A szerk.

Visszadobta kenyérrel

A szerk.

A Sándor-palota megvédte a magyar népet. De nem! Nem is a derék palota védte meg a magyar népet, hanem maga Novák Katalin személyesen. Kitől védte meg, muszkától, ukrántól, Brüsszeltől? A magyar kormánytól. De nem! Nem is a kormánytól, hanem önmagától: a népet a néptől.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes még valamikor márciusban benyújtott egy törvényjavaslatot a „panaszokról, a közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról”, mely egymás feljelentésére kapacitálta a nagyérdeműt, nyilvánvalóan azon eszmei megalapozottságból, hogy ez itt úgy is a feljelentők országa, miért is ne adnánk alájuk a lovat. S hogy még nagyobb legyen a honpolgári buzgalom a kijelölt feljelentési pontokon (Atomenergia Hivatal, Közbeszerzési Hatóság, Napsugár Óvoda, leányfalui piac és hasonlók) a magyar életmód védelmében, a benne rejlő politikai nyalánkságok (náci és komcsi bűnök relativizálása, himnuszgyalázás) mellé még egy jó vaskos mézesmadzagot is elhúzott a nép orra előtt a javaslat. Azokat jelentsétek fel, akik bántják a „házasság és család alkotmányjogilag elismert szerepét”, meg akik kétségbe vonják a gyerekek „születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát”. Tehát nemcsak azt üzente Semjén, hogy kedves nép, ti feljelentők vagytok, hanem azt is, hogy tudom rólatok, hogy rühellitek a buzeránsokat.

Az ellenzék tiltakozott, a parlament a törvényjavaslatot elfogadta, mert a kétharmad is pont így gondolja. Egy, csak egy legény volt talpon vidéken, nem is legény, hanem leány, nem is vidéken, hanem odafent az elnöki palotában, aki a sarkára állott, és petrencés rúdjával megmutatta a törvényjavaslatnak az utat vissza a parlament elé. Indoklásában, ah, Novák Katalin erős szavakat használt! Azt írta például, hogy „nem minden esetben egyértelmű sem az, hogy pontosan milyen magatartások bejelentésére lehetne alkalmazható” ez a törvény, és az sem, hogy „a megtett bejelentések pontosan milyen jogkövetkezménnyel járnának”. Kemény beszéd: nem világos, hogy mennyire kell ahhoz buzulni, hogy a feljelentés jogkövetkezményekkel járjon, s az sem derül ki, hogy hány évet kapnának érte a bűnelkövetők – ez valóban tűrhetetlen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.