A Magyar Fesztivál Balett következő előadása – melyre a fokozott érdeklődést máris borítékoljuk – a honlapjuk tájékoztatása szerint december 3-án lesz a Müpában: a Mózes, avagy a tízparancsolatot fogják játszani-táncolni. Hogy a táncosoknak és Markó Ivánnak addig is élni kell valamiből, azt készséggel elismerjük.
Na de ez a 130 millió azért mégiscsak sok. És nemcsak a Független Előadó-művészeti Szövetség szerint – amely közleményében fölfedi, hogy Markó társulata idén tavasszal már kapott egy 25 milliós gyorssegélyt, vagyis 155 millióból élnek és dolgoznak a „kiválasztottak”, akik a honlap szerint „a teremtés szentélyét már megpillantották, pappá csak a mindennapi kemény munka szentelheti őket. Még nem nyerték el a beavatást, de Mesterüktől már bírják annak ígéretét. A Mester – mert maguk közt is így hívják – vezeti, hajtja őket Thália szentélye felé”…
Díjazzuk, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium és vezetője, Matolcsy György számos bokros teendője mellett a kultúra sorsát is szívén viseli; és amint a kormány és annak feje elrendeli, máris utalja a lét. Ez a 130 milla onnan nézvést nem sok – majd beszedik a pluszadókból, esetleg megemelik a közlekedési ellenőrök büntetéskvótáját.
De megtippelni sem merjük, mit szólt a döntéshez a kulturális ügyek döntnöke, aki egyebek közt a táncosoknak jutó, összesen alig több mint kétszázmillió forint nagyjából-egészéből igazságos, szükségletek és érdemek szerinti elosztásán munkálkodik. Mert neki aztán maga a kormány szart a pofájába ezzel a döntéssel; lesöpörve az asztalról a mindenféle kuratóriumok, listák és szakmai egyeztetések egész hálózatát, és utánaküldve a koncepciót is, ha volt. Neki kéne a leghangosabban tiltakoznia, de nem teszi, mert tudja: Markó Iván itten valaki(k)nek a szívügye – a mi pénzünkből.
Nekünk is az, persze – ezért most egy szavunk sincs Markó Iván és a Magyar Fesztivál Balett művészi teljesítményéről. Csak a nagyságrendekre vetünk egy pillantást. A táncosok idei működési támogatása tegnap lett nyilvános; épp időben, elvégre csak szeptember vége van. A Közép-Európa Táncszínház kapta a legtöbb pénzt: 26 millió forintot; Bozsik Yvette 23 milliót, a Forte és az Artus 22,5-et, Frenák Pál 18-at, a Szegedi Kortárs Balett 17-et – és ettől kezdve (Gergye Krisztián, Duda Éva és a többiek) 10 alatt, a legtöbben 5 alatt. A táncosokat befogadó MU Színház egész évre 35 milliót kapott.
A táncművészek – politikai hovatartozásra, nemre, fajra és vallásra való tekintet nélkül – tiltakoztak az ellen, hogy Markóék pályázat nélkül majdnem annyi pénzhez jutottak, mint a magyar táncosszcéna összesen. Markó Iván mérsékelt kommunikációs készséggel söpörte le szakmatársait, mondván: „Aki ezt a levelet elolvasta és nagykorú, az pontosan érti, miről szól.” Hát, igen; tényleg pontosan.
A Magyar Fesztivál Balett utolsó előadását májusban tartotta. Éppen egy évvel azután, hogy Markó Iván egy Orbán-évértékelőről távoztában erős fejtörés után annyit bírt mondani az origo kamerájába vélemény gyanánt: „Orbán Viktor miniszterelnök urat tisztelem – mondjuk ki: szeretem.”
Ezek a szavak érnek 130 milliót pályázat nélkül.
(Képünk forrása: balassagyarmatizsidosag.hu)
