Magyar Narancs: Személyes karrierje szempontjából miért tartja fontosnak, hogy harmadszor is induljon? Egy időben arról is szó volt, hogy az SZDSZ élén szeretne pályát befutni.
Demszky Gábor: 1990 óta a fővárost érzem fontosabb feladatnak. Ez óriási kihívás, és kimondottan szeretem csinálni.
MN: Beleszeretett a szakmájába, ahogy Magyar Bálint anno? Mert neki ez a vesztét okozta.
DG: Neki ez valóban nem használt, de én szerencsésebb vagyok, ha úgy tetszik. Más időben kerültem a város élére, és nagyobbak a lehetőségeim. Sokkal autonómabb, függetlenebb vagyok, mint egy miniszter.
MN: Milyen lesz a kampány?
DG: Rövid, olcsó és unalmas. A kihívóim eddigi megszólalásai alapján valószínűleg az ismert témák lesznek a középpontban: a közbiztonság, illetve a főváros és a kerületek kapcsolata. Unalmas, mert úgy látom, hogy Latorcai Jánosnak nincs programja. Egy kis színt úgy tudnak belevinni, ha negatív kampányba kezdenek. A szélsőjobboldal lapjaiban legalábbis keményen felerősödött a személyeskedő kampány. Ami a saját kampányomat illeti: én elsősorban a meglehetősen ambiciózus városfejlesztési terveimről fogok beszélni. El fogjuk magyarázni, mit miért csinálunk. Biztató mindenesetre, hogy a budapestiek megítélése a városról ma jobb, mint négy vagy nyolc éve.
MN: Az MSZP budapesti választótábora nélkül kétséges, sikerül-e legyőznie Latorcai Jánost, aki mögött a teljes jobboldal felsorakozik. Tárgyal-e Katona Bélával a visszalépéséről, illetve bármilyen háttéralkuról?
DG: Katona Bélával nem fogok tárgyalni, és nem lesz semmilyen alku. Meggyőződésem, hogy a főpolgármester akkor képes képviselni a budapesti érdekeket, ha a pártpolitika fölött áll, ha távolságot tart. Ezért voltam sikeres 1990 és ´94 között egy konzervatív kormány mellett, kisebbségben. Ez 1994 és ´98 között is sikerült. Igaz, hogy egy képviselőtestületi többséggel és egy gyakorlatiasabb kormánnyal jobban mentek a dolgok.
MN: Akkor sem tárgyal Katonával, ha ez az ön saját jól felfogott érdeke?
DG: Ez nekem nem érdekem. Katona Béla visszaléptetése az MSZP érdeke, bár nem hiszem, hogy tanácsot várnak tőlem. Katona szerepelhet jól, de nem érzem a jövőjében, hogy főpolgármester legyen. Arra viszont van esélye, hogy megnehezítse az én helyzetemet, és behozza a szélsőjobboldal által is támogatott Latorcai Jánost. A szocialista pártnak kell eldöntenie, mit tesz, hiszen nekik kell majd elszámolniuk a választóik felé.
MN: Reálisnak tartja, hogy az MSZP-nek végül nem lesz főpolgármester-jelöltje?
DG: Ezt tartom valószínűbb forgatókönyvnek. Ha mégsem így lesz, a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy Katona Béla állva maradása esetén is jók az esélyeim.
MN: Mi van akkor, ha ön ismét főpolgármester lesz, a közgyűlés többségét azonban, mint azt a Marketing Centrum előre jelzi, a jobboldali pártok alkotják?
DG: Szerintem a fővárosban egy erősebb SZDSZ-re támaszkodhatok. De mint említettem, négy éven keresztül kisebbségben kormányoztam, de nem ezt szeretném, igaz, ez nem volt olyan hatékony, mint 1994 és ´98 között. A szélsőjobboldal kivételével valamennyi várospolitikai tényezővel, párttal képes vagyok együttműködni. Budapest olyannyira kirakata az országnak, annyira Budapesten mérik az ország teljesítményét, hogy rendkívül kontraproduktív és romboló az, ha ellentét alakul ki a főváros és a kormány vagy a Fővárosi Közgyűlés pártjai között. Az Orbán-kormány érdeke, hogy engedje Budapestet fejlődni.
MN: Mi történne Budapesttel Latorcai győzelme esetén?
DG: Erre még nem gondoltam, de tegyünk egy gondolatkísérletet. Olyan pártok kerülnének hatalomra, amelyeknek a fő célja nem a főváros, hanem a vidék fejlesztése. Ilyen a kisgazdapárt, amelynek soha nem volt köze Budapesthez, valószínűleg nem is lesz. Náluk erősebb a MIÉP, amelynek a Fidesz elfogadta a támogatását, és ezzel elkezdődött a szélsőjobboldal lopakodó rehabilitációja. Gondoljunk bele, mit jelentene a fővárosban egy MIÉP-es főpolgármester-helyettesi poszt, amit a kisgazdák nevében Horváth Béla már beígért nekik. A MIÉP támogatásának valamilyen ára lesz. Más arculatot kap a kultúra, az oktatás, a színházak. Veszélyben lesz az avantgárd, a popkultúra, bizonyos színek, áramlatok könnyen eltűnhetnek a városból, s ezáltal elszürkülhet Budapest szellemi arculata. Ebben a városban a múlt század második felében kialakult egy liberális hagyomány, és mi 1990-ben ehhez a hagyományhoz nyúltunk vissza. Ezt szűkítené le és rendezné át a Fidesz-kisgazda-MIÉP-szövetség térnyerése a fővárosban.
MN: A "lakható világváros" koncepcióhoz tehát liberális főpolgármester kell?
DG: Legalábbis toleráns kell hogy legyen, olyan, aki teret ad a sokszínűségnek. Budapest gyorsan fejlődő világváros, de ez nem pártpolitika függvénye. A kérdés az, hogy mennyire lesz provinciális, mennyire "csak" Magyarország fővárosa, mennyire válik regionális központtá, Bécs versenytársává a jövőben. Itt van óriási szerepe annak, hogy ki a főpolgármester.
MN: Hogy áll most Budapest anyagilag? Miből lesz a lakható világváros?
DG: A város jól gazdálkodik. 1994-ben még csak adósságunk volt, de ezt ledolgoztuk, extra bevételekhez jutottunk, ezekből a bevételekből tartalékot képeztünk, és most a városnak több tíz milliárdos tartaléka van.
MN: 72 milliárdról tudunk.
DG: Igen, körülbelül annyi, de ez naponta változik, hol több, hol kevesebb. Ezt részben a metróberuházásra különítettük el, részben más fővárosi projektekre. Tehát szemben az ellenjelöltek állításával, hogy ez a város eladósodott, és válságban van: nincs eladósodás, és nincs válság. Soha ilyen jól nem állt a főváros anyagilag. Egyre jobbak a gazdasági eredményeink, és erre alapozva tudunk újabb hidakat, utakat építeni, a közlekedést és a városrehabilitációt fejleszteni.
MN: Önt sokszor bírálják azért, mert túlságosan centralizál a kerületek rovására, városfejlesztés alatt pedig csak a belváros fejlesztését érti, miközben a külkerületek továbbra is elhanyagoltak. A főváros Általános Rendezési Tervét (ÁRT) élesen kritizálta a Külső Kerületek Önkormányzati Szövetsége is.
DG: Egyetlen európai városban sincs a kerületeknek akkora autonómiája, mint Budapestnek, a kerületi tervezésnek széles lehetőségei vannak. A főváros most megalkotott keretszabályzatában például a részletes szabályokat a kerületek fogják kidolgozni. Történelmi léptékű tettnek tartom, hogy a közgyűlés elfogadta az Általános Rendezési Tervet, hiszen ez harminc-negyven évre meg fogja határozni Budapest fejlődését, kiegészítve azzal a városfejlesztési koncepcióval, amit most terjesztettem elő. Megvannak azok a nagy koncepcionális keretek, amelyek között dolgozhatunk. Megvan az új ÁRT, lesz városfejlesztési koncepció, van Budapestnek egy szociális chartája.
MN: Említette, hogy kampánytéma lesz a közbiztonság, ami logikus is, hiszen mégiscsak itt robbantják fel a legtöbb vállalkozót. Mit tett a főváros eddig közbiztonságügyben?
DG: Itt két különböző feladat van. A bűnüldözés, az igazságszolgáltatás, az elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos tennivalók az állam feladatai. A bűnmegelőzés viszont a város, az önkormányzatok és tulajdonképpen mindannyiunk feladata. Ez a mi közös ügyünk, és ezen a területen nagyon sokat tettünk. Milliárdos nagyságrendben támogattuk a rendőrséget, kialakítottunk egy bűnmegelőzési koncepciót, és több tíz millió forintért finanszírozunk bűnmegelőzési és drogprogramokat, iskolai felvilágosító programokat. Önmagában azzal, hogy több pénzt adunk a rendőrségnek, ahogyan Katona Béla hirdeti, nem tudjuk megoldani a problémát, hiszen a főváros nem tudja átvenni a BRFK finanszírozását. Ráadásul olyan alapvető szervezeti változásokra van szükség a rendőrségen - gondolok itt a gazdálkodási fegyelem megszilárdítására, a hatékonyság javítására -, amelyeket csak a BM felügyelete mellett végezhet el maga a rendőrség.
MN: Mik a tervek a közlekedési/parkolási neurózissal?
DG: Mint a legtöbb nyugati nagyvárosban, itt sincs más eszköz az autók visszaszorítására, mint hogy fizetni kell a parkolásért. Védeni akarjuk a belvárost az autóktól azzal is, hogy a belváros-rehabilitációval összefüggésben bővítjük a gyalogos zónákat, mondjuk olyan teraszokkal, ahol le lehet ülni, ahol beszélgetni, találkozni lehet, ahol tehát más a térszemlélet. Igazi Cityt akarunk kialakítani a belvárosban, amelyhez hozzátartoznak a magas parkolási tarifák.
MN: Mit gondol a környezetvédők azon érvéről, hogy nem annyira új metrót kellene építeni, mint a felszíni tömegközlekedést megreformálni? És hogy továbbra is kevés a bicikliút?
DG: Több mint száz kilométer bicikliutat építettünk, 1990-ben még semennyi nem volt. A budapestiek egy része egyébként megmosolyogja a bicikliutakat, de mi azért csináljuk tovább. Ami a metrót illeti: nincs alternatívája, nem lehet felszíni közlekedéssel kiváltani. A 7-es busz útvonalán teljesen bedugul a főváros csúcsidőben. Felére rövidül az idő a Keleti és a Kelenföldi pályaudvar között, és naponta 400 ezer embert szállít majd az új metró. Ez mindenképpen jobb, mintha ugyanez a tömeg a felszínen közlekedne, másrészt ez a városrehabilitációnak is új lökést ad.
MN: Mik a prioritások a városrehabilitációban?
DG: Budapest következő harminc évében a kulcskérdés az lesz, hogy mi történik a múlt század végén megépített, a városképet meghatározó épületállománnyal. 3200 lerobbant épület van. Kérdés, hogyan lesz az új tulajdonosoknak, a volt bérlőknek arra pénzük, hogy a társasházakat felújítsák. A város rehabilitációs alapja milliárdokat költ erre, de mindez eltörpül az itt megjelenő igényhez képest. A jelzálogrendszer megoldást jelenthetne, de nem működik, mert nincs mögötte államilag kezelt, általunk támogatott garanciaalap. Ennek az a lényege, hogy ha nem fizet az adós, akkor nem a lakáseladás az egyetlen biztosíték, hanem könnyítéseket, haladékot lehet elérni. Ezen nagyon dolgozunk, mert attól tartok, e nélkül nem működhet a városrehabilitáció, csak szigetszerűen. A középső Ferencváros jó példa, az már szépen megy; most a Józsefvárosban is elkezdődött két tömb felújítása - de mindehhez több saját, tulajdonosi forrás kell.
MN: Apropó, Józsefváros: a prostitúció problémájára megoldásnak tartja-e azt az ősszel parlament elé kerülő antiliberális törvényt, amely zónákba kényszerítené a szexipari vállalkozó nőket?
DG: Két problémája van ennek a törvénytervezetnek. Az egyik az, hogy az önkormányzatokra terhelné azt a feladatot, amit az állam és a rendőrség nem tudott megoldani. Most a szegény önkormányzatok feladata lesz kijelölni a zónát, és megvívni a lakossággal. Nem nagyon fog ez működni, nem lesz olyan önkormányzat, amely önként zónát jelöl ki. A másik, nagyobb baj az, hogy Magyarország 1950-ben aláírta az emberkereskedelmet és prostitúciót tiltó New York-i egyezményt. Ez egy idejétmúlt szerződés, de csak a kormány tudná felmondani. Nem helyes, hogy az utcán, a széles nyilvánosság előtt megy a strichelés. A város alapvető érdeke, hogy zárt terekbe terelje a prostitúciót...
MN: ...magyarul bordélyházakba.
DG: Igen. Ha ez intézményes keretek között folyna, akkor az oda belépő tudná, hogy ott más szabályok vannak. Ezzel a problémával együtt kell élnünk, felszámolni nem lehet, az intézményesítést viszont tiltja a New York-i egyezmény. És nem lesz olyan politikus, aki nyíltan vállalni fogja a nyilvánosházak legalizálását. Úgyhogy a törvénytervezetet álszentnek tartom.
MN: Javult-e valamelyest a fővárosi hajléktalanok helyzete?
DG: Budapesten a hajléktalanok ellátórendszere szerintem ma európai szintű, bármelyik nagyvárossal kiállja a próbát. Néhány éve csak pár száz ágy volt Budapesten kívül. Most működik egy hálózat kétezer ággyal, plusz van még kétezer ágy, amit különböző társadalmi szervezetek tartanak fenn: a Máltai Szeretetszolgálat, a Menhely Alapítvány, az Üdvhadsereg. Ennek a finanszírozására is "rásegít" a főváros.
MN: Mikor lesz a városban végre kevesebb kutyaszar és több játszótér?
DG: A játszóterek építése a Játszani is engedd! program keretében elindult, ennek a lényege az, hogy a főváros maga is felújít játszótereket, és támogatja a kerületi programokat. Már több tucatot sikerült felújítani, de ez drága dolog, egy játszótér felújítása 50-100 millió forintba kerül. A következő négy évben szerencsére több pénz jut erre is. Létrehoztunk egy alapot, amire a játszóterek tulajdonosai, a kerületek pályázhatnak. A kutyaügy évek óta megoldatlan. Európában itt él a legtöbb kutya, és ez a 200 ezer kutya napi 40 tonna ürüléket termel. Nemrég elindítottunk egy kísérletet a Bábolnával, amely motoros szolgálat keretében vállalta a szippantást. Kíváncsi vagyok az eredményre.
MN: Elfogadjuk, hogy nem járható út a kutyák lelövése. De nem lehet-e a gazdáikat megbüntetni?
DG: Egy jó közterület-felügyeleti törvény segítene, de ez nem elég. Az a baj, hogy ebben a városban ma még keveredik az európai civilizáció a balkáni szokásokkal. De optimista vagyok. Budapest polgárosodik, és egyre többen lesznek azok, akik a várost valódi otthonuknak tekintik. Nekik már csak felvilágosításra meg ingyen eszközökre lenne szükségük, amivel összekaparhatják a kutyapiszkot. A szabályok betartását nem tudjuk hatósági eszközökkel kikényszeríteni. Valami más szemléletre lenne szükség.
Makai József
Seres László
