A szerk.

Nem dohányzó

A szerk.

Az LMP oligarchák fogságában vergődő kormányról, az MSZP a piac erőszakos újraosztásáról beszél: kiderült, hogy a dohány-kiskereskedelmet átalakító törvény megalkotásában a hódmezővásárhelyi székhelyű Continental dohánygyár is részt vett, amire ráadásul a várost és a Fidesz-frakciót vezető Lázár János még büszke is.

Mindennek dacára meglehet, a jelenlegi kabinet többet tett a dohányzás visszaszorításáért, mint az eddigiek együttvéve. Ha elfogadjuk azt, hogy a dohányost önmagától is meg kell védeni, és mivel a nikotin addiktív, mért ne fogadnánk el, akkor a módszerek ellen sem lehet kifogásunk. A dohányos drágábban és nehezebben férjen hozzá a cigarettához, és minél kevesebb helyen tudja elszívni. Azokban az országokban, ahol sikerült csökkenteni a dohányosok számát, épp ez történt. (Még ha az alsóbb néprétegeket ez a csomag aránytalanul jobban sújtja is, és az ő egészségüket kevésbé védi.) Ezt csinálja ez a kormány is. A jövedéki adó folyamatban lévő emelése és a dohányzás tiltása a vendéglátóhelyeken, a tömegközlekedésben, valamennyi munkahelyen mind olyan intézkedés, ami bizonyítottan csökkenti a dohányosok számát és az elszívott mennyiséget. Miközben a szokásos iparági mellébeszélés, hazudozás és tiltakozás ellenére sem csökkenti a vendégek, az utasok és a dolgozók számát. A kiskereskedelemnek a jelenlegi több tízezer hozzáférési pont helyett mintegy hatezer elkülönített, csak ezzel foglalkozó, nehezebben "bevehető" dohányboltba terelése pedig tényleg arra jó, ami a célja: a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorítására.

A magyarázatot keressük: lehet, hogy véletlenről van szó. Ez a kormány a szabad, versengő piac szokásos rendellenességeit nem a szabályozók finomításával, vagy az e piacokat felügyelő állami szervek megerősítésével kezeli, hanem baltával. Különadókkal, a multinacionális cégek változatos vegzálásával, államosítással. Ez rendszerint a kínálat visszaeséséhez és magasabb árakhoz vezet. Most is ez történt: de most ez volt a cél. De azért jegyezzük meg azt is: a dohánypiac torzításáról korántsem tett le a kormány. A jövedéki adó egyes elemeinek változtatása ugyanis nem ugyanúgy hat az alacsonyabb árfekvésű termékeket és arányaiban több vágott dohányt értékesítő cégekre (nos, a Continental pont ilyen), mint a drágább és kizárólag gyárilag előállított cigaretták forgalmazóira. Ilyenkor szokás széttárt karral belesóhajtani a köztérbe, mondván, "a dohánylobbi erősebb volt".

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.