30 milliós festményt kölcsönzött Hoppál Péter irodájának a pécsi múzeum

  • narancs.hu
  • 2019. február 8.

Belpol

Szívesen adnak képet közhivatal, kulturális intézmény vagy közjogi méltóság számára.

Hoppál Péter fideszes országgyűlési képviselő két hete posztolt büszkén a pécsi irodájában letétbe helyezett Keserü Ilona és Lantos Ferenc festményekről.

A 24.hu most közérdekű adatigényléssel megtudta, hogy a pécsi Janus Pannonius Múzeum összesen 13 képet adott kölcsön megőrzésre a pécsi polgármesteri hivatalnak. A festmények közül 30 millió forintos biztosítási értékkel a legértékesebb Keserü Ilona alkotása, mely épp Hoppál képviselő tárgyalójába került.

Az Index-nek a múzeum azt írta, hogy a képek raktárban voltak, és egyébként is gyakran adnak kölcsön "közhivatal, kulturális intézmény vagy közjogi méltóság részére."

Hogy Hoppál Péter a három közül melyik, azt nem tudjuk, de a szerződés nyilván a polgármesteri hivatallal köttetett, ahol aztán pont az országgyűlési képviselő szobájába akasztották a legértékesebb festményt.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.