Sok tétje annyiban nem volt a dolognak, hogy az egyetem vélhetően akkor sem települt volna vissza Budapestre, ha ezt a menetet megnyeri. De más értelemben meg nagyon is volt tétje a CEU rektora, Shalini Randeria által a magyar jogállamiság és a magyarországi tanszabadság védelmében tett beadványnak.
Milyen előzmények után és miért futott zátonyra nemes törekvése?
Rövid történeti áttekintésünket kezdjük, hol máshol, az elején.
A harmadik Orbán-kormány mögött álló országgyűlési többség 2017 márciusában minden különösebb előzmény nélkül több fontos ponton módosította a felsőoktatási törvényt. Ezek a változtatások a Magyarországon akkreditált, vagyis az Oktatási Hivatal nevű kormányszerv által kibocsátott működési engedéllyel rendelkező külföldi egyetemekre vonatkoztak, de valójában csak a CEU-t találták el, ami nem is csoda, hiszen pont erre lettek kifundálva. A módosítások több új feltételt is támasztottak a külföldi egyetemek számára, de ezek közül egy volt perdöntő jelentőségű. Az tudniillik, hogy a külföldi egyetem magyarországi működéséről a magyar kormánynak szerződésben kell megállapodnia az egyetem „anyaországának” kormányával.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
