A Tisza Párton kívüli ellenzék számára idén nyárra egyetlen eldöntendő kérdés maradt: indulni vagy nem indulni 2026-ban? Bár még mindig majdnem egy év van hátra az országgyűlési választásig, mára gyakorlatilag eldőlt, hogy a még értékelhető támogatottsággal rendelkező alakulatok közül a Demokratikus Koalíció (DK) és a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) önálló listát állít, a Momentum viszont küldöttgyűlésen döntötte el, hogy a párt sem listán, sem egyéniben nem indít senkit. Az egyik nézet szerint a 2017-ben nagy reményekkel indult szervezet ezzel aláírta a saját halálos ítéletét, mivel egy párt létezését a választásokon való ismételt megmérettetés indokolja. A vita azonban ennél messzebbre vitt: egy demokráciában tényleg ez a helyzet, de ugyanez a megfontolás megáll-e az olyan, két indulóra kalibrált választási rendszerben, mint amilyen a magyarországi?
A korábban az ellenzéki oldal vezető szerepét is megcélzó párt a tavaly nyári európai parlamenti választáson nagyon rosszul, az önkormányzati választásokon pedig jóval a saját várakozásai alatt teljesített (lásd: Az elszalasztott pillanat, Magyar Narancs, 2024. június 19.). A kampány végére a szétesettség jeleit mutatta a társaság, a választások előtti utolsó napokban már csak arra a felmérésre hivatkoztak, amely egyedüliként mérte a Momentumot a bejutási küszöb fölé az EP-választásra. A vége 3,7 százalék lett, az addigi kettő helyett egyetlen képviselőt sem delegált az EP-be, és egy hajszállal a Fővárosi Közgyűlésből is kiesett a párt.
Le és kicsit fel
A bukás ellenére a párttagok jelentős része őszintén hitt abban, hogy a tavaly július elején elnökké választott Tompos Márton vezetésével sikerül végre a régóta hiányolt karakterét kialakítani a liberális pártnak, és rábírni az óriási lendületben lévő Magyar Pétert valamiféle együttműködésre.
Furcsa módon éppen akkor indult meg valami a pártban, amikor döntöttek a 2026-os választásokról való távolmaradásról. A Pride-törvény meghozatala, illetve az ez elleni fellépés idején a párt újra láthatóvá vált a független Hadházy Ákos tüntetésein keresztül is, és bár a felmérések még mindig csak 3–4 százalékot adtak nekik, ez már akár hibahatáron belüli eredménynek is tekinthető volt, másrészt az emberi jogi és szabadságjogi kérdések melletti határozott kiállás – amelyet a Tisza taktikai megfontolásokból nem vállal be explicit módon – akár újabb esélyt kínált a Momentumnak. Csakhogy lapunk információi szerint e relatív felfelé mozdulással párhuzamosan már zajlott a diskurzus 2026-ról. Az akkoriban még 30 százalék körül mért Tisza Párttal kapcsolatban három lehetőséggel számolt a párt: az egyikben Hadházy Ákossal, Jámbor Andrással és más hitelesnek gondolt, de magukra maradt politikusokkal összefogva új, a Momentumnál tágabb mozgalmat szerveznek – a közvélemény ezt ismerte meg Duna Pártként –, amely reményeik szerint megkerülhetetlen lett volna a kormányváltáshoz. Asztalon volt az MKKP-vel és az azóta már teljesen szétesett újbaloldali Szikra Mozgalommal is egy koalíció. A harmadik változat az önálló indulás lett, mivel időközben az első két terv bedőlt, a Tisza pedig egyre inkább lefedte egyedül is az ellenzéki térfelet. Ekkor erősödtek föl azok a párton belüli hangok, hogy ez utóbbi fölösleges. Idén januárban Tompos Márton elnök ugyan még határozottan arról beszélt, hogy önálló indulásra készül a párt, és ezt komolyan is gondolta: elindult a belső jelöltállítás, és a Narancs információi szerint több mint harminc választókerületben volt is jelöltje a pártnak.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
