A szerk.

Vissza, de hogyan?

A szerk.

A múlt héten az Európai Bizottság hátulról illette hazánkat, és zárolt - nem elvett, zárolt - durván 150 milliárdnyi uniós fejlesztési forrást. A bizottság döntését jóvá kell hagynia az uniós pénzügyminiszterek tanácsának, az ECOFIN-nek, amely március 15-én dönt majd. A tanács 27 tagja összesen 345 szavazattal bír, a nagyobb tagállamok többel, a kisebbek kevesebbel, és ebből a 345-ből 255 kell a minősített többséghez.

Azt a pénzt tényleg vissza kéne valahogy szerezni, nem vitás. Ehhez mindenekelőtt tisztán kell látnunk, hogy miért is zárolná a bizottság. A magyarázatról magától Orbán Viktortól értesülhettünk, aki most leginkább a "németeket" győzködi - legutóbb Frankfurtban, egy tartományi üzleti-politikai fórumon, majd a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerkesztőségében, majd Budapesten, egy német üzletembereknek tartott fejtágítón.

Na ide figyeljetek, német üzletlajték! De szeret benneteket a magyar, egyem a szíveteket! Először is ordító igazságtalanság történt, a legkevesebb, hogy a bizottság a szívünkbe döfte a kettős mércéjét, másoktól, akiknek a hiánya kétszer akkora, miért nem vettek el semmit? A görögöket azért tömik pénzzel, mert 160 százalék a hiányuk, tőlünk meg 0,25 százalék miatt elvesznek? A másik, hogy rosszul tudják. Hogy nem értékelik a reformokat, pedig a reformjaim fáklyaként mutatnak utat a válság éjszakájában. Vágjátok, kaufmannok és geseftmennerek? A harmadik: egyáltalán hogy jönnek ezek ahhoz, hogy leckéztessenek - épp ők, akik felelősek a válságért, de a válság félrekezeléséért mindenképp! Hol késik az európai értelemben vett Budai Gyula?

Ezen érvek részletes cáfolatába most nincs kanalunk belebocsátkozni. De annyit nem tudunk magunkba fojtani, hogy ha a "reform" szó alatt azt értjük, hogy valamely kormány bizonyos cselekvések sorozatát annak érdekében és eredményével végzi el, hogy az állam vagy az önkormányzatok által nyújtott bizonyos, legalább részben közpénzekből fedezett szolgáltatásokhoz az állam polgárai olcsóbban, igazságosabban, méltányosabban és jobb minőségben jussanak hozzá, akkor ebben az országban nem reformok történtek az elmúlt két évben, de lószar se, ahol meg mégis, az inkább ellenreform volt.

Viszont az jól látszik ebből is, meg az általános kormánypárti gyürkőzésből, hogy Orbán Viktor hogyan akarja a lelakatolt pénzeket kivarázsolni a ládikóból. Sperhaknival! Úgy, hogy eléri, hogy a tanács megvétózza a bizottság döntését. Ehhez az kéne, hogy (ismételjük: a 345-ből) 91 szavazatot maga mellé tudjon állítani a magyar diplomácia: és simán elképzelhetőnek tartjuk, hogy Orbán ezt nem tartja elképzelhetetlennek. A sérelmi retorika belpolitikai hasznai evidensek, de mi van, ha ezek az érvek, a "Brüsszel" elleni freedom fight perspektívái más államférfiakban is megpendítenek egy húrt? Páran már dörmögtek is amiatt, hogy az uniónak nem kéne így elbánnia szabadságszerető kis nemzetünkkel - Necas, a cseh kormányfő, a litvánok, Spindelegger, az osztrák külügyminiszter. Bojko Boriszov, a bolgár versenyző is nagy híve a mi fiunk módszereinek (csak épp a megfelelő többsége nincs meg hozzá otthon). Talán nem is reménytelen a 91 szavazatot összeszedni? És Tusk? Hisz ha sikerülne is begyűjteni az összes szerencsétlen sorsú kelet-európai tagországot (mínusz a románok: nem is az, hogy váratlan helyeken szőrösök, de az unió meg az IMF tartja őket lélegeztetőgépen), az egymaga 27 vokssal rendelkező Lengyelország nélkül nem mennénk semmire. De Tusk január végén váratlan rokonszenvvel nyilatkozott Orbánról. És a lengyeleknek is hat százalék a hiányuk, őket is kúrogatta a bizottság, csak aztán megkegyelmezett nekik. Polák, venger, két jó barát, együtt üti bizottságát!

Hagyjuk is most azt, hogy mindez hány okból nem fog megtörténni: hogy a bizottság épp a pénzügyminiszterek tanácsa januári felszólításának tett eleget, amikor befagyasztotta a kohéziós források egy részét. Hagyjuk azt is, hogy a ká-európai kis nemzetek aligha fognak szembemenni Németországgal, azzal az Angela Merkellel, aki épp a bizottság hatalmának kiterjesztésében látja az unió jövőjét. (Különösen ennek fényében groteszk, hogy Orbán pont a német politikai és gazdasági elit előtt gurított gátlás nélkül kormányzati track recordjáról és próbálta a nemzetállami érdekeket az unió egészét képviselő bizottsággal szemben tételezni.)

De mi van, ha mégis megtörténik?

Akkor az lesz, hogy a bizottság visszaadja, illetve nem függeszti fel a 150 milliárdot: de az ennél nagyságrendekkel nagyobb és fontosabb EU-IMF-kölcsönről akkor is ő fog dönteni. A múlt héten elvett pénzt simán visszakaphatja az ország, csak az kell hozzá, hogy Matolcsy fél év múlva valóban hihető számokat prezentáljon az idei és a jövő évi költségvetésről. Hogy most abbahagyják, és legalább novemberig megállják a hazudozást. De Orbán ehelyett a következő csatára készül, amit akkor is elveszít, ha megnyer.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.