„A legnagyobb szégyen mégiscsak az, hogy ezt a saját gyerekeinkkel tesszük”

  • narancs.hu
  • 2016. december 9.

Belpol

Gyertyát gyújt a magyar oktatásért a Tanítanék mozgalom.

2011. december 19-én az Országgyűlés új köznevelési törvényt fogadott el. Eltelt azóta 5 év. Ünnepelni azonban nincs okunk. December 19-én 18 órakor a Kossuth térre megyünk, hogy ott gyertyát gyújtsunk az oktatási rendszerért, gyermekeink jövőjéért – írja a Facebookon a Tanítanék. Az eseményt azután hirdették meg, hogy napvilágot láttak a PISA-vizsgálat katasztrofális eredményei, a kormány pedig kapásból a tanárokat tette felelőssé azokért.

A Tanítanék felhívása így szól:

Szégyen, hogy valaha híres oktatásunk színvonala mára nemzetközi összehasonlításban a sereghajtók közé süllyedt.

Szégyen, hogy abban az országban, mely annyi kiváló matematikussal és természettudóssal, Nobel-díjassal büszkélkedhet, mind a matematika, mind a természettudományok gyermekeink számára érthetetlen és unalmas adathalmazzá váltak.

Szégyen, hogy Kertész Imre és Esterházy Péter örököseinek, elvben egy gyönyörű nyelv birtokosainak negyede funkcionális analfabétaként kerül ki az iskolapadból – így nem értik Aranyt, Madáchot, Varró Dánielt, de még egy egyszerű használati utasítást sem.

Szégyen, hogy az oktatásért felelős miniszter sem érti az előző mondatot.

Szégyen, hogy az évek óta vészjelzéseket adó pedagógustársadalom, de tágabban véve az iskolahasználók: szülők, diákok, tanárok véleményére – még tízezrek utcára vonulása után sem – ad az oktatási államtitkár.

Szégyen, hogy az Európai Uniónak figyelmeztetnie kell hazánkat, mert itt van a világ egyik legszegregáltabb oktatása.

Szégyen, hogy a társadalom még mindig nem veszi a fáradságot, hogy összefogjon, s mindezeken sürgősen változtasson.

De a legnagyobb szégyen mégiscsak az, hogy ezt a saját gyerekeinkkel tesszük.

Gyere el, hozz egy mécsest, és gyújtsd meg velünk együtt a Kossuth téren az ötéves évforduló emlékére! Mert nem hagyhatjuk, hogy elvegyék a gyermekeinktől a jövőt!

Az esemény Facebook-oldalát lásd itt!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.