A szerk.

Kiütések a nemzettesten

A szerk.

A korán kelők talán emlékeznek arra a viccre, melyben Brezsnyev és Kádár dicsekszenek. Kinek van jobb katonája? A szovjet harcos előbb gondolkodik, utána cselekszik! Az semmi, a magyar előbb cselekszik, aztán gondolkodik! Próbáljuk ki! Gyere ide, Iván, és vágd pofán Kádár elvtársat! A katona elkezd gondolkodni, töri a fejét cefetül. Min gondolkodsz? Hát, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha lezúzom a magyar párt fejét. Nagyon jó, mehetsz, köszönjük. Na gyere, Feri, vágd pofán Brezsnyev elvtársat! Pacccccs! Most meg min gondolkozol, te szerencsétlen? Hogy még jól seggbe is kéne rúgni...

Az ördög tudja, miről jutott eszünkbe ez a szakállas vicc, de az tény, hogy a múlt héten az Újszínházban Derzsi János színművész - cselekedetével némiképp megakasztva a próbafolyamatot - minden különösebb bevezető nélkül berontván Thália szentélyébe, úgy kiütötte Pozsgai Zsolt főrendezőt, hogy az még az eszméletjét is elvesztette egy kis időre. A szokatlan eset után a művészek távoztak, az előbbi, mint ki jól végezte dolgát, utóbbi látleletet vétetni fel - függöny, meghajlás, taps.

A következő előadáson már Dörner, az oroszlánszívű színidirektor és egykori kenguruidomár is fellépett, megfeddvén és elmarasztalván (ez idézet) az áldozatot, saját főrendezőjét, harcostársát, a monoklis Pozsgait, amiért nem egyeztette vele a nyilatkozatát, melyben besúgónak és spiclinek (ez az idézet idézete) titulálta a színművészt. Pofozkodni persze így is csúnya dolog. Mindebből nyilvánvalóan az következik, hogy Dörner úgy véli, Derzsi most nem azon gondolkozik, hogy Pozsgait esetleg seggbe is kéne rúgni (hisz az nyilván Tarlós porondmester dolga lenne), hanem azon gondolkozik Derzsi, hogy nem kéne-e esetleg és netán Dörnert is jól képen törülni. Hát, így telnek az izgalmas hétköznapok Tarlós István fővárosi náci színházában, folyik a műhelymunka, zakatolnak a próbák. Alig várjuk, hogy mindezt kivigyék a világot jelentő deszkákra is, a kék sarokban Shylock, a pirosban a magyarok istene, a zsöllyében a goj motorosok, s a végén a csíkos dresszt és sötét pantallót viselő Tarlós emeli fel a győztes kezét. Ha nem vigyáz, s fals eredmény születik, a korszerű, interaktív színjátszás nagyobb dicsőségére őt is kiütik, adott esetben a nézői. A jegyszedő néniket meg lassan lecserélik body guardokra, a Magyar Gárda drámatagozata már jelentkezett is e nemes feladatra.

S ha egy üzlet beindul, nincs megállás! Ez a hét például úgy kezdődött, hogy napnál is világosabban bizonyítást nyert: nem csak Tarlós István színházából kell hordágyon elvinni az embereket. Még szép, majd csak az övéből! Bástya elvtárs már smafu, az nem számít, az le van ejtve? Lám, hétfőn délre már Orbán Viktor színházából is ájultan hordják ki a szerencsétlen statisztériát, de nem egyesével, mint a lúzer Tarlóséktól, rögtön tízesével - ha szabadságharc, hulljon csak a férgese.

Orbán Viktor, az EU-tagállam Magyarország miniszterelnöke - miután szégyenszemre túlélte a hétvégén teljes szépségében kibukó baltás gyalázatot - simán évnyitó beszédet tartott a saját magának gründolt iskolában (Nemzeti Közszolgálati Egyetem), miközben vastag, sötét színű posztóegyenruhában aszalódott kinn a napon a tisztelt tanuló ifjúság. Árnyékban ezer fok, de árnyék nincs, a szerencsétleneket - biztonsági okokból, naná - már jóval a vezér érkezése előtt kiállították alakzatban a tűző napra, Himnusz, rektor, anyád kínja, míg félázsiai miniszterelnökünk szólásra emelkedik, s mondja, mondja, mint Castro fénykorában, mialatt - a hvg.hu videóján jól látható - a hőguta sorra üti ki hallgatóit.

Aki látta, először tán mosolygott, de aztán csak sírhatnékja lehetett: legalább tucatnyi alélt ifjat vittek ki ölben vagy támogatva, míg a fedett dísztribünön mindenki úgy tett, mintha semmi sem történne éppen. Mintha az lenne a legtermészetesebb dolog a világon, hogy tízesével omlanak össze hőségtől az elébük kivezényelt és kedvükért nehéz maskarába öltöztetett fiatalok. Senki nem mert még csak jelzést sem adni, hogy itt valami nem stimmel. Inkább reszketve várták, hogy majdcsak befejezi valamikor, s páran talán kibírják addig állva. De még utána sem mondta senki, hogy bocsánat, ennek nem így kellett volna megtörténnie. Hogy máskor majd odafigyelünk. Dehogy figyelnek, legközelebb is reszketni méltóztatnak a szónokló vezértől.

Így telnek hát a hétköznapok Tarlós István kis- és Orbán Viktor nagyszínházában. A szünetben büfé, az előcsarnokban nemzeti baltavásár.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.