Interjú

„A szituáció béna, de ezt részben ők hozták össze”

Kovács Gergely hegyvidéki polgármester, fővárosi közgyűlési képviselő, az MKKP társelnöke

Belpol

Egy éve vezeti a főváros egyik elit budai kerületét, közben rendszeresen részt vesz a Fővárosi Közgyűlés néha szürreális keretek közt zajló munkájában. Erről, no meg a Kutyapárt önálló indulásáról, a fővárosi költségvetés nehéz megszületéséről, és persze a Pride tapasztalatairól is beszélgettünk.

Magyar Narancs: A sikeres szombati Pride-on, amelyen ott volt a Magyar Kétfarkú Kutya Párt is saját kamionnal, rengetegen voltak. Ez talán még a szervezővé avanzsált városvezetés várakozásait is felülmúlta. Karácsony Gergely főpolgármester beleállt az ügybe, kiállt a demonstráció, illetve hát az önkormányzati ünnep mellett.

Kovács Gergely: Meglepő bátorsággal!

MN: Pedig áprilisban még kritizálta őt Baranyi Krisztina azért, hogy nem áll teljes mellszélességgel a Pride mellett.

KG: Karácsony, ha nem feltétlenül az elveiről híres is, azért a Pride mellett mindig felszólalt, és ott volt a korábbi évek menetein is. Ebben ő sokkal nyíltabb, mint Magyar Péter, aki – legalábbis a szombati demonstrációig – le sem merte írni a Pride szót, nehogy emiatt Hajdú-Biharban ne szavazzanak rá a nem tudom, kicsodák.

Annak dacára voltak kint szombaton tömegek, hogy előtte többen mondták nekem is: nem mernek kijönni, mert lehet, hogy balhé lesz a rendőrséggel. Örvendetes fejlemény, hogy happy end lett a 15 év gyűlöletkeltés ellenére – és pont egy ilyen, amúgy talán unalmasnak mondható dolog miatt, a szeretetért ment ki a legnagyobb tömeg az utcára Magyarországon. Ez önmagában is fantasztikus: végre nem valami ellen, hanem ténylegesen valami mellett, és egy teljesen általános, alapvetően szép dolog mellett állnak ki. Ez így marha jó volt!

És még az izéknek (az ellentüntető „spártai ifjaknak” – B. Z.) is volt spártás molinójuk, így végül még a nácik is a melegek mellé álltak, szóval ez jól sült el.

MN: Ehhez mérten zavarodottságot mutat a Fidesz reakciója, mintha őket is meglepte volna a tömeg nagysága, az ilyen fokú civil kurázsi megnyilvánulása.

KG: Ez szerintem beleillik az elmúlt egy év kormányzati kommunikációs sikereinek a sorába. Gyakorlatilag mindent elrontanak most már – szerencsére. Az persze nem annyira szerencsés, hogy a gazdaságot is tönkreteszik közben, de hogy a kommunikációjuk már nem működik, az a vég kezdete. Hetekkel ezelőtt is beszéltük már, hogy ha csak kétezer ember menne ki, akkor is gáz lenne kiküldeni rájuk a rendőröket. Ha meg nem ezt teszi a hatalom, akkor a harcias előjáték után ezért tűnik gyengének. Hogy a betiltott tüntetés lett a legnagyobb, az már csak hab a tortán. Mindegy, most már csak kilenc hónap van hátra, ezt kibírjuk.

 

MN: Ezek szerint optimista.

KG: Abban, hogy kormányváltás lesz, optimista vagyok. Abban nyilván vannak kételyeim, hogyan fog sikerülni az ország irányítása. Az ország romokban lesz, másrészt a pénz is már oda került, ahova került: az a bizonyos tíz magánszemély lassan gazdagabb, mint maga az ország. Nehéz lesz azért is, mert a kulcspozíciókban is ott maradnak a mostani káderek, számosan. És azért az is nagy kihívás, hogy legyen 200 olyan ember az ország tetején, aki nem akar lopni, aki szakértő, és aki még dolgozni is akar. Ráadásul nem volt korábban ilyesfajta szerepben, elvileg – kivéve, ha az illető a Magyar Honvédség parancsnoka volt, mert az nem baj. Ezt a feladatot nem irigylem tőle, hál’ istennek, hogy jött Magyar Péter, és nem mi vagyunk most 50 százalékon. Az sem könnyíti meg a dolgát, hogy a pénztől rengeteg ember meghülyül. Én is láttam olyanokat, akik normálisak, tisztességesek voltak, de amikor a pénz közelébe kerültek, elkezdtek furcsán viselkedni. Nehéz előre megmondani, mi történik majd, de izgalmas lesz. De ennél a mostaninál szerintem csak jobban lehet kormányozni: az EU-s pénzek, gondolom, majd érkeznek, ami önmagában hatalmas változás lesz. És tényleg nem lesz nehéz nem Putyin seggében lenni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.