A köztévé lelkesen asszisztál a Jobbik szétveréséhez

  • narancs.hu
  • 2018. július 29.

Belpol

Balliberális jobbikosokkal riogatnak.

Az M1 ma behívta Deák Dániel politológust, a Figyelő munkatársát, hogy verjen be néhány szöget a Jobbik koporsóján. Deák szerint a Jobbik nem vonta le az áprilisi választás tanulságait, és tovább folytatja a néppártosodást, ami a párt támogatottságának csökkenéséhez vezet. De már nem csak erről van szó, hanem arról is, hogy a Jobbik „balliberális kampányt” kezdett és végleg szakítani akar a nemzeti jobboldali identitásával, illetve a párt a balliberális oldalon keres magának helyet, amit Deák szűk politikai piacnak nevezett.

Érdekes, hogy miközben a köztévé nagy erőkkel száll bele a Jobbikba, addig a pártból korábban kizárt Torockai László által alapított Mi hazánk mozgalom nevezetű radikális szervezetet, - ami hamarosan párttá alakul – előszeretettel nyomja.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.