Magyar Narancs: Kezdjük egy teljesen aktuális kérdéssel. Éppen előttünk tárgyalt Kovács Andrással. Államtitok, hogy miről?
Peták István: Nem államtitok, de nem hivatalos tárgyalás volt. Beszélgettünk.
MN: Azért kérdezem ezt, mert a kuratórium előtt tartott elnöki beszámolójában azt írja: "Sajnálattal kell megállapítanom, hogy Kovács András elnök úrral nem sikerült azt a jó kapcsolatot kialakítani, amire pedig volt remény az Rt. megalakulásakor." Mi ennek az oka?
PI: Az, hogy ezt írtam, nem azt jelenti, hogy nem vagyunk korrekt emberi viszonyban. Azt hiszem, hogy az ő jogértelmezése más, mint az enyém, talán másképpen képzelte el a Televízió átalakítását, mint én, és ez a koncepcionális különbség a mai napig megmaradt. Azt hiszem, vele sikerült a legkevésbé megtalálni azt a hangnemet, amelynek mentén együttesen tudunk gondolkodni a Televízióról. De most is, amit meg akartunk beszélni, azt abszolút korrektül megbeszéltük, ráadásul egyet is értettünk.
MN: Jogértelmezésről volt szó?
PI: A médiatörvény egészéről, a kuratórium működésével kapcsolatos elképzelésekről, az elnökség munkájáról, a részvénytársaság menedzsmentjével kapcsolatos elképzelésekről lehetnek koncepcionális különbségek, de ezt a világ legtermészetesebb dolgának tartom.
MN: Világos. Azt szóvá tette neki, amit a Világgazdaság...
PI: Nem olvastam a Világgazdaságot...
MN: ...úgy idézett, hogy "a kuratórium első embere szerint a tévéelnök semmit sem tett a műsorok minőségének javítása érdekében, nem tudta felgyorsítani a gazdálkodás rendbetételét, nem képes ellenőrizni az intézmény működését"? Ezek igen súlyos szavak.
PI: Én nem tudom, mire alapozva állítja ezeket az elnök úr. Lehet, hogy ő türelmetlen, és még nem jött létre az a tökéletes intézmény, amiről ő úgy képzelte, hogy gyorsan megvalósítható. A nézetkülönbségek többek között abból adódnak, hogy ő ilyeneket nyilatkozik, míg a többi kuratóriumi elnökségi tag nem, mivel belátóbbak, és jobban megértik az átépítés nehézségeit, mint ő. Időnként nehezen tudom értelmezni, hogy hivatalos minőségében nyilatkozik, vagy csak mint egy kurátor, aki a magánvéleményét mondja. Ez azért zavar, mert pontosan tudom, hogy a testületi vélemény ettől eltérő.
MN: De azért sokan gondolják úgy, hogy ön nem tett eleget ebben a nehéz átalakulásban...
PI: Kik? Kik?
MN: ...gondolok itt arra, hogy elég nagy vihart kavart a Nyilvánosság Klub felhívása...
PI: Kolléga, elolvasta az elnöki beszámolómat?
MN: Hát átolvastam, nem...
PI: Átolvasta. Ne haragudjon már, a beszámolómat se olvasta el rendesen és alaposan, és akkor most maga azt mondja, hogy nem tettem eleget? Szóval ez így nem jó!
MN: Ezt nem én mondom; én azt mondom, hogy sokszor megjelent, és éppen akartam idézni a Nyilvánosság Klub felhívásából...
PI: Bocsásson meg, a Nyilvánosság Klub honnan tudja? A Nyilvánosság Klub végig, tényszerűen téved, még a médiatörvényre is rosszul hivatkozik. Nem kívánok a Nyilvánosság Klub felületes fércművével foglalkozni. Annyira méltatlan, annyira pontatlan, annyira felületes, hogy számomra elfogadhatatlan, és még csak nem is vagyok hajlandó róla beszélgetni.
MN: Jó, egy dolgot azért hadd kérdezzek...
PI: Nem vagyok hajlandó róla beszélgetni.
MN: Jó, de tőlük függetlenül is érdekel, amit ők az első pontban írnak: miért nincs a mai napig pénzügyi és gazdálkodási terve az MTV-nek 1997-re?
PI: Mert még nem jött el az ideje. Május 31-ig írja elő a számviteli törvény az előző évi mérleg elkészítésének határidejét. Az elnökség megkért bennünket, hogy a Magyar Televízió mint költségvetési intézmény zárómérlegét készítsük el; három héttel ezelőtt kaptuk meg a vagyonértékelés lezárását, aktualizálását. Miután ezt megkaptuk, a Magyar Televízió pénzügyi csoportja elkészítette a zárómérleget és kettő példányban leadta a kuratórium elnökségének. Most dolgoznak az 1996-os év három hónapjáról szóló zárómérleg elkészítésén, amely zárómérleg elkészítésének a határideje május 31-e. Ez teszi majd lehetővé azt is, hogy az ez évi gazdálkodási tervet és sarokszámokat is elkészítsük. Nem értem, mi a kérdése.
MN: Az a kérdésem, hogy ön tudja-e, mennyivel tud gazdálkodni?
PI: Természetesen amíg nem készülnek el ezek a zárómérlegek és nyitó mérlegek, és nem készül el ez a gazdálkodási terv, addig pontosan nem tudom megmondani.
MN: Ugye jól tudom, hogy 3 milliárd forintot vont el tavaly az Országgyűlés az MTV idei költségvetéséből a...
PI: Miért nem készült fel rendesen, kolléga?
MN: Merthogy?
PI: Miért nem olvasta el a dolgozatomat rendesen?
MN: Attól még kérdezhetek, hogy...
PI: Nem, nem, ez... ne haragudjon, de ez is legyen benne az interjúban...
MN: Benne lesz, természetesen.
PI: Hát nagyon kérem, gondolja meg, idejön hozzám interjút készíteni, a kezében van a beszámolóm, és maga nem olvassa el rendesen. Nem gondolja, hogy ez egyszerűen felületes munka?
MN: Lehet, hogy felületes, de úgy gondolom, hogy egy interjú...
PI: Ez sértő. Ne haragudjon, most azon gondolkodom, hogy azt mondom, fejezzük be az interjút, menjen haza, olvassa el a dolgozatomat, készüljön fel belőle rendesen...
MN: Nem készültem el a házi feladattal?
PI: Ne haragudjon, meg kell tisztelni az alanyt azzal, hogy megpróbálom megtudni a tényeket, és nem felületesen, a Nyilvánosság Klub nyilatkozata alapján kérdezni.
MN: Nem is tudja, mit akarok kérdezni.
PI: Ne haragudjon, elmondta, hogy nem olvasta el rendesen a dolgozatomat...
MN: Nem részletesen, de csomó mindent elolvastam, itt van, tessék, aláhúztam benne dolgokat, és még csomó mindent akartam kérdezni!
PI: Kérem, tiszteljen meg máskor azzal, hogy...
MN: De hát most kaptam csak meg a dolgozatát!
PI: Jó.
MN: Remélem, megfelelek a követelményeinek. Azt elfogadja-e, hogy olyan szakmai döntéseket hozott, amik nem megfelelőek?
PI: Például?
MN: Gondolok itt az Objektív-ügyre.
PI: Az megfelelő volt szakmailag. Kérek még példákat.
MN: A Blikkben...
PI: A Blikk az szakmailag mérvadó lap?
MN: Éppen ön nyilatkozott a Blikknek, ami lehet, hogy szakmailag nem mérvadó lap. Kétoldalas, nagy, fotós interjút adott a Blikknek, amelyben "kvázicsapatnak" nevezte az Objektív stábját. Úgy vettem ki abból az interjúból, hogy nem tudta rendesen megindokolni az Objektív megszüntetését, és nyilván ön is tudja, hogy sokan...
(Ezen a ponton Peták István kikapcsolja a Narancs diktafonját. Az azt követő rövid párbeszédet nincs módunkban visszaadni, de sikerül rábeszélni egy második nekifutásra — itt már ő is bekapcsolja a saját kismagnóját.)
MN: A tegnapi négyórás kuratóriumi meghallgatáson ön részletes tervet adott elő a Televízió átalakulásáról. Mit tart ebből a legfontosabbnak?
PI: Ez nemcsak terv volt, hanem az elmúlt öt hónap munkáját próbáltam meg összefoglalni. A legfontosabbnak azt tartom, hogy elkészültek azok az átalakítási tervek, koncepciók, amik mentén most már a tényleges, nagyarányú átszervezés is megkezdődik.
MN: Ha csak május végén kap pontos képet a számításokról, hogyan tud már most elkezdeni tervezni, például műsorszerkezet-átalakulást?
PI: Az átszervezés és a gazdálkodás nem függ össze ilyen szorosan. A megrendelő szerkesztőségek létrehozása részben független a pénzügyi tervezéstől. Hogy költségérzékenyen tudjunk gazdálkodni, annak egyik feltétele az, hogy létrejöjjenek ezek a szerkesztőségek.
MN: Mekkora létszámcsökkentést tervez? Azért is kérdezem ezt, mert a Budapest Business Journalban március 17-én megjelent: az MTV, amelynek 9,4 milliárd forint hiánya van, 10 milliárdért új székház építésébe kezdene. Horváth Lóránt alelnök szerint itt már csak 500 fő dolgozna.
PI: Annyival csökkentenék. Szerintem azt értette félre.
MN: Azt írja: "...new headquarters, which will house 500 employees". Azaz ennyi munkatársat fog befogadni az új székház.
PI: Nem tudom, hogy értette ezt Horváth Lóránt. Volt egy kimutatásunk, ami arról szólt, hogy pár hónap alatt 10 milliárddal kellene csökkenteni az önköltséget. Mi azt állítjuk, hogy ezt pár hónap alatt nem lehet kigazdálkodni, vagy csak olyan radikális átszervezéssel, amit politikailag nem lehet kezelni. 7 milliárdot vitatunk is, 2 milliárdot nem vitatunk, az a törvény értelmében van rajtunk. A médiatörvény véleményem szerint - 1996-os árakon számolva - 15-16 milliárdot biztosít az MTV működéséhez. A Televíziót úgy kell átszervezni, hogy ennyiből lehessen műsorokat csinálni. Addig viszont a Televízió szükségszerűen pazarlóan gazdálkodik, tehát többől, mint amennyi ténylegesen rendelkezésünkre áll - a kérdés az, hogy e kettőnek a különbözetét honnét tudjuk kigazdálkodni, és ki fogja finanszírozni az intézmény szanálását.
MN: Nyilván van már elképzelése.
PI: Csak törekvéseink vannak. Ezért fordultunk az Alkotmánybírósághoz, ezért tárgyalunk a PM-mel, az ÁPV Rt.-vel, az Országgyűlés kulturális bizottságával, hogy lássák be: mindaz a teher, amit a 97-es költségvetési vita során ránk raktak, az kigazdálkodhatatlan, tehát kérjük, hogy vegyék le rólunk, máskülönben az MTV finanszírozhatatlan. Ami a székházat illeti: előbb-utóbb szükségünk lesz egy modern székházra, mert a Szabadság téri volt tőzsdepalota drága, és nem alkalmas arra, hogy modern technikájú televízióvá alakítsuk, ami lenyomná az önköltséget.
MN: Mekkora lenne az MTV ideális létszáma?
PI: A programkészítés és az aktuális műsorok készítése jelenti számomra a Televízió szívét, ezt a létszámot én 1200-1400 főben határozom meg. Ettől független a Bojtár utcai gyártó bázis, amelyet önellátó, önelszámoló egységként kell létrehoznunk.
MN: Peták úr, amikor ennyire szorult helyzetben van az MTV, miért volt annyira fontos, hogy magas fizetését még fel is emeljék?
PI: Ezt a kuratórium elnökségétől kellene megkérdeznie. Én nem kértem, hogy emeljék a fizetésemet, nem befolyásoltam, hogy mennyivel emeljék, még azt sem tudom, hogy mivel indokolták. Na most nekem itt kezdődnek, kolléga, a problémáim, tudja, hogy az én fizetésemmel kapcsolatban is sajtókampány jelent meg - mintha én tehetnék arról, hogy ennyi a jövedelmem -, és most maga feleleveníti három hónap után. A jövedelmemet a kuratórium határozta meg. Nem panaszkodom, nagyon magas a jövedelmem; viszont magam is kíváncsi voltam, és megnéztem, hol helyezkedik el a bankok, hasonló nagyvállalatok között. Meg kell mondjam, nem olyan kirívó; a középmezőny után kullogok.
MN: Politikai nyomás helyeződik önre, amikor az átalakításról gondolkodik?
PI: Ezen ügyekben a politikai pártok részéről nem nehezedik rám nyomás, ez egyértelmű. Más kérdés, hogy a lobbicsoportokban - mert olyan szerződésekről, olyan emberekről van szó, akik a társadalmi közéletben is exponáltak - esetleg rendelkeznek olyan kapcsolatokkal, amelyek ilyenkor beindulnak. Ezek párthoz kötődő emberek, de nem mondanám, hogy azonosíthatók a pártokkal.
MN: Ön állítólag megalkudott a tévékuratórium (kétharmados többségben lévő) ellenzéki tagjaival, mint például Kocsis L. Mihállyal és másokkal, és egy jobboldali elképzeléscsomagot visz keresztül.
PI: Ha ez az előző kérdés folytatása, akkor butaság összekötni, eleve nem értem az oksági összefüggést...
MN: A nyomásgyakorlás miatt gondoltam...
PI: Ebből a szempontból sincsen politikai nyomás. Egyszerűen megáll az eszem, hogy törvényes keretek között megválasztott urakat kérdőjeleznek meg ezekkel a kérdésekkel. A kuratórium elnökségét az Országgyűlés választja. A másik: az a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy olyan szituációban, amikor az elnök működésének az a feltétele, hogy a kuratórium elnöksége és a kuratórium folyamatosan megerősítse működésében - kvázi burát tartson fölé -, akkor igen, meg kell akarni felelni a kuratórium legalább kétharmadának. Mert ha én ezt nem teszem, akkor sikerrel kezdeményezik a felállításomat.
MN: Mint tette azt Vadász János sikertelenül, aztán végül ő állt fel. Ön szerint ez csak egy kurátor egyéni akciója volt, vagy lát mögötte valamilyen politikai lobbicsoportot?
PI: Nézze, maga emlegette az előbb a Nyilvánosság Klubot, de több más támadás is annyira egyszerre jelent meg, hogy azt hiszem, naivitás lenne részemről, ha nem keresnék összefüggéseket ezek között. De lehet, hogy tévedek, és csak véletlen egybeesésekről van szó.
MN: A sajtót felelősnek tartja abban, hogy egyfajta össztámadás indult a Televízió ellen? Mintha nagyon ki lenne bukva a sajtóra.
PI: Nem vagyok általában kibukva a sajtóra - ezt a szót ön használta. Az előbbi éles vitánk azt jelzi, hogy a sajtó egyes megjegyzéseire, megközelítési módjaira igen, mert a stílust nem tudom elfogadni. Csak annyit látni az egész átalakulásból, hogy megint valami bűnbakot képzünk, aki tudja szállítani a bulvárújságírásnak a témákat. Ezt felelőtlen dolognak tartom akkor, amikor a Magyar Televízió átszervezésével sokkal nagyobb a tét, mint azok a felelőtlen, piti ügyek, amikről esetenként írnak.
Seres László
