Egotrip
Seres László: Dekóder
"Összeesküvés (fn, pejor.): Titkos szövetkezés vezető politikai személyiségek ellen v. az állami, társadalmi rend erőszakos megdöntésére." (Magyar értelmező kéziszótár)
MaNcs, X. évf. 37. szám, (1998.09.10.) (1998-09-10)
"Összeesküvés (fn, pejor.): Titkos szövetkezés vezető politikai személyiségek ellen v. az állami, társadalmi rend erőszakos megdöntésére." (Magyar értelmező kéziszótár)
Tatáról előszörre Csengős Tata jut eszembe, de ez nem volt mindig így. Meg is vagyok zavarodva ettől rendesen: hogyhogy ő, és nem a tábor, az irodalmi mármint, nem az edző, mégis, ugye, egy betörő. Az öregkori szenilitás jele ez már, valószínű, amikor az ember bármi kapcsán azonnal a múltba réved, s fátyolos tekintettel emlékezni kezd. Istenem, de szép volt, mikor indult este a spájszerrel, a férfi férfi volt még akkor, a kicsi kicsi volt, és nagy volt a nagy, illett volna alá a miskolci utcán még a ló. Vajon kit siratnak máma letartóztatáskor az avasi asszonyok, ki tud ma úgy menni a munkába, ahogyan ő tudott - hol van ettől a római jellemtől egy áfa-csaló... Eltűnt a tekintély, a szakmai önérzet, továbbá a peronos villamos, a pezsgőpor, a Látóhatár, az MZ-motor, a mackónadrág, Tamási Eszter és a bableves. De miket is beszélek, bocsánatot kérek, elkalandoztam, mondom, hogy hülyülök. Valójában azt akarom mondani, hogy fiatal koromban, mielőtt ez a dolog elkezdődött volna nálam, ez a krónikus emlékezés, a Tata név egy nyár végi tábort jelentett, a JAK-ét, ami egy szervezet, fiatal íróké, szerkesztőké, literátoroké. Komoly, bizonyított tehetségek vannak benne, többkötetes szerzők, halk szavú, megfontolt okosok, sokat próbált, kiabálós lumpok, jellemes szolidak, termékenyek és terméketlenek. Rajtuk kívül őslényszerű dilettánsok, fatökűek, élvhajhászok, eltévedt őrültek, pojácák és jellemtelenek - szóval mindenféle emberek. Na ezek találkoznak tíz év óta a tatai bázison, hogy megbeszéljék a dolgokat.
Most volt születés-, Kisasszony napja, jön a névnap, szept. 12., nemrég vitték föl a mennybe, aug. 15., közelg a karácsony, róla szól az is; egy, szent, katolikus anyaszentegyházam szüzességet adományozott neki, ki kérte, fénye, oszol-e, mily jó, elhomályosítja fiát, Mária országa benne hisz, isten három, de anya csak egy van, könyörögj érettünk. Tavaszodván gyümölcsojtó, boldog, asszony. Letargikus öröknaptáramban Máriától Máriáig élek, elmondom hát. Gnómom a Mindenhatónak.
Markos András társadalombiztosítási szakértő a MaNcsban 1998. augusztus 13-án megjelent cikkében (A trükk-korszak vége) két újságoldalon sorolta a tb-önkormányzatok közelmúltbeli disznóságait. És nincs is evvel semmi baj. Azt azonban, hogy mindebbe - jóllehet, csak egy fél mondat erejéig - belekeverte a nevemmel jelzett pénzügyminisztériumi reformanyagot is, némi megütközéssel vettem tudomásul. Tény, hogy 1997-98 fordulóján a PM-ben több változatban is elkészítettük az egészségügyi reform közgazdasági koncepcióját, és tény az is, hogy ennek egyik kulcseleme a tb jelenlegi monopolhelyzetének fokozatos oldása volt, valamint a térnyitás az üzleti biztosítók számára. De Markos András téved - vagy csak a tollát ragadta el az indulat? -, ha azt hiszi, hogy a magyar egészségügy piacosodása pusztán az (akkori) Pénzügyminisztérium ötlete volt. Ez a folyamat már legalább tíz éve tart. A Pénzügyminisztérium javaslata éppen azt célozta, hogy valamiféle értelmes rendet vigyünk a mai, félig privatizált egészségügybe. A reform halogatása ugyanis mind pénzben, mind emberéletben túl sokba került már eddig is.
Miután a kormány kisebb kuplerájt állított elő az adóhivatalban, és az értelem és cél nélkül kiosztott extra agrártámogatásokkal megbolondította az agrárszférában bontakozó piaci viszonyokat, és minden eddiginél reménytelenebb káoszba taszította a rendőrséget, és az RMDSZ radikális szárnyának támogatása útján lényegében kiemelte a magyar pártot a romániai kormányból, most avval kísérletezik, hogy az Országgyűlés működésébe vigyen némi zavart. Legelőször is szüneteltetni kéne két hétre, szól a kormány (+ MIÉP, de maguktól csinálják) érvelése, különben az ellenzéki képviselők az önkormányzati kampányoláshoz fogják az üléseket felhasználni. Ezek már csak ilyenek. A halasztáshoz feltehetőleg a házszabályon meg az államháztartási törvényen is buherálni kéne valamit, ami viszont kétharmados többséget igényel, amije viszont nem lenne meg a kormánynak, ami miatt viszont a kéthetes munkaszünet és a költségvetési törvény valószínűleg csak törvénysértés által jöhetne létre. (Azért csak valószínűleg, mert a házszabály arra vonatkozóan, hogy a két ülésszak, a tavaszi meg az őszi-téli közben milyen ütemben ülésezzen, nem tartalmaz rendelkezéseket, mint ahogy a "szünet" fogalmát sem határozza meg. A döntő szó erről az ügyrendi bizottságé lesz.) A miniszterelnök marha szuverén, ez faktum, de ennyire azért talán mégsem. Arról már nem is beszélve, hogy ez az intézkedés az ellenzéket épp egy olyan időszakban korlátozná a kormány bírálatában, amikor az országnak ahhoz, hogy szabadon tudjon dönteni az önkormányzati választásokon, a lehető legtöbb információval kellene rendelkeznie a kormányt (+ MIÉP, de semmi közük hozzájuk) és az ellenzéket alkotó pártok teljesítményéről. Ha az ellenzék az önkormányzati választások előtt támadja a parlamentben a kormányt, akkor a kormány majd jól megmondja a gazoknak a magáét, a választók meg eldöntik, melyiknek van igaza, és arra szavaznak októberben (vagy nem). Ha ez kampány, akkor kampányoljanak: a kampányhoz is joguk van a választóknak.
Nem is olyan régen milyen jókat kacagtunk azon a Pokol-féle ötleten, hogy törvénytervezetet kéne beadni a sajtóban közölt vélemények helyreigazításáról. A hasunkat fogtuk, de tényleg.
"A kampány beindulása nemhogy csökkentette volna, hanem inkább növelte Demszky Gábor előnyét" -- véli a Marketing Centrum, miután legújabb felmérése szerint a megkérdezettek túlnyomó többsége harmadszor is újraválasztaná a jelenlegi főpolgármestert, aki a józsefvárosi SZDSZ-szel ellentétben nem szégyelli pártját. Latorcai János mögött azonban ott a teljes jobboldal a Fidesztől a MIÉP-ig, felmerül tehát a kérdés: megalkuszik-e Demszky a szocialista Katona Bélával?
Lebontandó Shakespeare-színház?Miközben London egyik látványosságává vált az eredeti hű másaként épített Globe Színház, Shakespeare szülőhelyén, Stratford-upon-Avon városában lehet, hogy le kell bontani a Royal Shakespeare Company 1933-ban art deco stílusban épült, 1500 néző befogadására alkalmas színházát: sok a panasz a színpad alkalmatlansága, a színfalak mögötti traktus kényelmetlensége miatt, és mert az ülőhelyek egyharmadáról alig látni valamit. Végleges döntés még nincs, de az átalakítás lehetősége mellett komolyan felmerült egy teljesen új színház építése is.
Az MSZP megalakulása óta nem újította meg annyira a vezetőségét, mint a múlt szombati kongresszusán. Ezzel együtt új arcok felbukkanásáról aligha lehet beszélni, hisz a most meghatározó pozícióba került politikusok többsége eddig is a szocialista politika formálásának aktív részese volt. A nyugodt légkörben végrehajtott tisztújítás ellenére a háttérben várhatóan tovább folytatódik a különféle hatalmi csoportosulások bonyolult küzdelme.
Elégedett fiatal felnőttek mosolyognak az iskolai tablókon, a hajdúhadházi Földi Imre Általános Iskola végzős nyolcadikosai. Sétálunk az iskola központi épületében, az igazgatót keressük, nézegetjük a fotókat: csupa magyar gyerek. Aztán a '93-ban végzett 8. D tablóján egyszer csak barnább mindenki, a nevek is Rostások, Váradik: ez egy cigány, hivatalos nevén felzárkóztató osztály. Egy ilyen osztályban borult el múlt csütörtökön egy tanárnő elméje, és szúrt kenyérvágó kést tizenegy emberbe.
A pártok támogatottsága
Nem egészen egy hónap, és Brazíliában elnökválasztás lesz. A mostani államfő, Cardoso a törvényhozásban keresztülvitte, hogy megváltoztassák a törvényt, amely kizárja, hogy a hivatalban lévő elnököt másodszor is meg lehessen választani. Cardoso keménykezű neoliberális gazaságpolitikája stabilizálta az országot, minden esélye megvolna rá, hogy újra államfő legyen. A legutóbbi világgazdasági események azonban veszélybe sodorhatják nemcsak Brazília, de egész Latin-Amerika valóban "sok áldozattal megszerzett" gazdasági sikereit.
Miközben Kosovóban folytatódnak a harcok egyfelől a szerb rendőrök és a jugoszláv hadsereg, másrészről a szakadár albánok között - és az összecsapásokat letartóztatási hullámok tarkítják -; miközben Szerbia optimista tévériportokkal, felhívásokkal és telepátiával kvázi hazatérésre buzdítja az otthonaikból elmenekült több mint kétszázezer kosovói, a szerbiai rezsim szóhasználatával élve, "becsületes albánt"; szóval mindeközben a szerb rendőrök elfoglaltak egy gerilla-támaszpontot, és ott emberi csontokra bukkantak. A szerbek vádolnak, az albánok tagadnak, az áldozatok pedig mintha senkit sem érdekelnének.
Európai kultúrember, ha érdekli a század magyar képzőművészete, most Linzben meglepheti magát egy nagyszabású gyorstalpaló tanfolyammal: november 29-ig tart nyitva az Ungarn - Avantgarde im 20. Jahrhundert című kiállítás, melynek rendezőjével beszélgettünk.
Cigánydalok címmel népzenei feldolgozásokat jelentetett meg Víg Mihály a Bahia Kiadónál. Honnan ered a forrásuk, és merre csordogálnak - erről beszélgettünk.
Az amerikai életműdíj és immár a francia Becsületrend tulajdonosa, Martin Scorsese szokásához híven ismét nyugtalanító filmet készített, sorrendben a tizennyolcadikat, hadd emésszünk újabb valóságot. A valaha Tenzin Gyatso, ma már a tizennegyedik dalai láma néven híres, Nobel-békedíjas szent személy és az ő népe sorsát festette filmre, korántsem a szokványos propagandajelleggel, önfeledten ötvözve keleti sportokat nyugati ponyvairodalommal. Ráadásul Philip Glass is megénekelte benne a láma dalait.
Bár az idei könyvhétre jelent meg, inkább ragasztott, mint fűzött, karcsú kis kötet, s az alcímében foglalt tárgymegjelölés a nekem érdekesnek tetsző könyvek közé utalta, mégis, egy gyors átfutás után szépen besorolt a feltétlenül elolvasandók, ki hinné, de az idő teltével egyre takarosabban hízó halmába. Csorognak persze mindig újdonságok is, csoda-e hát, ha a fenti oszlopnak csupán az aktuálisan legfelül elhelyezkedő egyede tarthat számot belátható időn belüli rendeltetésszerű használatba vételre. Hogy végképp átláthatatlan legyen a dolog, tisztán emlékszem: az én kupacom úgyszólván napi rendszerességgel rendezi át magát, hiszen én ugyan hozzá nem nyúlok, mégis mindig más - lehetőleg minél ismeretlenebb - könyv van a tetején.
Időnként megesik a legjobb családban is, hogy megembereli magát egy zenekritikus. Hátat fordít a jólinformáltságnak, tojik a naprakészségre, és egy elegáns pardonnal magára zárja a bányaajtót. A zenekritikusnak olyankor jó. Gyöngéden törölgeti a bakelitjeit, volna mit mesélniük, ha már így egymásra találtak megint. Hát igen, huszonöt-harminc év. Az én időmben, mondaná a zenekritikus, ha nem tűnne úgy: az a huszonöt évvel ezelőtti kimondottan mai.
Nyugodtan lehetne különlegességi panoptikum is: szélsőjobbos szervezkedők viaszújságírót fojtogatnának, Boros "Óriás" Tamás gorillái pedig fölfelé lövöldöznének. Az igazi attrakció persze az a sok kitömött B-C-Zs kategóriás rockzenekar lenne, akik valaha rázendítettek a klub színpadán.
Minden idők legnagyobb nemzetközi rendőri akciójának nevezte a "Katedrális hadműveletet" koordináló brit rendőrtiszt azt a múlt szerdai razziát, amelyet tizenkét országban egyidejűleg hajtott végre az Interpol egy számítógépes pedofilhálózat felgöngyölítésére. A sorozatos pedofilbotrányok vesztese az internetfelhasználó, akit ma már szolgáltatója és több ország titkosszolgálata is figyel, nehogy tilosba tévedjen az egere.
Van abban valami sejtelmes báj, ha az ember nemhorgász. Mint ellenálló, illegális vízparti lény suhan a kavicsokon, hogy megtalálja azt a helyet, ahol van nád, kis öböl, nyugodt víz, bedőlt fatörzs vagy kőgát, a beavatottaknak rugany, illetve sarkantyú. Ha megtalálta, a nemhorgász leül, és úgy tesz, mintha az ellentáborhoz tartozna. Előszedi a botot, rászerel, pipec orsó, szakirodalom szerint ajánlott úszós pontyozókészség. Felfektetős szerelék, amelyről Nyerges Béla Horgászatról gyerekeknek című alapműve szó szerint azt írja, hogy 1,5-2 méteres mélységig használható, ha állóvízben horgászunk és a légmozgás igen csekély (szellő), a vízfelület tehát nem hullámzik.