Interjú

„A szituáció béna, de ezt részben ők hozták össze”

Kovács Gergely hegyvidéki polgármester, fővárosi közgyűlési képviselő, az MKKP társelnöke

Belpol

Egy éve vezeti a főváros egyik elit budai kerületét, közben rendszeresen részt vesz a Fővárosi Közgyűlés néha szürreális keretek közt zajló munkájában. Erről, no meg a Kutyapárt önálló indulásáról, a fővárosi költségvetés nehéz megszületéséről, és persze a Pride tapasztalatairól is beszélgettünk.

Magyar Narancs: A sikeres szombati Pride-on, amelyen ott volt a Magyar Kétfarkú Kutya Párt is saját kamionnal, rengetegen voltak. Ez talán még a szervezővé avanzsált városvezetés várakozásait is felülmúlta. Karácsony Gergely főpolgármester beleállt az ügybe, kiállt a demonstráció, illetve hát az önkormányzati ünnep mellett.

Kovács Gergely: Meglepő bátorsággal!

MN: Pedig áprilisban még kritizálta őt Baranyi Krisztina azért, hogy nem áll teljes mellszélességgel a Pride mellett.

KG: Karácsony, ha nem feltétlenül az elveiről híres is, azért a Pride mellett mindig felszólalt, és ott volt a korábbi évek menetein is. Ebben ő sokkal nyíltabb, mint Magyar Péter, aki – legalábbis a szombati demonstrációig – le sem merte írni a Pride szót, nehogy emiatt Hajdú-Biharban ne szavazzanak rá a nem tudom, kicsodák.

Annak dacára voltak kint szombaton tömegek, hogy előtte többen mondták nekem is: nem mernek kijönni, mert lehet, hogy balhé lesz a rendőrséggel. Örvendetes fejlemény, hogy happy end lett a 15 év gyűlöletkeltés ellenére – és pont egy ilyen, amúgy talán unalmasnak mondható dolog miatt, a szeretetért ment ki a legnagyobb tömeg az utcára Magyarországon. Ez önmagában is fantasztikus: végre nem valami ellen, hanem ténylegesen valami mellett, és egy teljesen általános, alapvetően szép dolog mellett állnak ki. Ez így marha jó volt!

És még az izéknek (az ellentüntető „spártai ifjaknak” – B. Z.) is volt spártás molinójuk, így végül még a nácik is a melegek mellé álltak, szóval ez jól sült el.

MN: Ehhez mérten zavarodottságot mutat a Fidesz reakciója, mintha őket is meglepte volna a tömeg nagysága, az ilyen fokú civil kurázsi megnyilvánulása.

KG: Ez szerintem beleillik az elmúlt egy év kormányzati kommunikációs sikereinek a sorába. Gyakorlatilag mindent elrontanak most már – szerencsére. Az persze nem annyira szerencsés, hogy a gazdaságot is tönkreteszik közben, de hogy a kommunikációjuk már nem működik, az a vég kezdete. Hetekkel ezelőtt is beszéltük már, hogy ha csak kétezer ember menne ki, akkor is gáz lenne kiküldeni rájuk a rendőröket. Ha meg nem ezt teszi a hatalom, akkor a harcias előjáték után ezért tűnik gyengének. Hogy a betiltott tüntetés lett a legnagyobb, az már csak hab a tortán. Mindegy, most már csak kilenc hónap van hátra, ezt kibírjuk.

 

MN: Ezek szerint optimista.

KG: Abban, hogy kormányváltás lesz, optimista vagyok. Abban nyilván vannak kételyeim, hogyan fog sikerülni az ország irányítása. Az ország romokban lesz, másrészt a pénz is már oda került, ahova került: az a bizonyos tíz magánszemély lassan gazdagabb, mint maga az ország. Nehéz lesz azért is, mert a kulcspozíciókban is ott maradnak a mostani káderek, számosan. És azért az is nagy kihívás, hogy legyen 200 olyan ember az ország tetején, aki nem akar lopni, aki szakértő, és aki még dolgozni is akar. Ráadásul nem volt korábban ilyesfajta szerepben, elvileg – kivéve, ha az illető a Magyar Honvédség parancsnoka volt, mert az nem baj. Ezt a feladatot nem irigylem tőle, hál’ istennek, hogy jött Magyar Péter, és nem mi vagyunk most 50 százalékon. Az sem könnyíti meg a dolgát, hogy a pénztől rengeteg ember meghülyül. Én is láttam olyanokat, akik normálisak, tisztességesek voltak, de amikor a pénz közelébe kerültek, elkezdtek furcsán viselkedni. Nehéz előre megmondani, mi történik majd, de izgalmas lesz. De ennél a mostaninál szerintem csak jobban lehet kormányozni: az EU-s pénzek, gondolom, majd érkeznek, ami önmagában hatalmas változás lesz. És tényleg nem lesz nehéz nem Putyin seggében lenni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.