A hét kérdése: Populizmus vagy szolidaritás

Mit tegyen a politikus katasztrófahelyzetben? – György Péter válaszol

  • narancs.hu
  • 2013. június 12.

Belpol

A gátakon szorgoskodó politikusok ihlették kérdésünket, György Péter válaszában a propaganda természetrajzáról beszél.

Kétségtelen tény, hogy Orbán Viktor egyszerűen szavazatszerzésre, illetve -biztosításra használta az árvizet, amint az is belátható, hogy a helytállásról, az aktív irányítószerepről készült filmek sem azoknak szólnak, akik hosszú napok óta hol őrjöngenek, hol nevetnek a szappanopera egyes fejezetein. Ami – felteszem – nem éri el a miniszterelnök ingerküszöbét, ám nem is ez a kérdés, hanem hogy mire épült a számítás, s az beválik-e? Haknibrigádok teljesítményét általában nem finom lelkű kritikusoknak szánják, ellenben a helyi közönségnek, amely álmélkodik, s örül a híres kabarészerzőknek, újságíróknak. A jó közönség az, amelynek nem kell szólni, mikor illik nevetnie. Az a gyanúm, hogy a miniszterelnök kommunikációs tanácsadói úgy vélték, az elmúlt napok road movie-ja valamely számukra fontos célcsoport érdeklődését felkeltette, s talán ki is elégítette. És ebben az esetben teljesen mindegy, hogy itt mit állítok arról, miként használható ki és fel a politikai szerep katasztrófa idején. Arányérzék, önfegyelem, jó ízlés, katarzis, ezek a színházi fogalmak közönségfüggők, s nincs kedvem és okom találgatni, hogy a spin-doktorok és  gerrymandering-guruk, választási matematikabajnokok milyen célcsoportról gondolják, hogy a fejük ilyesmivel csavarható el. Lelkük rajta, felnőtt emberek, ők tudják, mit csinálnak.

Innen kívülről egyetlen apróságra érdemes felhívnunk az olvasók figyelmét. S ez a propagandatermékek életciklusának felette izgalmas kérdése. Az olyan alkotások, amelyeket ezen a héten láthatott a nagyérdemű, olyannnyira az adott pillanat hatása alatt állnak, illetve kiszolgálására szolgálnak, hogy pár hónap múltán, egy másik helyzetben akár még kínosak is lehetnek. Meglehet, hogy sok bizonytalan szavazónak, aki most mindössze elnevette magát vagy zavartan elfordult, mert finom neveltetést kapott egykor, s máig megőrizte a szeméremérzetét, szóval mindenféle népnek egyszer még eszébe jutnak ezek a képek, s ki tudja, hogy a nevetségesség nem kerül-e majd többe annál, mint amit ma vélhetően nyertek vele.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.