A szerk.

Hadosztálykirándulás

A szerk.

2012. 08. 25. szombat; Magyarország, Európa a 21. században. Az alig ezerlelkes Fejér megyei Csókakőn, a vár alatt, a Nagy-Magyarország téren, ahol Horthy Miklós bronzszínűre festett kőszobra is áll, hatalmas bilikék sátor, valami harcálláspont, innen irányítják a legtöbb forrás szerint háromszáz fővel, rohamkocsikkal, rabszállítókkal, helikopteres biztosítással helyszínre vezényelt rendőri erőket. Minden flottul megy, az intézkedéssorozat nem csupán gyors és szakszerű, de látható rutinnal is hajtatják végre, ami persze nem meglepő, hiszen pont ez a színtársulat mutatta be néhány napja a szintén nagysikerű ozorai előadást.

Igaz, akkor legalább tudták, mire vonulnak ki.

Most viszont az ördög a megmondhatója, hogy miért verték magukat, hiszen Németh-Kész Mónika, a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője az MTI-nek külön kiemelte, hogy a művelet ideje alatt Csókakőn egy árva bűncselekmény sem történt, csak - ezt kapják ki, tisztelt olvasók! - néhány szabálysértési ügyben kellett eljárni. Rétisas hívja, vez. pontot, vez. pont jelentkezz! Itt Szajkó, itt Szajkó, jelentsen, Rétisas! Jelentem, Lakatos Ottó helyi lakos sárga színű Lada 1500-as típusú személygépkocsijában nincs egészségügyi doboz és a kereke lapos meg a motor is köhög, parancsra várok! Vétel, Rétisas, vétel! Helyi lakatos? Rossz a vonal, beszéljen érthetően! Ottó motor? Tudja, mit, Réti-sas! Csapjon le! Végeztem.

Mindez, ha így nézzük, lehet jó hír, ha úgy, akkor meg rossz. Mármint az önmagában is elég örvendetes, ha valahol nem történik bűncselekmény, de az azért elég elszomorítóan hangzik, hogy Magyarországon háromszáz állig felfegyverzett rendőr kell helikopterekkel és harcállásponttal ahhoz, hogy egy ezerfős lélekszámú faluban ne történjen bűncselekmény. Budapest féken tartásához talán a Vörös Hadsereg sem lenne elég.

Persze mindenki tudja, hogy valójában mi a bánatot is kerestek ott e tömeges rendőri erők, hisz ezen röhög napok óta, teli szájjal a teljes magyar szélsőjobb. Hogy ők meg közben egy megyével arrébb - Vona pártelnök gyújtó hangú szónoklatával kísérve - felavattak százharminc derék magyar legényt gárdistának. Egy betiltott szervezet (Magyar Gárda) alig is titkolt fedőnevet (Új Magyar Gárda) viselő, hasonlóan törvénytelen, hasonlóan paramilitáris utódcsapata dáridózott tehát zavartalanul, míg a magyar rendőrség - "a feladat ellátásához elegendő erővel" - hermetikusan lezárt egy falut, mondván, hátha ott lesznek. Vagyis Dunaföldváron sem zavartalanul, mert a jobbszélső beszámolók szerint ide is kiérkezett egy busznyi rendőr, de csak tanácstalanul kódorogtak köztük - biztos nem találták a toborzósátrat.

S ezek után, amikor már eleget égett a magyar rendőrség, s végre lefújták ezt a szégyenletes akciót, a rendőrségi szóvivő a közleményében nem ad információt arról, hogy mi okból is "nyilvánították műveleti területté" azt a nyomorult falut. Arról sem nyög ki egy vak hangot sem, miért hagyták a betiltott gárdistákat önfeledten bolondozni. Viszont azt van képe belemondani a nemzet arcába, hogy "később sem lesz bővebb tájékoztatás az ügyben".

Pedig az például érdekes lenne, hogy vajon mibe fájt a csókakői kirándulás? Hisz a szégyen már megesett, itt lenne az ideje a számla rendezésének. Apropó, számla! Önök szerint az Európai Unió hány országában maradna hivatalában a belügyminiszter egy ilyen otromba gyalázat után?

Figyelmébe ajánljuk

A végtelenített Simonka-per a bírói függetlenség árnyékában

A Simonka-per bírája, Laczó Adrienn lemondása nem a politikus elleni büntetőperről szól, de azt (is) nagymértékben befolyásolja. Egyrészt a szemünk előtt játszódik le egy irreálisan elhúzódó elsőfokú bírósági eljárás, másrészt a bírósági szervezet súlyos rendszerhibái mutatják, hogy egy tárgyalás hogyan fordul bohózatba és mi lesz a bírói autonómiával.