A szerk.

Ti, buzeránsok

A szerk.

Kocsis Máté VIII. kerületi polgármester mérsékelten érdekes figurája a magyar köz­életnek: a kormányzó erő egyik kis törtetője az orcátlanabbak közül, aki eddig tágabb köre szokásos disznóságain túl legfeljebb furcsa (értsd: komolyabb szellemi természetű kihívásokra következtetni engedő) írott telefonüzeneteivel váltott ki némi figyelmet. De most eljött végre az ő ideje is, lebuzizták!

Lebuzizták, ami szerfölött randa dolog, leg­inkább azért, mert Kocsis nemi preferenciái­nak pertraktálására – pillanatnyi közös tudá­sunk szerint – nem hatalmazott fel senkit. De randa azért is, mert a kiszólás alkalmat adott a polgármesternek arra, hogy önfeltáró szándékú mocskolódásba fogjon a nyilvánosság előtt. Kocsis Máté beltartalmára pedig pontosan annyira vagyunk kíváncsiak, mint szexuális irányultságára: semennyire. S beltartalmainak megismerése által is épp ennyit ment előre a köz: semennyit. Vissza, hátra annál inkább, vissza valami rettenetes sötétségbe, amiről a történelemkönyvek se nagyon szólnak.

Kocsis megszólítva érezvén magát, ugyanis azt vágta Magyarország szemébe, hogy „Nem vagyok buzeráns”, mire a pilláit még háttal állva is sűrűn rezegtető riporter hölgy csak annyit mondott, „erős szavak”. Ah, ez már ilyen, az erős emberek erős szavakat használnak, Kocsis meg, mint a bogyiszlói paprika, olyan erős. Nyilván mérlegelt a hülyéje, s arra lyukadt ki, hogy akkor látszik legkevésbé homoszexuális beállítottságúnak, ha úgy beszél, mint egy kocsis. Bocsánat, mint egy vadbarom. Az hagyján, hogy a mondott műsorkészítőtől csak efféle reakcióra futotta, végtére is ez az a műsor volt, amelynek a készítői úgy szerezték a jelenlegi munkahelyüket, hogy élőben nyaltak be a miniszterelnöknek, mondván, „Orbán nem ge­ci!”. (Tényleg, lassan megérne egy hosszabb tanulmányt a jobboldal szókincse, jelkészlete, újabb retorikai törekvései. Persze van jobb dolgunk is, ők már csak ilyenek, így beszélnek, geci, buzeráns satöbbi.) Szóval ki várt mást a C-Ponttól. Az egy fokkal érdekesebb, hogy Kocsis eszmetársainak európai értékek iránt szájjal fogékonyabbnak mutatkozó tagjai is milyen önfeledten kussolnak az ügyben immár egy hete. Sehol a halkszavú Pokorni, sehol az uniós biztos Navracsics, de még egy árva íróember, egy kormányközeli művész sem emelkedik szólásra, hogy így azért mégsem kéne beszélni. Nem is azért, mert a homoszexuális polgártársaink érzékenysége erre meg arra. Hanem azért, mert amit Kocsis Máté mondott, azt bizony Magyarország összes polgárának mondta. Azt mondta, hogy nem tartozom a megvetettek közé, én a megvetők egyike vagyok. És ti?

Kocsis Máté közlése így végső soron a Fidesz hallgatásának szárnyain röpül bele a hétköznapjainkba, tetszik, nem tetszik, emelkedik hivatalos állásponttá, ami persze a miniszterelnök azon kijelentése után, miszerint a magyar buzi jó buzi, mert nem ugrál, nos, nem is olyan meglepő, inkább természetes. Persze Kocsis megint túlnyalt a főnöknek, hisz ebben a magyar sajtóhistória lapjaira kívánkozó interjúban azt is elmondta, hogy a Fővárosi Közgyűlésben az is felmerült, hogy a nagybani piac parkolójában legyen eztán a pride. Bár semmi közük hozzá, hisz ezt a gyülekezési törvény szabályozza, ők csak beszéltek róla… s ők így beszélnek. Figyelem, nemcsak Kocsis. A közgyűlés. Ezt persze Kocsis mondja, nem a közgyűlés, és Kocsisnak ugyebár az a baja, hogy nem akar homoszexuálisnak látszani… Csak a lebuzizottak sértettsége beszél belőle.

Nos, egyfelől ilyen az, amikor lebuzizzák, lezsidózzák, lecigányozzák, lerománozzák satöbbi, satöbbi az embert. Másfelől viszont a kutyának sincsenek illúziói, adott esetben Kocsis lebuzizottság nélkül is így beszélne. Eddigi nyilvános fellépései alkalmával ugyan nem volt egyetlen természetes gesztusa sem, de elhihetjük nyugodtan, hogy most a szívéből beszélt. Nem azért, mert bármit is gondolna a melegekről vagy bárkiről, már azon kívül, hogy el kéne taposni őket vagy bárkit, hanem azért, mert ezúttal is azt hitte, hogy a falkával üvölt, amit elengedhetetlennek tart az előrejutáshoz. Rossz kilátásokról árulkodik, hogy vélhetően jól mérte fel a helyzetet.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.