A Békés Megyei Napló megszüntetése: Sajtó, monopólium, vadkelet

szerző
Bod Tamás
publikálva
2002/29. (07. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Békés Megyei Napló július 1-jei, azonnali megszüntetése után csupán egyetlen megye maradt (Komárom-Esztergom), ahol két napilap közül választhatnak a helyi olvasók. Vidéken, ahol nyolcmillióan élnek, megyei szinten nem létezik a sajtópluralizmus.Az egy-egy megyében létrejött sajtó-egyeduralom csak a monopólium birtokosának jó.

Ahagyományosnak mondott megyei napilapokat a rendszerváltás előtt a megyei tanácsok és MSZMP-szervezetek adták ki. A privatizáció első hulláma éppen ezeket az újságokat érte el: a német és osztrák befektetők mellett angolok uralták a piacot. (Szegeden a franciák jelenléte csak átmenetinek bizonyult.) A nyugati befektetők - saját pénzügyi forrásaikhoz mérten - fillérekért jutottak a tizenkilenc megye lapjaihoz. Ehhez képest nem egy helyütt az olcsón szerzett újság eredményéből csak évek múltán egyenlítették ki a vételárat. A lapok többségét csomagban vették meg. Ennek emlékezetes és sajtótörténetileg botrányos állomása volt, amikor az MSZP kilenc megyei napilapot adott el a hamburgi központú Axel Springer konszernnek, amelynek befolyása a magyar sajtópiac e szegmensében is meghatározó.

A Népszabadság Rt., a legnagyobb országos napilap kiadója 1993-1994-ben tett kísérletet arra, hogy a megyei sajtómonopóliumokat megtörje: Kelet-Magyarországon már meglévő, alternatív térségi lapokat vásárolt meg, illetve újakat alapított. Ezeket önállóan, vagy a Népszabadsággal együtt, ún. jumbó előfizetésben kínálta. Az akkor a Bertelsmann többségi tulajdonában lévő Népszabadság azonban nemsokára - feltehetően tulajdonosi utasításra - kiszállt érdekeltségeiből.

Jól példázza mindezt a Békés Megyei Nap, későbbi nevén Békés Megyei Napló esete. A lapot 1994. május 9-én indítottak útjára. Kiadója a Népszabadság tulajdonában lévő Agrimédia Kft. volt, amely 1995. augusztus 31-vel búcsút intett Békéscsabának. Az új lapkiadó, a Körösi Napvilág Kft. alaptőkéjét tíz térségi nagyvállalat adta össze. A Békés Megyei Napló így működött - egészen 2002. július 1-jéig.

A magát következetesen vidéki sajtókutatónak feltüntető Zöldi László egy minapi rádióinterjúban azt mondta: az utóbbi tizenkét év alternatív (értsd: nem hagyományosan megyei tanácsi vagy pártszervezeti tulajdonból privatizált) sajtókezdeményezéseiből tizenegy múlt már ki, alapvetően tőkehiány miatt. De megszűnésük legalább felénél a multik által alapított fantomcégek felvásárlásai is szerepet játszottak. Arról már Zöldi nem beszélt, micsoda versenyhátránynyal indultak a piacra az évtizedek óta bevezetett "hagyományos megyei napilapokkal" szemben az újak. És itt segíthetett volna a törvényi szabályozás.

Az egyezség

Az utóbbi idők vidéki sajtóstratégiáját az itt megtelepedett nyugati konszernek feltűnően békés egymás mellett élése jellemzi. Az elmúlt több mint egy évtizedben meg sem próbáltak kellemetlenkedni egymásnak azzal, hogy saját piacukat a legkisebb mértékben is növeljék, mondjuk olyan megyében kezdeményezzenek, ahol egy másik kiadó már jelen van - holott ez természetes volna. Sokan ezért valamiféle paktumot sejtettek e nagy békesség mögött.

E gyanút csak erősítette egy nemrégiben megjelent interjú, amelyben Kázmér Juditot, a Pannon Lapok Társaság (PLT) vezetőjét faggatta a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) lapja, a Magyar Sajtó. Az esseni székhelyű Westdeutsche Allgemeine Zeitung (WAZ) médiacsoporthoz tartozó cég akárcsak anyaországában, Magyarországon is többlaki. Négy dunántúli megyében hét kft.-t, ezeken keresztül öt napilapot és tíz egyéb újságot foglal magában itteni érdekeltsége; honi főhadiszállásait Zalaegerszegen, Veszprémben és Budapesten rendezte be. A Pannon Lapok Társaságot 1996 óta irányító Kázmér Judit arra a kérdésre, hogy tudatosan nem lépik-e át a megyehatárokat, s így nem is tévednek más érdekeltségek, példának okáért az Axel Springer "megyéibe", Kázmér határozott igennel válaszolt. Majd hozzátette: "A négy regionális kiadó megállapodott erről, és ezt komolyan vesszük."

Ügyvéd, informatikus és őrző-védők

Amikor 2002. július 1-jén, hétfőn a Békés Megyei Napló teljes stábja a hétindító értekezletre készült, még senki sem tudta, hogy az öltönyös urak mit keresnek a szerkesztőségben. A titokra néhány perccel később fény derült: igaz, Bod Péter, az egy hónappal azelőtt kinevezett főszerkesztő, egyben a kiadó ügyvezetője első reakciója az volt: szóhoz sem tud jutni. (Az előző vezetést a lap munkatársainak nyomására a tulajdonos júniusban menesztette.)

Egy be sem mutatkozó szegedi ügyvéd arról tájékoztatta az összesereglett mintegy ötven embert, hogy a Körösi Napvilág Kft. alapítói döntése alapján a "megbízatás tárgytalanná válása miatt" minden, a lapnál dolgozó munkatársnak azonnali hatállyal megszűnt a munka- vagy a megbízatási jogviszonya. A se köpni, se nyelni nem tudó újságíróknak mindössze anynyi dolguk maradt, hogy aláírják a jelenléti ívet, átvegyék a megbízatás megszüntetéséről szóló értesítést, minél előbb összecsomagoljanak és elhagyják a szerkesztőséget. Az informatikusok és az informatikusnak álcázott őrző-védők azonnal megkezdték a számítógépes rendszer szétszedését, és azt sem engedélyezték, hogy a gépekben őrzött, de az újságírók magántulajdonát képező fájlokat kimásolják. Láthatóan azt akarták mielőbb elérni, hogy a másnapi lapszám elkészítésének esélye se legyen. Ez, akárcsak a lap azonnali megszüntetéséről szóló vadnyugati bejelentés vagy a szövegfájlok kimentésének megakadályozása jól jelezte a tulajdonos rosszhiszeműségét. De ki is a tulajdonos?

2000-ben az akkor még Békés Megyei Nap szakmai befektetőt kezdett keresni: a kiadó tőkeemelés révén a lap gazdasági megerősítését, a konkurenciával szembeni talpon maradást és a szükséges fejlesztések finanszírozását akarta elérni. Akkor még nem volt világos, hogy a megyék lappiacain jelen lévő multik megegyeztek egymással. A párkeresés végére ez már tisztán látszott: ezért is vezethettek végül eredményre a hangsúlyozottan nem szakmai befektetővel megkezdett egyeztetések. Az új partner a négymillió forint törzstőkéjű szegedi székhelyű SAL Kft. lett. A látszólag kicsinyke társaság mögött magyar szemmel jelentékeny cégbirodalom áll, élén Baranyi Sándorral, a Szeviép Rt. elnök-vezérigazgatójával, Domonkos Andrással, a Lombard Pénzügyi Lízing Rt. (LPL) vezérigazgatójával, Cziffra Lászlónéval, a PTC Invest Rt. vezérigazgatójával, valamint a győri Csákány Ernővel, az LPL igazgatósági tagjával. A SAL Kft. mögötti cégek egyikében, a PTC-ben meghatározó tulajdonnal rendelkező Pristui László feladata lett, hogy felügyelje a Békéscsabán megjelenő viharsarki napilapot kiadó Körösi Napvilág Kft.-t.

A SAL Kft. tavaly év végén 19 millió forintos tőkeemelés révén előbb 76 százalékos tulajdont szerzett a Békés Megyei Napló kiadójában, amelyet ez év elejére 81 százalékosra emelt. Júniusban a szerkesztőségben dolgozó kistulajdonosok tulajdonrészének névértéken történt kisvásárlásával - hivatalosan július 1-jével - a kiadó kizárólagos birtokosa lett. És e napon mindenkit el is bocsátottak a cégtől. Ami azonban ennél is furább: a következő naptól, július 2-tól már a Békés Megyei Hírlapot kapták a Napló önálló előfizetői, valamint azok is, akik a Népszabadsággal együtt járatták a lapot. A Springer tulajdonú megyei konkurencia vezetői arra hivatkoztak, hogy a megszüntetett lap olvasóit semmiképp sem akarták megyei híranyag nélkül hagyni. Az álszentnek tűnő érvelés mögött azonban erőteljes piacvásárlási hadmozdulat fedezhető fel.

A SAL Kft. a terjesztést végző postának "gazdasági ellehetetlenüléssel" indokolta a történteket. Ezt azonban a Békés Megyei Cégbíróságon fellelhető iratok nem támasztják alá: ezek legfrissebb módosításából az derül ki, hogy a Körösi Napvilág Kft. a SAL Kft. egyszemélyes tulajdona, tevékenysége pedig napilapkiadás. Amit nem gyakorol, és aligha fog újra gyakorolni.

A fenti példa jól mutatja: egy lap megfojtásához nem szükséges az azt kiadó kft.-t megvenni. Elegendő csupán a nevét, a logóját, és ami mindennél fontosabb: az előfizetői címjegyzékét megszerezni.

Végjáték

Egyelőre nem világos, hogy e folyamat mennyiben volt megtervezett. De a megszüntetett Békés Megyei Napló újságíróinak és szerkesztőinek többsége nem zárja ki, hogy a szegedi SAL Kft. eleve úgy vásárolta föl a kiadót, hogy tudta, záros határidőn belül kivel működik majd együtt, hogy értékesítse neki az előfizetői névsort. Ezt a feltevést a SAL Kft. tulajdonosai cáfolják.

Ugyanakkor tény, hogy a szerkesztőségi értekezleteken időnként megjelenő tulajdonosi képviselő, Pristui László figyelmét a rossz és pazarló működésre maguk az újságírók hívták fel. Sőt elérték, hogy az előző, motiválatlan és hatékonyság nélkül dolgozó menedzsmentet elküldje a tulajdonos. Pristui mindannyiszor azzal nyugtatta meg a kétkedőket - akik jelezték: tudomásuk szerint tárgyal egymással a SAL Kft. és az Axel Springer honi érdekeltsége -, hogy hosszú távon gondolkodnak, nincs eladási szándékuk, ugyanis cégcsoportjaik fél óra alatt megkeresik azt a pénzt, ami a Békés Megyei Naplónak szükséges. (Mellesleg ennyit az indokként hangoztatott "gazdasági ellehetetlenülésről".)

A Napló megszüntetésének másnapján a Springer tulajdonú újság érzékelhető megnyugvással konstatálja a történteket. Megjegyzendő, hogy a Békés Megyei Hírlap vezetői sértésként fogták fel, amikor 1994 májusában az újságnak konkurenciája támadt: az eltelt közel nyolc és fél évben - maradjunk finomak - sok barátságtalan lépést tettek piaci versenytársukkal szemben.

A Békés Megyei Napló megszüntetésével és előfizetőinek átvételével ellentmondásos helyzetbe került Árpási Zoltán, a Békés Megyei Hírlap főszerkesztője, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnökségi tagja. Az érdekvédelemmel is foglalkozó szervezet vezetőjeként feltétel nélkül ki kellett volna állnia a likvidált lap munkatársai mellett. De hát ő egyben a "kedvezményezett újság" főszerkesztője; nem meglepő tehát, hogy amikor július 1-jén a Békés Megyei Naplótól felhívták, és segítséget kértek tőle, akkor Árpási ezt nem tudta mire vélni. (Egy újságíró érdekvédelmi szervezet vezetésében bajos főszerkesztőként ténykedni, hisz adott esetben saját maga ellenében kellene védenie beosztottait.) Az ügyben a MÚOSZ elnöksége harcias és egyértelműen az elbocsátott újságírók melletti közleményt adott ki, amelyet - és ez jól jellemzi a honi sajtóviszonyokat - néhány kivételtől eltekintve a lapok nem ismertettek.

Az elbocsátott ötven ember, Sajbenné Marika néni kivételével, aki a történtek másnapján szívinfarktusban meghalt, új lap kiadását készíti elő. Bod Péter főszerkesztő szerint az ehhez szükséges öt feltétel közül a munkatársi gárda, a számítógépes rendszer, a szerkesztőség és a terjesztő adott. A befektetőkkel - állítása szerint - jól haladnak a tárgyalások. A Napló munkatársainak mindegyike - a megbízási szerződésükben foglaltakra hivatkozva - munkaügyi pert kezdeményez a tulajdonosok ellen; utóbbiak a járandóság megfizetését csupán annyiban látják jogszerűnek, hogy kifizették a júniusi bért, amelyért egyébként a munkatársak megdolgoztak.

Bod Tamás

(A szerző a Békés Megyei Napló munkatársa volt.)

szerző
Bod Tamás
publikálva
2002/29. (07. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Terjeszkedik a magántőke
Jó üzlet az egészségügy
Uniós határvédelmi tervek
A kapukulcs őrzői
Interjúk
Somlyódy László, Mathias Énard
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra