„A legnagyobb szégyen mégiscsak az, hogy ezt a saját gyerekeinkkel tesszük”

  • narancs.hu
  • 2016. december 9.

Belpol

Gyertyát gyújt a magyar oktatásért a Tanítanék mozgalom.

2011. december 19-én az Országgyűlés új köznevelési törvényt fogadott el. Eltelt azóta 5 év. Ünnepelni azonban nincs okunk. December 19-én 18 órakor a Kossuth térre megyünk, hogy ott gyertyát gyújtsunk az oktatási rendszerért, gyermekeink jövőjéért – írja a Facebookon a Tanítanék. Az eseményt azután hirdették meg, hogy napvilágot láttak a PISA-vizsgálat katasztrofális eredményei, a kormány pedig kapásból a tanárokat tette felelőssé azokért.

A Tanítanék felhívása így szól:

Szégyen, hogy valaha híres oktatásunk színvonala mára nemzetközi összehasonlításban a sereghajtók közé süllyedt.

Szégyen, hogy abban az országban, mely annyi kiváló matematikussal és természettudóssal, Nobel-díjassal büszkélkedhet, mind a matematika, mind a természettudományok gyermekeink számára érthetetlen és unalmas adathalmazzá váltak.

Szégyen, hogy Kertész Imre és Esterházy Péter örököseinek, elvben egy gyönyörű nyelv birtokosainak negyede funkcionális analfabétaként kerül ki az iskolapadból – így nem értik Aranyt, Madáchot, Varró Dánielt, de még egy egyszerű használati utasítást sem.

Szégyen, hogy az oktatásért felelős miniszter sem érti az előző mondatot.

Szégyen, hogy az évek óta vészjelzéseket adó pedagógustársadalom, de tágabban véve az iskolahasználók: szülők, diákok, tanárok véleményére – még tízezrek utcára vonulása után sem – ad az oktatási államtitkár.

Szégyen, hogy az Európai Uniónak figyelmeztetnie kell hazánkat, mert itt van a világ egyik legszegregáltabb oktatása.

Szégyen, hogy a társadalom még mindig nem veszi a fáradságot, hogy összefogjon, s mindezeken sürgősen változtasson.

De a legnagyobb szégyen mégiscsak az, hogy ezt a saját gyerekeinkkel tesszük.

Gyere el, hozz egy mécsest, és gyújtsd meg velünk együtt a Kossuth téren az ötéves évforduló emlékére! Mert nem hagyhatjuk, hogy elvegyék a gyermekeinktől a jövőt!

Az esemény Facebook-oldalát lásd itt!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.