jól mérte fel a helyzetet.
