Érdekes, de jellemző egybeesés, hogy néhány nappal december 9., a korrupcióellenes világnap előtt lépett ki a kormány a Nyílt Kormányzati Együttműködés nevű, a korrupció ellen küzdő nemzetközi szervezetből, mert hát őket aztán ne kritizálja senki. Mindenesetre az idén 10 éves Transparency International Magyarország konferenciát szervezett erre a napra az A38 hajóra.
Közpénz megy magánzsebbe
| ||
A Transparency International teszi a dolgát, Martin József Péter igazgató arról beszélt, hogy az állami intézmények itthon általában a kormány meghosszabbított kezei, és a kormányzat figyelmen kívül hagyja a korrupcióra irányuló kritikákat. Kiépült a bennfentes államkapitalizmus, a közpénzek magánzsebbe vándorolnak – és így tovább, mert a problémákat sokáig lehetne sorolni. De a legnagyobb baj az, amire a Transparency egy néhány hete publikált felmérése rámutat: a magyarok 57 százaléka szerint ma rosszabb a korrupciós helyzet, mint 4 éve, azonban tehetetlennek érezzük magunkat a korrupcióval szemben.
Kétségkívül furcsa pillanata volt a konferenciának, amikor a rövidke előadást tartó Gajus Scheltema, Hollandia budapesti nagykövete, aki kedélyesen elmesélt két, korrupcióval kapcsolatos történetet, egyszer csak odasétált az első sorban ülő Handó Tündéhez (aki az Országos Bírósági Hivatal elnöke és Szájer József fideszes politikus felesége), és ajándéka adott neki egy friss kötetet, amely az intézményi integritásról, a feddhetetlenségről szól. Kedves gesztus, amelyet persze lehet máshogy is értelmezni.
| ||
Távol a nyugatos vágyaktól
Tölgyessy Péter előadására a hajó terme is rendesen megtelt. A politikai elemző nagyívű gondolatmenete Ferenc Józseftől eljutott Orbán Viktor államosított korrupciójáig; szerinte a magyar emberek hihetetlen mértékben szeretnének egy olyan országban élni, ahol kiszámíthatóság van, de mindig úgy alakult, hogy valami egészen mást kaptunk, és ’89 reményei után most megint ilyesmi történik velünk: egyre távolabb kerülünk a nyugatos vágyaktól.
Tölgyessy úgy vélte, a kiegyezés után, Ferenc József idején voltunk a legközelebb a Nyugathoz, a polgári értékekhez, akkor még nem volt klasszikus értelemben vett korrupció sem. 1945-ig nem igazán volt gyakorlat, hogy egy politikus a politikai karrierje során meggazdagodjon, ám a szocializmusban a mindennapok részéve vált a korrupció, a szabálykerülés, és intézményrendszerek kezdtek felépülni a korrupciós gyakorlatra.
| ||
Tölgyessy azt mondta, a ’89-es rendszerváltás mégis azzal a reménnyel indult, hogy végre nyugati ország lettünk, viszont a csalódás a rendszerváltásban azt eredményezte, hogy az emberek visszahúzódtak, a korábbi kiskapukat kezdték el keresni. Miközben szerinte mindegyik politikai tábor azt gondolta, a másik oldal maga az ördög, és végleg le kell győzni. „Egyre rosszabbul működő demokrácia épült erre, és maga a rendszer lett a korrupció működtetője” – mondta.
A létező legnagyobb korrupció
Orbán Viktor rendszerét úgy látja, mint amely szándékosan erre a csalódásra, a nyugatos mintáktól való elfordulásra játszik rá, és azt mondja az embereknek, hogy a saját sikertelenségünk okai nem mi vagyunk, hanem elnyomnak minket a külföldiek. Tölgyessy szerint ez legalább 500 éves tétel, a török időkre megy vissza. Arról is beszélt, hogy a mostani rendszerben a hatalom megpróbálja kiszorítani a „régieket”, és a táboron belül elhiszik, hogy ez a magyar felemelkedés útja, mindenki más viszont a létező legnagyobb korrupciónak tekinti.
Tölgyessy államosított korrupcióról beszélt, ráadásul a magyarok többsége nem hisz a tehetségben, a szorgalomban, hanem inkább hisz egy állami rezsicsökkentésben. Mégis, ő azon az állásponton van, hogy a reményt, hogy ez az ország egyszer nyugati és polgári lesz, fenn kellene tartani. „Magyarországnak egy új, polgárosodási vízióra volna szüksége” – zárta előadását.
Paks nem, parlagfű igen
Az integritás fontosságáról szóló kerekasztal-beszélgetés eleinte döcögősen indult, Németh Erzsébet, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) igazgatója például az ÁSZ integritást elősegítő programjait dicsérte. A beszélgetés akkor indult be, amikor Martin József Péter rákérdezett Némethnél, hogy az olyan fontos ügyekben, mint a párt- és kampányfinanszírozás, a paksi beruházás vagy a NAV vizsgálata, miért nem aktív a Számvevőszék.
Németh Erzsébet gyorsan meg is védte önmagukat, hogy hát ők függetlenek, és szerinte ha akkor vizsgálódnának, amikor azt valaki mondja, elvesztenék a függetlenségüket. Amúgy is: ők a költségvetésről is transzparens véleményt mondanak, és eredményeiket nemzetközileg is elismerik. A Transparency Magyarország igazgatója szerint mindezek ellenére sem látni a tisztulást, a nagy korrupciós ügyekben nem történik előrelépés, az ÁSZ pedig tartózkodik az olyan ügyektől, amelyek a kormánypártoknak árthatnak.
Ekkor lépett közbe Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, aki magához ragadta a szót, mert „szerette volna megköszönni a Számvevőszék tevékenységét” és a segítségét, amit a bíróságoknak nyújt, és aki ennek hallatán erős mellébeszélésre gyanakodott, az aligha tévedett. Mindenesetre Németh Erzsébet szerint ők nem bíróság, nem hatóság, és igenis komoly ellenőrzéseket végeznek. Például a kéményseprőipari szolgáltatásokat és a parlagfű elleni védekezést is vizsgálják. Igaz, ezek elhangzásakor halk kacaj hullámzott végig a hajón.
