A hajdúhadházi ámokfutás

Megsebzettek

szerző
Kerényi György
publikálva
1998/37. (09. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Elégedett fiatal felnőttek mosolyognak az iskolai tablókon, a hajdúhadházi Földi Imre Általános Iskola végzős nyolcadikosai. Sétálunk az iskola központi épületében, az igazgatót keressük, nézegetjük a fotókat: csupa magyar gyerek. Aztán a '93-ban végzett 8. D tablóján egyszer csak barnább mindenki, a nevek is Rostások, Váradik: ez egy cigány, hivatalos nevén felzárkóztató osztály. Egy ilyen osztályban borult el múlt csütörtökön egy tanárnő elméje, és szúrt kenyérvágó kést tizenegy emberbe.

Másnap tízen-tizenöten üldögélnek a főtéren, gyerekek, felnőttek. Indulatosak, és biztosak abban, hogy odafönt el fogják sikálni az ámokfutó tettét. "Felbujtották azt a nőt, hogy ilyet tegyen, két kopasz hozta autón az iskolához." A két kopasz és a sötét üvegű autó motívuma később is mindenütt előkerül, az egyik megsebzett gyerek még azt is hallotta, ahogy az egyik kopasz azt mondja a tanárnőnek: "Ha megteszed, megkapod." Mármint az adagját, mert a hajdúhadházi romák körében erős a meggyőződés, hogy narkós volt a tanárnő. Többen látták, hogy gyűrűjét felpattintva fehér port szórt kávéjába, s utána ragadott kést. Kormos János alezredes, a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság életvédelmi alosztályának vezetője szerint Rapcsák Annamária tanárnő taxival érkezett az iskolába, és a toxikológiai vizsgálatok sem drog, sem alkohol nyomát nem találták a vérében.

A téren üldögélők ezt akkor még nem tudják, talán el sem hinnék, ők csak abban biztosak, hogy két nap alatt nem bolondulhat meg valaki, és ha "én kiveszek a zsebedből egy pénztárcát, akkor hat évet kapok". Egyre nagyobb csoport gyűlik körénk, köztük egy idősebb asszony, akinek unokáját épp most hallgatják ki a rendőrségen. Nem a tegnapi eset miatt, állítólag egy órája egy autóba próbálta egy kopasz ember csokival becsalni, de a kislány hazáig szaladt. Egy másik lány érkezik a családjával, ő is ott volt akkor az ebédlőben. Ijedten, vonakodva meséli, hogy két nappal korábban még együtt labdáztak, rajzoltak a tanárnővel (macit), most meg "a hajamat lehúzta, és lenyomott a lépcsőn". Ő szerencsére nem sebesült meg.

Iskolás csoport ballag át a főtéren, ebédelni mennek a felső tagozatos "felzárkóztatósok". Rendőrautó kíséri őket diszkréten.

Romantika és realizmus

A kilencven alsó tagozatos gyereket oktató Szabó Gábor utcai tagiskolában az ámokfutás másnapján nincs tanítás. Kimegyünk a közeli telepre, ahol közepesen leabált CS-lakásokban laknak a romák; de nemcsak ők, néhány gázsó is ott építkezett. Bernáth Rolandék a telep szélén élnek, rendezett, tiszta házban. A kisfiú oldalán ragtapasz, őt megszúrta a tanárnő, unokatestvérét, aki bátran visszaugrott az ablakon Rolandért, szerencsére nem. Egyik gyerek sem tudott aludni éjszaka, más szülők is mondják, hogy az egész család egy ágyon éjszakázott, "még pisilés közben is fogják a kezemet".

Újabb gyerekeket hoznak elénk, ők és rokonaik a történetet már igazi romantikus rémdrámává kerekítik: a tanárnőről kiderül, hogy parókát viselt, sőt álarcot, amit dulakodás közben letéptek róla, és "alatta az arca egészen iszonyatos, összeégett volt", a két kopasz drogot adott neki, amit ő a kávéjába szórt. Érezhető, hogy nem örömükben és nem elismerésért dolgozik ennyire a gyerekek fantáziája, zaklatottak, egyikük szinte kiabálva, eksztatikus állapotban mondja az újabb és újabb vérfagyasztó részleteket. Rajta látni leginkább, hogy nagyon sokára tudja majd csak feldolgozni a történteket, legszívesebben lefektetné az ember, betakargatná, és mesélne neki, amíg csak el nem alszik.

Kerül azért néhány biztosabb információ is. Például az, hogy Roland édesanyja, Bernáth Zoltánné már Roland bátyjának beiskolázásakor szóvá tette, hogy miért a "cigány iskolába" került a gyerek. (Az igazgató helyhiányra hivatkozott.) Egy férfi szóvá teszi, hogy az ő idejében a kitűnő tanulók még átkerültek a "magyarba", ma ez már nagyon ritka.

Az igazgatóval, Filep Miklóssal hétfőn beszéltünk telefonon. Elmondta, hogy a szakértői vélemények alapján az iskola vezetése dönti el, hogy ki melyik osztályba kerül. Idén hat első osztályt indítottak, ebből kettő felzárkóztató; ők tanulnak a Szabó utcai tagiskolában. Kérdésünkre, hogy mitől kerül az egyik gyerek a magyar, a másik meg a cigány iskolába, az igazgató több választ is adott. A beiratkozásnál végzett alkalmassági vizsga dönti el, hogy a gyerek például az ének-zene tagozatos osztályba kerülhet-e, megnézik azt is, hogy a gyerek járt-e óvodába, s ha igen, mennyit: ha nem vagy keveset, akkor a felzárkóztatóban kezd. Az igazgató egészségügyi okokat is említ (szerinte a felzárkóztatósok 90 százaléka valamilyen fertőző betegségben is szenved, erről máshonnan nem hallottunk), és azt, hogy a Szabó utcai tagiskola közel van a telephez, emiatt maguk a szülők is szívesen íratják ide gyerekeiket. Az ötödik ok pedig az igazgató szerint a helyhiány. A roma szülők nagy része áprilisban nem íratja be a gyerekét - hallhattuk -, csak szeptemberben jelenik meg vele az iskolában, amikor már nincs hely máshol. Bernáth Zoltánné szerint ő időben íratta be a gyerekeit, akik három évig jártak óvodába, és mégis hiába kérte őket a központi iskolába.

Ha felzárkóztató, akkor valahová felzárkóznak a gyerekek, gondolhatnánk, ha behozták hátrányaikat, átkerülhetnek a normál iskolába. A Földi Imre iskolában tavaly két negyedikes gyereknek adatott ez meg a tizenhatból, a másodikosok közül egynek: úgy tűnik, aki felzárkóztatóban kezd, ott is végzi. Az igazgató a gyerekek szociális hátrányai és az óvoda elmaradása miatt indokoltnak tartja a felzárkóztató cigány osztályok létét: ő és más megkérdezett pedagógusok, önkormányzati tisztviselők is sorolják az alapvető tisztasági, evőeszköz-használati hiányosságokat, amikor a felzárkóztatás indokoltságáról kérdezem őket. Az nem derül ki, hogy miért tart nyolc évig az angolvécé készségszintű használatának begyakoroltatása. Sőt Filep Miklós igazgató szerint az ide (és a felzárkóztató felsőbe) járó gyerekek egyenesen 4-5 tizeddel jobb eredményeket érnek el az év végi felméréseken, ahol ugyanazokat a feladatokat végzi normál osztályos és felzárkóztatós. Megtudtuk, hogy a százötven felzárkóztatós, kis létszámú osztályba járó cigány gyerekből tavaly egy bukott meg, míg a hatvan vegyes osztályba járóból húsz. Egyébként pedig folyamatosan nő a vegyes osztályba járó cigány gyerekek aránya, tavaly már az összes cigány tanuló 38 százaléka volt.

Békéltetés

A tanárnő csütörtök délben kaszabolt végig nyolc gyereket és három felnőttet (egyiküket sem életveszélyesen, lapzártánkig egyikük volt már csak kórházban). Pokorni Zoltán oktatási miniszter még este, Farkas Flórián, az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke éjszaka Hajdúhadházra utazott. Másnap reggel nyolctól ülésezett a városi önkormányzat oktatási, tíztől a megyei közgyűlés etnikai bizottsága, kettőtől pedig a hadházi önkormányzati testület. Az üléseken a helyi cigány kisebbségi önkormányzat képviselőin kívül (akik az igazgató felmentéséről szóló javaslattal éltek) ott volt Farkas Flórián, Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány, Náday Gyula, a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége és Osztojkán Béla, a Pharalipe elnöke, valamint az OCKÖ több képviselője. Hírek szerint az ülésen a roma vezetők először az igazgató lemondását követelték, végül kiegyeztek abban, hogy az igazgató marad, és egy háromtagú "tényfeltáró szakértői csoport" vizsgálja meg, hogy az elfogadott pedagógiai program szerint tanítanak-e az iskolában, vagyis megmagyarázható-e a cigány osztályok léte, valamint hogy munkajogi szempontból minden rendben volt-e a tanárnő felvételénél. A cigány osztályok felszámolásáról nincs szó.

Miközben a konszenzus érlelődött a városházán, a művelődési ház előtt, ahová háromra fórumot hirdettek, gyülekeztek az emberek. Voltak köztük békülékenyebbek ("ez csak egy dili nő") és összeesküvés-elméletekre hajlók: egyre izgatottabban várták az egész napos tanácskozás eredményét. A majd egy- órás késéssel kihirdetett eredmény nem csitította az indulatokat. Farkas Flórián bölcs kompromisszumról beszélt, és arról, hogy az iskolából egy gyerek sem maradhat ki. Még azt a mondatát is jól tűrték az összegyűltek, hogy "a ti felelősségetek most a nyugalom", de amikor az utána felszólaló polgármester azt mondta, hogy "büszkén mondom, hogy a gimnáziumnak cigány tanulói is vannak, igaz, gyengébbek, mint a magyarok", akkor egy asszonyban már átszakadtak a gátak, és saját kitűnő tanuló gyerekeit hozva fel példának, sírva-üvöltve követelte, hogy "ne sértegessék a cigányokat", és hogy gyerekeik magyar osztályba járhassanak. Horváth Aladár harcosabban indított az előtte szólóknál. "Ez az eset kellett ahhoz, hogy fel tudjátok hívni a magyarországi cigányok összes problémájára a figyelmet", mondta, "összes elnyomatásunk, teljes társadalmi kirekesztettségünk benne van a történtekben". "Ti most az összes magyarországi cigány jogaiért harcoltok, ezért fejet hajtok előttetek", de a végén azért ő is arra szólította fel az egybegyűlteket, hogy hétfőn vigyék el a gyerekeiket az iskolába. Tüntetésről nem szólt, érdekes módon egyik politikai ellenlábasa, az inkább kompromisszumkész állásfoglalásairól ismert OCKÖ egyik képviselője, Mezei István konkretizálta a Horváth Aladár jelezte polgárjogi harc mikéntjét. Ő ugyanis - dacolva a megszületett kompromisszummal - arra szólította fel a szülőket, hogy hétfőn ne az iskolába, hanem a polgármesteri hivatal elé vonuljanak. Több se kellett: szabadultak el az indulatok, pattant fel mindenki (na nem azért, hogy gázsót lincseljen, csak hogy közelebbről tudja elkiabálni a panaszát), mire a teremben lévő tanárok, önkormányzati emberek nyugalmat színlelve ugyan, de feltűnően szaporán igyekeztek ki a teremből, és hirtelen több civil ruhás rendőr is felbukkant odabent. Nem történt persze semmi (előző nap a rendőrök már megmutatták, hogy féken tartják az indulatokat, az egyik hozzátartozó mutatta rendőrgumibottól duzzadt arcát, az iskolában szerezte), ha csak az nem, hogy az iskolaigazgató szerint hétfő reggel több gyereket ő fordított vissza a központi iskola elől a Szabó utcába (szerinte a ckö küldte őket oda, megszegve a pénteki megállapodást). A gyerekek hatvan százaléka megjelent reggel az iskolában, tudtuk meg a tagiskola vezetőjétől, Gulyás Iréntől, s eddig egy család jelezte, hogy a központi iskolába kívánják a későbbiekben járatni gyereküket. Őt már át is helyezték. Az iskolaigazgató nem tartja megvalósíthatónak azt, hogy az összes gyereket áthelyezzék, igény sincs rá, mondta, a gyerekek ragaszkodnak tanáraikhoz. A tagiskola vezetője szerint az integrációt csak lépésről lépésre lehet megvalósítani, "hiszen olyan társadalmi jelenségek kezdődhetnének, amik ezt nem engedik". Amin ő a magyar szülők reakcióit értette.

Értékelések

A helyszínre siető oktatási miniszter, a város és az iskola vezetői nyilatkozataikban egy bomlott elme tombolásának minősítették a történteket, amelyek bárhol megtörténhettek volna. Nincs szó tehát etnikai konfliktusról (májusban egy tanárnő az iskolában - cigányozva - megvert több gyereket, el is küldték). A helyi romák és képviselőik, a kisebbségi önkormányzat tagjai nem elégedtek meg ennyivel, a tanárnő ámokfutása, az, hogy a megsebzettek mind roma gyerekek voltak, számukra a szegregált oktatás következménye is. Érthető, hogy egy hónappal az önkormányzati választások előtt a helyi kisebbségi képviselők nem fordultak szembe a közhangulattal (Hajdúhadház 13 ezer lakosa közül 2500 cigány), az országos vezetők viszont az etnikai konfliktusnak még a látszatát is kerülni igyekvő nagypolitikával.

Eljövetelünkkor pár fiatal hadházi értelmiségivel elegyedtünk szóba. Szó esett sok mindenről, tönkretett lakásokról, terménylopásokról, kényszerű csiga- és gyógynövényszünetekről, amik miatt úgysem lehetne a romákat a többségiekkel együtt oktatni. Aztán ittunk pár sört roma férfiakkal is, hívtak, maradjunk a cigány diszkóban, nézzük meg, milyen, amikor éjfél után jön a rendőrség, és veri kint a parkban az embereket. Arról is beszéltek, hogy milyen első bűntényesként hat évet kapni egy rablás harmadrendű vádlottjaként, és milyen az, amikor behívják, aztán agyba-főbe verik őket a rendőrségen, mert rájuk akarnak verni valamit, amit vagy elkövettek, vagy nem, aztán két napig bent tartják a személyijüket, hogy ne tudjanak elmenni látleletért az orvoshoz.

Magyar beszélgetőtársaink azt is elpanaszolták, hogy segélyosztáskor balkáni jelenetek játszódnak le a városházán, rendőrök kénytelenek fenntartani a rendet a cigányok között. Az egyik megszúrt kisgyerek anyja pedig azt panaszolta föl, hogy segélyosztáskor már hajnalban kénytelenek sorban állni a városházánál, ahol sorszámot osztanak, és rendőrök gumibotozzák az összegyűlt tömeget; és hogy ez milyen megalázó, és hogy szeretnék, ha inkább postán küldenék nekik a pénzt, még ha ez pár száz forintjukba kerülne is. Sok cigány persze nem engedné ki a kezéből ezt a pár száz forintot sem, de erre nem gondolt az asszony, arra, hogy a cigányoknak ugyanúgy kell hogy járjon minden.

 

Kisebbségi oktatás

Csősz Andrásnétól, a hajdúhadházi polgármesteri hivatal pénzügyi csoportvezetőjétől megtudtuk, hogy az önkormányzat az állami normatívák 21,7 százalékával egészíti ki az iskola támogatását. (Ezenfelül 21 millióval járult hozzá a Szabó úti tagiskola felújításához.) 36 éve létezik cigány osztály Hajdúhadházon, s amióta az állam ezt plusz fejkvótával is honorálja, 1992 óta tehát, a külön pénzt meg is igényli az önkormányzat. A kiegészítő fejkvótát a jogszabály szerint két éve azok az önkormányzatok igényelhetik, ahol a cigány gyerekek felzárkóztató oktatását a minisztérium által elfogadott tanterv szerint végzik. A "nemzetiségi" fejkvóta kötött felhasználású, pántlikázott pénz, azt viszont nem tiltja jogszabály, hogy az önkormányzat ennyivel csökkentse az iskolának nyújtott támogatását. Emiatt a cigány oktatás támogatása sok helyen nem jelenik meg pluszpénzként. Cigányokra fordítják ugyan, de nem az oktatás speciális tartalmainak finanszírozására, hanem például ebből fizetik a villanyt, ami mellett tanulnak a roma gyerekek. (Utoljára a kisebbségi ombudsman tette szóvá a kisebbségi oktatás eme fogyatékos finanszírozási gyakorlatát.) Így lehet ez Hajdúhadházon is, hiszen egy átlagos magyar önkormányzat a 21 százaléknál jóval nagyobb összeggel járul hozzá iskolája működtetéséhez. Hajdúhadházon a következőképpen számolnak: van a minden tanuló után járó állami támogatás; aztán a cigány gyerekek után járó szintén állami támogatás; ezt ők összeadják, és saját hatáskörben kiegészítik az önkormányzatival: de csak annyival, vagy legalábbis nem sokkal többel, hogy a magyar gyerekek iskoláztatása ugyanannyiba kerüljön, mint a cigányoké. Hajdúhadházon nem a minden gyerek után járó normatív állami támogatás, hanem annak a kisebbségi fejkvótával kiegészített összege után számolják a 21 százalékot. Ha nem lenne a kiegészítő fejkvóta, az önkormányzatnak is többe kerülne az iskolája.

Egy hatvanas évekbeli rendelet tette lehetővé cigány osztályok létesítését, ideiglenesen, aztán ezek szépen beépültek előbb az oktatás gyakorlatába, majd jogi környezetébe is. Legfrissebb legitimálásuk a Nemzeti Alaptanterv és az azt kibontó, ´97. őszi minisztériumi Irányelvek segítségével történt: ezek ugyanis a kisebbségi oktatás egyik fajtájaként (a két tannyelvű, interkulturális stb. mellett) említik a cigány felzárkóztató oktatást. Több szakértő és roma politikus szerint - akik nem vitatják, hogy pluszpénzekkel kell támogatni az iskolát abban, hogy segítse a roma gyerekek iskolai hátrányait leküzdeni - a NAT és az Irányelvek legalizálták az iskolák cigány osztályait.

 

Bárhol és bármikor

A tanárnő - akinek kihallgatása csak lapzártánk idején kezdődhetett meg -tettét az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet főorvosa, Rigó Péter kérdésünkre a következőképpen magyarázta.

"Anélkül, hogy ismerném a tettes állapotát és személyiségét, abban biztos vagyok, hogy nem véletlen, hogy ott és akkor történt, ami történt. Egy meggyengült személyiség hozza magával hosszú távú programját, s ez lehetett hozzá az utolsó csepp. A cigány iskola egy kemény társadalmi szituáció megjelenítője, és a munka ott, a végeken, amibe épp csak belecsöppent, nemcsak társadalmi, hanem egyéni kudarc is lehetett. A szülőkkel való megoldatlan konfliktus elsősorban a gyerekeken csattan: a sajtóhírek szerint az elkövető hároméves kora óta nem élt az apjával, aki az ország legmagasabb helyére, a parlamentbe jutott (az elkövető Rapcsák András hódmezővásárhelyi polgármester, a Fidesz színeiben az Országgyűlésbe került képviselő gyermeke - a szerk.), míg lányának - és tudjuk, hogy nőknél a pszichoszexuális fejlődés szempontjából meghatározó az apjukkal való viszony, különösen annak első öt éve - apjától igen távol kerülve, egy nehéz társadalmi-pedagógiai helyzetben kellett helyt állnia. A pszichózisok felfoghatók úgy is, mint a kora gyerekkori traumákra adott felnőtt viselkedéses válaszok. Érvényes válasz az elaborálás is, az értékteremtés, és ha ez nem sikerül - ahogy ezt egy cigány iskolában épp tanítani kezdő tanárnő megélhette -, jöhet a robbanás. Az ámokfutás a legsúlyosabb dekompenzáció - azt se felejtsük el, hogy a hírek szerint egy magányos, férfi nélkül élő, nagyon vallásos nőről van szó. Egy egyensúlyi helyzetben lévő, de nagy nyomás alatt álló személyiséggel állhatunk szemben, ahol a palackot megmelegítette valaki, valami, a szituáció, amibe került, s az felrobbant. A patologikus megoldást vonzzák az ilyen abszurd helyzetek, nem véletlen, hogy éppen ott és akkor manifesztálódott a pszichózis."

szerző
Kerényi György
publikálva
1998/37. (09. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Hajdúhadház
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra