A szerk.

Vissza, de hogyan?

A szerk.

A múlt héten az Európai Bizottság hátulról illette hazánkat, és zárolt - nem elvett, zárolt - durván 150 milliárdnyi uniós fejlesztési forrást. A bizottság döntését jóvá kell hagynia az uniós pénzügyminiszterek tanácsának, az ECOFIN-nek, amely március 15-én dönt majd. A tanács 27 tagja összesen 345 szavazattal bír, a nagyobb tagállamok többel, a kisebbek kevesebbel, és ebből a 345-ből 255 kell a minősített többséghez.

Azt a pénzt tényleg vissza kéne valahogy szerezni, nem vitás. Ehhez mindenekelőtt tisztán kell látnunk, hogy miért is zárolná a bizottság. A magyarázatról magától Orbán Viktortól értesülhettünk, aki most leginkább a "németeket" győzködi - legutóbb Frankfurtban, egy tartományi üzleti-politikai fórumon, majd a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerkesztőségében, majd Budapesten, egy német üzletembereknek tartott fejtágítón.

Na ide figyeljetek, német üzletlajték! De szeret benneteket a magyar, egyem a szíveteket! Először is ordító igazságtalanság történt, a legkevesebb, hogy a bizottság a szívünkbe döfte a kettős mércéjét, másoktól, akiknek a hiánya kétszer akkora, miért nem vettek el semmit? A görögöket azért tömik pénzzel, mert 160 százalék a hiányuk, tőlünk meg 0,25 százalék miatt elvesznek? A másik, hogy rosszul tudják. Hogy nem értékelik a reformokat, pedig a reformjaim fáklyaként mutatnak utat a válság éjszakájában. Vágjátok, kaufmannok és geseftmennerek? A harmadik: egyáltalán hogy jönnek ezek ahhoz, hogy leckéztessenek - épp ők, akik felelősek a válságért, de a válság félrekezeléséért mindenképp! Hol késik az európai értelemben vett Budai Gyula?

Ezen érvek részletes cáfolatába most nincs kanalunk belebocsátkozni. De annyit nem tudunk magunkba fojtani, hogy ha a "reform" szó alatt azt értjük, hogy valamely kormány bizonyos cselekvések sorozatát annak érdekében és eredményével végzi el, hogy az állam vagy az önkormányzatok által nyújtott bizonyos, legalább részben közpénzekből fedezett szolgáltatásokhoz az állam polgárai olcsóbban, igazságosabban, méltányosabban és jobb minőségben jussanak hozzá, akkor ebben az országban nem reformok történtek az elmúlt két évben, de lószar se, ahol meg mégis, az inkább ellenreform volt.

Viszont az jól látszik ebből is, meg az általános kormánypárti gyürkőzésből, hogy Orbán Viktor hogyan akarja a lelakatolt pénzeket kivarázsolni a ládikóból. Sperhaknival! Úgy, hogy eléri, hogy a tanács megvétózza a bizottság döntését. Ehhez az kéne, hogy (ismételjük: a 345-ből) 91 szavazatot maga mellé tudjon állítani a magyar diplomácia: és simán elképzelhetőnek tartjuk, hogy Orbán ezt nem tartja elképzelhetetlennek. A sérelmi retorika belpolitikai hasznai evidensek, de mi van, ha ezek az érvek, a "Brüsszel" elleni freedom fight perspektívái más államférfiakban is megpendítenek egy húrt? Páran már dörmögtek is amiatt, hogy az uniónak nem kéne így elbánnia szabadságszerető kis nemzetünkkel - Necas, a cseh kormányfő, a litvánok, Spindelegger, az osztrák külügyminiszter. Bojko Boriszov, a bolgár versenyző is nagy híve a mi fiunk módszereinek (csak épp a megfelelő többsége nincs meg hozzá otthon). Talán nem is reménytelen a 91 szavazatot összeszedni? És Tusk? Hisz ha sikerülne is begyűjteni az összes szerencsétlen sorsú kelet-európai tagországot (mínusz a románok: nem is az, hogy váratlan helyeken szőrösök, de az unió meg az IMF tartja őket lélegeztetőgépen), az egymaga 27 vokssal rendelkező Lengyelország nélkül nem mennénk semmire. De Tusk január végén váratlan rokonszenvvel nyilatkozott Orbánról. És a lengyeleknek is hat százalék a hiányuk, őket is kúrogatta a bizottság, csak aztán megkegyelmezett nekik. Polák, venger, két jó barát, együtt üti bizottságát!

Hagyjuk is most azt, hogy mindez hány okból nem fog megtörténni: hogy a bizottság épp a pénzügyminiszterek tanácsa januári felszólításának tett eleget, amikor befagyasztotta a kohéziós források egy részét. Hagyjuk azt is, hogy a ká-európai kis nemzetek aligha fognak szembemenni Németországgal, azzal az Angela Merkellel, aki épp a bizottság hatalmának kiterjesztésében látja az unió jövőjét. (Különösen ennek fényében groteszk, hogy Orbán pont a német politikai és gazdasági elit előtt gurított gátlás nélkül kormányzati track recordjáról és próbálta a nemzetállami érdekeket az unió egészét képviselő bizottsággal szemben tételezni.)

De mi van, ha mégis megtörténik?

Akkor az lesz, hogy a bizottság visszaadja, illetve nem függeszti fel a 150 milliárdot: de az ennél nagyságrendekkel nagyobb és fontosabb EU-IMF-kölcsönről akkor is ő fog dönteni. A múlt héten elvett pénzt simán visszakaphatja az ország, csak az kell hozzá, hogy Matolcsy fél év múlva valóban hihető számokat prezentáljon az idei és a jövő évi költségvetésről. Hogy most abbahagyják, és legalább novemberig megállják a hazudozást. De Orbán ehelyett a következő csatára készül, amit akkor is elveszít, ha megnyer.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.