A nap kérdése – köszöntötte-e Orbán a szülinapos Biszkut?

  • narancs.hu
  • 2013. június 12.

Belpol

Kérdésünket eljuttattuk az Emberi Erőforrások Minisztériuma sajtó- és kommunikációs titkárságának. Válaszukat kíváncsian várjuk.

Tisztelt Sajtóosztály!

A közelmúlt sajtóhíre volt annak a mórahalmi néninek az esete, aki nem élte meg 90. életévét, így temetésén olvasták fel a miniszterelnök köszöntőjét. A tudósításban ezt olvashatjuk: „A 90. évüket betöltőknek a kormány Orbán Viktor miniszterelnök nevében évek óta postáz egy emléklapot, amelyben jókívánságok kíséretében a »szépkorú polgárok« iránti tiszteletét és háláját fejezi ki. A kormányfői oklevél ünnepélyes átadása ráadásul minden településen alkalmat ad a helyi politikusoknak is, hogy az esemény nagyobb rangot kapjon, és bekerüljön a helyi médiába.”

Tudomásunk szerint „A Kormány a Magyar Köztársaság nevében köszönti a 90., a 95. és a 100. életévüket betöltött, Magyarországon bejelentett lakóhellyel rendelkező, magyar állampolgárságú szépkorú személyeket. A jubileumi köszöntéssel okirat és jubileumi juttatás jár, amely teljesen független a szépkorú személy egyéb ellátásaitól. Ez a 90. életév betöltésekor 90 ezer, a 95. életév betöltésekor 95 ezer, a 100. életév betöltésekor 100 ezer forint. (…) Kérelmezni nem kell, az eljárás hivatalból indul.”

Kérdésünk a következő: A 90. életévét 2011-ben betöltő Biszku Béla is megkapta-e a neki járó 90 ezer forintot, illetve a miniszterelnöki emléklapot?

Ha nem kapta meg, miért nem?

Válaszukat előre is köszönjük.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.