G. Nagyné dr. Maczó Ágnes nem fogja megtenni azt a szívességet, hogy távozik, ezzel szemben mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy mártírt csináljon magából, s a liberálisok támadását a nemzet elleni, Rákosi védelmében tett lépésnek állítsa be. Az Országgyűlés alelnöke szóban forgó felszólalásában azt akarta érzékeltetni, hogy nem a MIÉP a szélsőséges politikai erő, amelynek március 15-i rendezvényén beszédet mondott, hanem a kormánykoalíció. Ám nem elégedett meg azzal, hogy Rákosit az MSZP elődjének nevezte, hanem alkalmat talált arra is, hogy az egykori kommunista diktátor zsidó származására utaljon. Beszéde ennek ellenére nem váltott ki feltűnést március 17-én a parlamentben, a sajtó figyelmen kívül hagyta az ügyet. Az SZDSZ-ben már azon a héten beszédtéma volt e zsidózás, de a többség úgy vélte, nem érdemes belőle vihart kavarni. Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságban a szocialista Donáth László és Tóth Pál már tett egy indítványt a beszéd elítélésére, de ez olyan váratlanul érte a többi képviselőt, hogy elhalasztották a döntést.
A szombati SZDSZ OT-ülésen többen jelezték, hogy
nem lehet elmenni
G. Nagyné dr. Maczó Ágnes parlamenti alelnökként tett felszólalása mellett. A tenni akarók malmára hajtotta a vizet, hogy a párt szimpatizáns kritikusai alig várják a szabad demokraták egykori értékeinek újbóli feltűnését a politikai közéletben. A következő, hétfői frakcióülésen - amelyen Pető frakcióvezető is ismertette a Torgyánhoz intézendő, már említett levelet - végül Szalay Gáborra, a párt keresztény-konzervatív szárnyának egyik tagjára esett a választás, hogy aznap napirend előtt felszólaljon a parlamentben.
Az érvek
világosan hangzottak el: zsidó származására utaló gúnynevén említeni Rákosit nem más, mint összefüggést találni zsidó volta és kommunista rémtettei között. Ebből pedig egyenesen következik, hogy a kommunista diktátorrá nem vált zsidókat is közös nevezőre sikerült hozni Rákosival, aki egyébként megtagadta származását, s a zsidó hitközség is elhatárolódott tőle. Az egyszerűség kedvéért: kulturált politikai környezetben elképzelhetetlen dolog akár csak sejtetni is bármilyen elítélendő politikai jelenség, tett egyik okaként az azt jelképező személy származását.
Az érvek azonban nehézkesen jutottak és jutnak el az állam polgáraihoz. A rádióban, a reggeli Krónikában például az hangzott el, hogy az SZDSZ G. Nagyné dr. Maczó Ágnes leváltását követeli, amiért az Róth Manónak nevezte Rákosit. Hogy mi ezzel a baj, az már nem derült ki az első hírekből. Harcos ellenkampányba foghatott az FKgP: kezdte mindezt úgy beállítani, hogy az SZDSZ védi Rákosit, mert az alelnök asszony kicsúfolta őt. Márpedig Rákosi köztudomásúlag a magyar nép ellensége volt, akárcsak azok, akik ma - úgymond - megvédik őt.
Pető Iván szerint nem az SZDSZ-t minősíti, ha nem jut el a választókhoz az alelnök asszony leváltására tett javaslat valódi oka. Feltételezhetjük mindazonáltal, hogy többnyire
az SZDSZ-szimpatizánsok
körében volt pozitív fogadtatása Szalay Gábor felszólalásának, majd Hack Péter érveinek. De a másik oldalnak is sikerülhet az ügy révén begyűjtenie jó pár piros pontot. G. Nagyné dr. Maczó Ágnes népszerűségét semmi sem tudja jobban növelni, mint egy ideológiai alapon érkezett SZDSZ-támadás. Jól kommunikálható demagóg reakcióval erre rá is lehet dolgozni: az SZDSZ védi a zsidó Rákosit, mert gúnynevén említette őt egy magyar anya, akit emiatt a hatalom erejével akarnak eltávolítani posztjáról.
Hack kijelentette, hogy mindent el fognak követni G. Nagyné dr. Maczó Ágnes megbuktatásáért. Ezzel az ügy
a közjogi szférába
csúszott: kiderült, hogy G. Nagyné dr. Maczó Ágnest csak akkor lehet leváltani, ha ezt Gál Zoltán házelnök kezdeményezi és a kormánytöbbség megszavazza. A szavazást kezdeményezhetné a Házbizottság is, de ott minden párt képviselteti magát, és csak teljes egyetértéssel hozhatja meg döntéseit. Marad tehát Gál, aki múlt heti nyilatkozatai alapján - hogy tudniillik e kérdés eldöntése a kisgazdapárt dolga, és G. Nagyné "alelnöki feladatait, az ülések levezetését egyébként tisztességesen ellátja" - nem valószínű, hogy alelnöke leváltásának szimbolikus vezéralakjává akar válni. Ha mégis sor kerülne G. Nagyné dr. Maczó Ágnes visszahívására, akkor ismét az FKgP-t illetné meg a lehetőség, hogy alelnököt jelöljön. Torgyán viszont nem tenné meg azt a szívességet, hogy mást nevez meg G. Nagyné dr. Maczó Ágnes helyett. Így eltartana a huzavona a választásokig, s órákon át hallhatnánk a parlamentben, hogy a kormánytöbbség válogat az ellenzéki képviselők között, emiatt nincs új alelnök. Gál pedig nem kockáztatná meg szívesen, hogy csak két alelnök maradjon, mert az ülésszakok végén szokásos három-, négy-, ötnapos üléseken ez megnehezítené a munkát.
Az FKgP
elnöke a történtekről így tájékoztatta a párt tagságát elnöki körlevelében: "A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt megdöbbenésének ad hangot, hogy van Magyarországon olyan politikai erő, amely a baloldali fasizmust és a véreskezű diktátort védelmébe veszi. A Független Kisgazdapártot történelme folyamán egy ízben már megsemmisítette a jobboldali fasizmus - nácizmus -, míg más alkalommal a baloldali fasizmus - a bolsevizmus -, ezért az újabb fasiszta veszély ellen a Független Kisgazdapárt valamennyi tagjának egységesen kell fellépnie, és a többpárti parlamenti demokrácia megsemmisítésére és a demokratikus parlamenti erők megfélemlítésére irányuló fasiszta kezdeményezéssel szemben a demokrácia megbonthatatlan egységét kell kifejeznie és védelmeznie. Bort, búzát, békességet!"
György Bence
