A szerk.

A kezes bíróság

A szerk.

A minap az Alkotmánybíróság megint elhessegette a küszöbéről a CEU-t. Ez volt a testvérek közt is negyedik alkalom, amikor az AB nyilvánvalóvá tette, hogy nem kíván semmi szín alatt foglalkozni ezzel az üggyel, amelynek méltányos, igazságos és logikus megoldása aligha lehetett volna más, mint annak a kimondása, hogy az ún. lex CEU, az egyetem elüldözése ellentétes volt a magyar Alaptörvénnyel.

Sok tétje annyiban nem volt a dolognak, hogy az egyetem vélhetően akkor sem települt volna vissza Budapestre, ha ezt a menetet megnyeri. De más értelemben meg nagyon is volt tétje a CEU rektora, Shalini Randeria által a magyar jogállamiság és a magyarországi tanszabadság védelmében tett beadványnak.

Milyen előzmények után és miért futott zátonyra nemes törekvése?

Rövid történeti áttekintésünket kezdjük, hol máshol, az elején.

A harmadik Orbán-kormány mögött álló országgyűlési többség 2017 márciusában minden különösebb előzmény nélkül több fontos ponton módosította a felsőoktatási törvényt. Ezek a változtatások a Magyarországon akkreditált, vagyis az Oktatási Hivatal nevű kormányszerv által kibocsátott működési engedéllyel rendelkező külföldi egyetemekre vonatkoztak, de valójában csak a CEU-t találták el, ami nem is csoda, hiszen pont erre lettek kifundálva. A módosítások több új feltételt is támasztottak a külföldi egyetemek számára, de ezek közül egy volt perdöntő jelentőségű. Az tudniillik, hogy a külföldi egyetem magyar­országi működéséről a magyar kormánynak szerződésben kell megállapodnia az egyetem „anyaországának” kormányával.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.