"A polgári engedetlenség az igazságról szól"

A kormány feltalálta a tanárok számára a munkabeszüntetés nélküli sztrájkot. Ezért szerte az ország számos iskolájában „gördülő“ polgári engedetlenséget tanúsítanak pedagógusok. Pásztor Emesével, a Társaság a Szabadságjogokért Politikai Szabadságjogi Projektjének vezetőjével azt a kérdést taglaltuk, hogy bár jogosan, de jog nélkül teszik-e.

magyarnarancs.hu: A polgári engedetlenség jogon kívüli eszköz, vagy valami más?

Pásztor Emese: Nem hangzik valami izgalmasan, de lényegében három elmélet létezik. Az egyik szerint az ellenállási jognak a továbbélése a polgári engedetlenség, és a jogrendszeren belül található. Itt egészen archaikus dolgokra gondolok, például a Magna Charta és az Aranybulla vonatkozó cikkelyeire, amelyek kimondták, hogy a nemesség nem köteles tűrni, ha a király hűtlenné válik a néphez. Mások azt mondják, hogy a polgári engedetlenség a jog határterülete. Ám a többség azon a véleményen van, hogy mivel a hatályos joggal való szembehelyezkedést jelenti, ezért tisztán jogon kívüli eszköz. Így jártak el a szüfrazsettek az ezernyolcszázas évek végén, amikor azt mondták, ha a nőnek nincsenek jogai, akkor kötelezettségei se legyenek, és megtagadták az adófizetést, arra hivatkozva, hogy nem voltak biztosítva számukra az egyenlő jogok nőkként. S a leghíresebb példa talán az afro-amerikai Rosa Parks esete: 1955-ben Alabamában a rájuk vonatkozó szabályokat figyelmen kívül hagyva leült a fehéreknek fenntartott helyre a buszon. Ezek az emberek, illetve a polgári engedetlenségnek a különböző megnyilvánulásai sokszor előfutárai annak, ami később beépül a jogba: ahogy a szüfrazsettek elérték, hogy szavazati joggal részt vehessenek a közéletben, és miként az afro-amerikaiak egyenjogúságát is idővel törvényekbe foglalták.

magyarnarancs.hu: Ön melyik értelmezést tartja leginkább érvényesnek?

PE: Azt gondolom, a harmadik felfogást érdemes követni. A legtöbb jogtudós abból indult ki, amikor erről írt, hogy engedelmességgel viszonyulunk az államhoz. Ha az állam hoz egy törvényt, azt az emberek többnyire betartják. Ezt általánosságban el is fogadják mindazok, akik nem kifejezetten anarchisták. Ám ez nem feltétlen korlátlan engedelmességet jelent. Elképzelhető, hogy az engedelmességgel szemben morális kötelezettségeket kell mérlegelni, amikor tulajdonképpen a jog és az igazságosság ütközik. 

magyarnarancs.hu: És itt lép be a polgári engedetlenség mint az ellenállás – mondjuk így: „nem hivatalos“ – módja?

PE: Nagyon sokféle ellenállás van. Az is egyfajta ellenállás, ha valaki mondjuk tüntet vagy sztrájkol. Az is, ha valaki passzív ellenállást tanúsít. A forradalom is ellenállás. Vagy egy próbaper indítása is olyan ügyben, ahol a jog határait kell feszegetni. És idesorolható a polgári engedetlenség is, ami azonban a maga nemében az ellenállás minden egyéb fajtájától különbözik. Az első számú feltétele, hogy nem áll rendelkezésre jogszerű eszköz a tiltakozásra, s épp egy valamilyen jogszabályba foglalt, de igazságtalan intézkedéssel szemben ez az utolsó lehetőség. Ettől persze ez nem lesz forradalom, ugyanis az állam legitimitását a polgári engedetlenség nem kérdőjelezi meg, csak egy intézkedését, szabályét. Valamint: nyilvános, nem lehet titokban csinálni. Ahogy a tanárok is egyértelműen kijelentették, hogy polgári engedetlenségbe kezdenek.

Aminek újabb ismérve: politikai jellegű, az a céljuk a résztvevőknek, hogy a politikai közösség egészét meggyőzzék igazukról.

Míg például úgynevezett lelkiismereti alapú törvényszegés esetén aki elutasítja a kötelező katonai szolgálatot, nem gondolja feltétlenül, hogy ez az álláspont a társadalom egészére irányadó legyen. A polgári engedetlenség ennél szélesebb körű, a társadalomban általánosan létező igazságérzetre épít, és meghatározó része még, hogy az elkövetője tudja s közli is, hogy vállalja a következményeket. Ugyanakkor békés, semmiképpen sem erőszakos jellegű ellenállás. Éppen abban különleges, hogy jogellenességről van szó, tehát szembekerülés a törvényekkel, ám valahogy a lényege paradox módon mégiscsak a törvények tisztelete. Ez élesen megkülönbözteti a polgári engedetlenséget a törvényszegések más formáitól, például egy  bűncselekmény elkövetésétől. A jogkövetkezmények megállapításakor jogállamban szokták is értékelni, hogy ennek egy morális motivációja van.

magyarnarancs.hu: Na és például a kordonbontásnak? Emlékezetes, hogy 2007-ben Orbán Viktor vezetésével kivonult a Fidesz-frakció a Kossuth térre, és demonstratíve elfektette a Parlament elé állított rácsokat.

PE: És mondta is, hogy ez polgári engedetlenség, s egyébként szerintem az volt. A rendőrség 2006-ban műveleti területté nyilvánította a Kossuth teret, és nagyon hosszadalmasan nem volt mód a gyülekezéshez való jogot gyakorolni. Lehet amellett érvelni, hogy egy általánosságban, széles tömegeket érintő, igazságtalan, elfogadhatatlan szabályról volt szó, és az ellen léptek fel a fideszesek jogellenes eszközökkel. Egyébként: erőszakmentesen, egyszerűen csak fogták és eltávolították a kordonokat. 

 

Pásztor Emese

Forrás: TASZ

magyarnarancs.hu: A bíróság többek közt a társadalmi veszélyesség csekély fokát állapította meg, és a „szabálysértés súlya – az elbírálása idején – oly csekély“ mértékét, hogy büntetés vagy intézkedés kiszabását nem látta indokoltnak, „a felelősségre vonást mellőzte“, s megszüntette a kordonbontás miatt indult szabálysértési eljárást 2008-ban. Az engedetlen tanárok cselekedetének esetleg munkajogi következményei lehetnek.

PE: Egy kormányrendelet született, amely előírja, hogy a sztrájktörvény által megkövetelt elégséges szolgáltatás mértéke mit jelent konkrétan a pedagógusok esetében a veszélyhelyzet alatt. A polgári engedetlenkedők most úgy sztrájkolnak, hogy sztrájkjuk nem felel meg a rendelet szabályainak. Az a kérdés, hogy milyen személyi feltételek mellett kell biztosítani a tanulók felügyeletét egy sztrájk során, különben olyasmi, amit hasznos lehet rendezni a veszélyhelyzetben. Csak gyakorlatilag úgy határozták meg az elégséges szolgáltatás tartalmát, hogy észre se lehessen venni, ha a pedagógusok sztrájkolnak. Ez a sztrájkjognak nem szabályozása, hanem a teljes kiiktatása.

magyarnarancs.hu: Ilyen módon tehát nem tudnak tiltakozni, mert a veszélyhelyzeti rendelkezéssel még a felül nem írt idevonatkozó törvényt is simán kijátszhatta a kormány, utóbb pedig pedig egy bírósági ítéletbe belekapaszkodó rendelet de facto meg is szüntette a sztrájk eshetőségét. Ebben a helyzetben a pedagógusok hogyan érvényesíthetnék érdekeiket másképp, mint polgári engedetlenségükkel?

PE: A tiltakozásuk fontos eleme, hogy lényegében úgy korlátozza a kormányrendelet a sztrájkjogot, miáltal gyakorlatilag kiüresíti annak intézményét. És mivel a polgári engedetlenség jogon kívüli eszköz, ezért az, amit most mondani fogok, szintén a jogon kívül lesz: tudható, hogy alapvetően azért nem választják, illetve hagyják el a pályát nagyon sokan, mert teljesen méltatlan körülmények között kell dolgozniuk. Minden más ebből fakad. Ez a gazdasági követelés most is fennáll, a sztrájkjog pedig alapvetően gazdasági követelések érvényesítésére szolgál, még ha itt az új rendelet miatt jogi értelemben nem beszélhetünk is sztrájkról. Ha esetleg munkaügyi perben kell megválaszolnia azt a kérdést egy pedagógusnak, hogy miért nem, vagy miért csak részben látta el a feladatait az elmúlt hetekben, ott figyelembe kell venni a körülményeket.

magyarnarancs.hu: Ők már alapvetően nem az eredeti szándékuk, hanem egyenesen a sztrájkjog ellehetetlenítése elleni tiltakozásul szüntetik be sorra a munkát; amiatt, hogy a szóban forgó kormányrendelet alapjogot sért.

PE: Az ombudsman szerint a kormány jogszerűen alkotta meg a rendeletet; a sztrájkjog korlátozása ebben az esetben nem megy túl azon a mértéken, amit a veszélyhelyzetre vonatkozó szabályok megengednek és a sztrájkról még a rendelet szerinti formában megtartva sem lehet azt mondani, hogy az “nem lehet alkalmas valós érdekérvényesítő erő felmutatására”. Persze logikus egy jogász szemszögéből vizsgálgatni, hogy akkor a pedagógusok most mi ellen lépnek fel, a sztrájkjog ellehetetlenítése vagy a munkakörülmények ellen-e, és hogy most éppen illegálisan sztrájkolnak-e, vagy egyáltalán miről van szó.

Azonban a polgári engedetlenség – hogy úgy mondjam – zsigeri dolog.

Nem a jogról, hanem az igazságról szól. A pedagógusok polgári engedetlenségében benne van a bérezésük miatti egész méltatlan helyzetnek a megalázottsága. És ugyanúgy benne van a felháborodás a kormányrendelettel szemben, s azzal szemben is, hogy a Kúria kimondta, jogellenes volt a sztrájk, azaz bírósági ítélet van róla, hogy hiába volt a sok egyeztetés, a sztrájkjogot a pedagógusok évek óta nem tudják törvényesen gyakorolni. A pedagógusok engedetlenségi mozgalmukkal ezek ellen lépnek fel. Tehát ez az ügy nem arról szól, hogy jogilag miként ítélhető meg, amit a tanárok tesznek, hanem arról, hogy a polgár felemeli a szavát az igazságtalan joggal szemben. Ha valamit, ezt mindannyiunknak érdemes megtanulnunk tőlük.