A Narancsnak nyilatkozó rendőrtiszt szerint lehetetlen megbecsülni, hány tonna pénznyomásra alkalmas papír érkezett már az országba, illetve érkezik jelenleg is. "Annak ellenére, hogy már közel egy éve kirobbant az ügy, és a mintákat megvizsgáló Nemzetbiztonsági Szakszolgálat tavaly szeptemberben megállapította, hogy a behozott pénzpapír rendkívül jó minőségű, a Magyar Nemzeti Bank kirendelt szakértője szerint pedig - ötvenszázalékos selejttel számolva - több mint tízmilliárd forintnak megfelelő 5000 forintost lehet nyomtatni rá, a biztonsági fémszállal ellátott papír jelen pillanatban is liberalizált, azaz előzetes importengedélyhez nem kötött termék." A behozatali szándékról a hatóságokat nem kell értesíteni, hasonlóképpen a felhasználást sem ellenőrzi senki. "Hangsúlyozom, aki ilyen papírt importál, bűncselekményt nem követ el."
Hogy kezdődött?
A magyar rendőrséget 1995 telén keresték meg a német kollégák, hogy nézzenek utána, miért vásárolt tizenhat tonnányi - ebből 10,3 tonna fémszállal ellátott, pénzjegy és értékpapír nyomtatására is alkalmas - biztonsági papírt egy magyar kft ügyvezetője egy németországi papírgyárban ("lehet, hogy a németek a továbbiakban nem lesznek segítőkészek, kifejezett kérésük dacára kiszivárgott és a lapokban megjelent, pontosan hol található a papírgyár", mondta a szervezett bűnözés elleni szolgálat alezredese).
Mivel ennek a papírnak az importja nem engedélyköteles, az importőrrel szemben hagyományos rendőri módszerekkel intézkedni egyet jelent a zaklatással. A rendőrök ezért titkosszolgálati eszközök alkalmazására kértek engedélyt, amit megkaptak, de a lehallgatást ilyenkor a Nemzetbiztonsági Hivatal (NbH) végzi. "Mi tudjuk, milyen információra lenne szükségünk, a kagylózást mégis más csinálja", mondja a rendőr.
Az egykamionnyi (tehát nem kettő, ahogy az eddig mindenhol megjelent) szállítmány 1995. december 21-én Vámosszabadinál érkezett az országba. A Sztratoszféra Kft. ügyvezetője - az időközben előzetes letartóztatásba vett -, K. András által bérelt kamion sofőrje kifizette a huszonnégyezer német márka (DEM) értékre vámkezelt áru vámbiztosítékát, illetve letette a vám tekintetében a készfizető kezességet igazoló okiratot, aztán hazahajtott, s csak másnap reggel indult el Csepelre, a vámudvarba, ahol K. András várta. A tizenhat tonna papírárut - mivel egy pótkocsis IFA-ra nem fért föl - két teherautóra pakolták. Az egyiken volt a 10,3 tonna fémszállal ellátott biztonsági, a másikon a mintegy hattonnányi fémszál nélküli papír. A figyelők a vámudvartól valószínűleg már eleve csak az egyik teherautót követték.
Nehezen képzelhető el - ahogy az a hivatalos verzióban szerepelt -, hogy a tehergépkocsit az Orczy téri parkoló közelében látták utoljára, ugyanis a figyelőknek azt is látniuk kellett volna, hogy K. András ott adta át a jármű kulcsait állítólagos megbízóinak, akikről közelebbit azóta sem sikerült kiszedni belőle. Meglehet persze, hogy a Sztratoszféra Kft. ügyvezetője nem mond igazat, és az áru átadására máshol került sor. A követés mindenesetre pancserre sikeredett. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálói szerint K. Andrással szemben föl sem merülhet, hogy bűnös céllal tévesztette volna meg követőit, hiszen legális árut szállított.
Hol a papír?
Hogy a teherautó hova ment, azt K. András nem hajlandó elárulni. A Pest megyei rendőrök nem kívánták kommentálni az információt, hogy az eltűnt pénzpapír valamely velünk határos országba "utazott", s a belőle készült 5000 forintosokat fokozatosan dobják piacra nálunk. Viszont "tény, hogy Romániában 1996. április 1-jétől vezették be a zárjegyet", mondja az alezredes, a nyomozás során pedig a Sztratoszféra Kft. galgahévízi telephelyén háromszázötven ívnyi, Törökországból csempészett cigarettára szánt román cigarettazárjegyet találtak - ennyi utal a külföldi felhasználásra.
A figyelőket mindenesetre nem nagyon aggaszthatta a kudarc, hiszen fél évnél is tovább pihent az ügy. Akkor is a Vám- és Pénzügyőrség vette elő, mert nem stimmelt a vámtarifa (a papírokról egyébként nincs olyan katalógus, mint például a személygépkocsikról, amiből következtetni lehetne a vámértékre). Fél év kellett, hogy tisztázódjék: a huszonnégyezer DEM-re vámkezelt papír értéke legkevesebb hatvanötezer DEM.
K. András akkor vált igazán gyanússá, amikor megtagadta a vallomástételt. Ha együttműködik és magyarázattal szolgál a papír hollétéről, pénzbüntetéssel megússza, így viszont nem volt akadálya a házkutatásnak. Ekkor derült ki, hogy galgahévízi raktárépületét nem csupán a papír tárolására használta, de beszerzett egy Heidelberg GTO típusú, csúcsminőségűnek számító nyomdagépet is. Ezen kezdték gyártani a román zárjegyeket. A telephelyen huszonhatezer ív fémszál nélküli papírt találtak (egy csomagban ötszáz ív van), majd a soltvadkerti csokoládégyár egyik raktárából mintegy 3,5 tonna biztonsági fémszállal ellátott papír került elő. A rendőrök a nyomdának berendezett galgahévízi épületben lefoglaltak olyan festékanyagot is, amelyet az ötezresek nyomásánál használnak, a nyomdagépbe pedig egy UV-lámpa volt beépítve.
Mit keressenek?
K. Andrást és két társát (egyikőjük a csokoládégyár igazgatója, a másik egy fiatalember, aki öt kiló fémszálas papírt próbált értékesíteni) pénzhamisítás előkészületének bűntettével gyanúsítják. Az ügyvezetőt emellett még csempészettel és bélyeghamisítással (hamis zárjegyek nyomtatása e törvényi tényállás alá tartozik) is. A megbízók kiléte és az eltűnt papír sorsa ismeretlen.
A rendőrök számára a legnagyobb dilemma, hogy mit is keresnek valójában. Azt a továbbra is hiányzó 6,5 tonnát, ami a lefülelt németországi szállítmányból érkezett hozzánk, és amelyet valószínűsíthetően bankjegy és zárjegy nyomtatására használtak, illetve kívánnak felhasználni, avagy a hasonló célra alkalmas korábbi, jelenlegi és jövőbeni szállítmányokat. A kérdésre csak a jogalkotó adhatna egyértelmű választ, amennyiben módosítaná a 176/1995./XII.27. számú kormányrendeletet, és az előzetes importengedély-köteles áruk listájára felkerülne a pénz-, illetve értékpapír-nyomtatáshoz szükséges alapanyag. Egyelőre azonban nincs szó erről.
- tódor -
