Áprilisban egy nagykanizsai angoltanár homoszexuális klubot próbált nyitni a városban. Kezdeményezésébõl nagy botrány lett, mivel a "Férfi Klub" épülete a kanizsai iskolanegyed közepén, egy katolikus általános iskola közelében, a helyi elitgimnázium ablakaival szemben állt. A férfi tizennégy éves kortól toborozta volna a klubtagságot, ugyanis az Alkotmánybíróság 2002-es állásfoglalása szerint "minden tizennégy év feletti magyar fiatal maga döntheti el, hogy kivel létesít szexuális kapcsolatot". A korábban szabaddemokrata színekben az önkormányzati választásokon is induló iskolaigazgató a melegklub hírére a toleranciára és a toleráns nevelésre hivatkozva kijelentette: a klub "puszta közelsége is megfertõzi az egészséges lelkületû és felfogású diákokat". A klubszervezõ, akit akkoriban több atrocitás is ért, válaszként fasiszta állatnak nevezte az igazgatót.
A nagykanizsai esettel csaknem egy idõben zajlott annak az erdélyi magyar homoszexuális férfinak az ügye, aki nem kapott letelepedési engedélyt. A férfinak önálló jövedelme van, tíz éve lakik Magyarországon és élettársi viszonyban él egy magyar állampolgárral, aki nyilatkozatban vállalta párja eltartását. ABevándorlási és Állampolgársági Hivatal azzal indokolta elutasító döntését, hogy nem biztosított a férfi megélhetése. A pár beperelte a hivatalt, mert álláspontjuk szerint az államigazgatási eljárási törvény szabályai értelmében a hatóságnak kötelezõ mérlegelés tárgyává tenni a felajánlott bizo-nyítékokat, így azt az okiratot is, amelyben a pár egyik tagja vállalja a másik eltartását. A fõigazgató több fórumon hangsúlyozta: a hivatal elõítélet-mentes, és nem befolyásolta a döntést, hogy a kérelmezõ meleg. A pár hiába élt élettársi viszonyban, támogató nyilatkozatot csak abban az esetben fogad el a hivatal, ha a nyilatkozó eltartási kötelezettséggel rendelkezik letelepedni vágyó családtagja felett - az élettárs azonban nem minõsül családtagnak (heteroszexuális kapcsolatokban sem), vagyis az eltartásról sem nyilatkozhat.
Kárpáti József, a Háttér Társaság a Melegekért szervezet ügyvédje szerint a melegházasság intézményének hiánya a fenti példán kívül is kézzelfogható és konkrét diszkriminációhoz vezet. Például azzal, hogy az élettárs nem minõsül törvényes örökösnek, az örökbefogadás gyakorlatilag lehetetlen; mesterséges megtermékenyítést csak különbözõ nemû házas- vagy élettársak vehetnek igénybe. A Háttér Társaság egy olyan meleg férfi ügyét képviseli, akinek 32 évnyi együttélés után ott kell hagynia a közös lakást, mert partnere végrendelet nélkül halt meg, õ pedig élettársként nem törvényes örökös. (Ha nincs végrendelet, az örökösödési sorrendnél elõbb a gyerekek és a házastársak következnek, utánuk a távolabbi rokonok állnak, de ilyenek hiányában sem örököl "automatikusan" az élettárs.) Kárpáti József úgy véli: az életpartnerségi viszony törvényi szabályozására volna szükség, amely semlegesítené ezeket a hátrányokat - a legmegnyugtatóbb azonban a házasság intézményének megnyitása lenne az azonos nemû párok számára is.
199-es ügyek
Az Alkotmánybíróság 2002-ben vonta vissza az utolsó, a melegeket nyíltan diszkrimináló törvénycikkelyt, a büntetõ törvénykönyv (Btk.) 199. §-át. Ebben a szexuális együttléthez való beleegyezési korhatárt szabályozták (a mindkét fél által vágyott és nem erõszakos szexuális együttlétet). Míg a heteroszexuálisoknál 14 év felett engedélyezték szexuális kapcsolat létesítését, az azonos nemûek esetében 18 éves korhatárhoz kötötték.
A cikkely két évvel ezelõtti eltörléséig a törvény alapján megvádolt személyek fele a Habeas Corpus jogvédõ csoport ügyfele volt. Juhász Géza, a szervezet vezetõje elmondta: az úgynevezett "199-es ügyek" közül több eset a törvény hatályon kívül helyezése után is folytatódott, kártérítési ügyeket vonva maga után. A homoszexuális ügyfelek az eljárás során elszenvedett méltatlan és diszkrimináló bánásmód miatt igényelnek kártérítést a hatóságoktól.
Magyarországon a melegek jogvédelmét a 2004. január 1. óta hatályos esélyegyenlõségi (antidiszkriminációs) törvény hivatott biztosítani. A törvény szerint ha az állami, hatósági szervek, közintézmények, munkáltatók nem tartják be az egyenlõ bánásmód követelményét, az tiltott diszkriminációnak minõsül. Ha a sértett ezen a címen pert indít, és vádját sikeresen bizonyítja, a hatóságok az elkövetõre bírságot szabnak ki. "A melegeket általában a magánéletben sokkal többször éri diszkrimináció, inzultus, mint a munkahelyen" - mondta Juhász Géza. A diszkriminációellenes törvény csak a munkahelyi diszkriminációval foglalkozik; de nem vonatkozik többek között a családi, magánéleti viszonyokra és az egyházak hitéleti tevékenységére sem.
Juhász Géza szerint az esélyegyenlõségi törvény "használhatatlan", mert nem ösztönöz senkit a fellépésre. Átlagosan csupán két per zajlik évente, az emberek nem merik vállalni a bírósági ügyek-kel járó meghurcoltatást. Sem az Esélyegyenlõségi Kormányhivatalnak, sem az Országgyûlés emberi jogi bizottságának nincs hajlandósága vagy hatásköre komolyan foglalkozni a szexuális kisebbségek ügyével. A parlamenti bizottság következõ félévi munkatervében mindenesetre egyetlen, a szexuális kisebbségek ügyével kapcsolatos pont sem szerepel.
Fodor Gábor (SZDSZ), az országgyûlési bizottság esélyegyenlõségi albizottságának tagja szerint Magyarország a régióban úttörõ szerepet játszik: nálunk a melegközösség tagjai nyíltan és bátran vállalják magukat. "1996-ban elismertük a melegek élettársi közösségét" - nyilatkozta. Szerinte a civil szervezetek nem elég erõsek, és a társadalom hozzáállása sem olyan, hogy például a melegházasság intézményérõl sikeres vitát nyithassanak. "Helyes dolog ezért küzdeni, de még Nyugat-Európában is nagy viharokat kavar, így nálunk is nehezen sikerre vihetõ történet lenne. Körülbelül olyan ez, mint a könnyû drogok legalizálása. Itt a társadalom nem annyira toleráns, pedig a társadalom állapota és a közállapotok döntõek." Fodor Gábor úgy tudja, a nehézségek ellenére is nõ a meleg élettársi közösségek száma.
A bizottság MDF-es elnökét, Szászfalvi Lászlót is szerettük volna megszólaltatni a témában, de a politikus egy közeli munkatársa telefonon azt kérdezte tõlünk: az elnök MDF-es képviselõi minõségében vagy a bizottság elnökeként válaszoljon-e, mivel a konzervatív párt tagjaként "más értékeket képvisel", és a "melegek ügye nagyon távol áll tõle", hiszen õ "keresztény ember", "református lelkész volt". Az elnöktõl lapzártánkig nem kaptunk választ.
Kinn az életben
Fodor Gábor helyzetelemzése a három éve együtt élõ Anna és Petra szerint túlzó. Megismerkedé-sük után három nappal költöztek össze, és mindketten úgy érzik, a másikkal szeretnék leélni az életüket. Egyetértenek abban, hogy egy általuk utópisztikusnak nevezett ideális helyzetben szívesen bejelentenék az élettársi viszonyt, ám, mint mondják, a jelenlegi társadalmi állapotok között ez lehetetlen. Sem Anna, sem Petra nem tud senkirõl leszbikus ismeretségi körükbõl, aki élettársi viszonyban élne. A jogi hátrányokat, amelyek melegségük miatt érik õket, nem tartják életbe vágó problémának, sokkal jobban zavarja õket környezetük hozzáállása és az õket ért számtalan atrocitás. Petra lakásában élnek a nyolcadik kerületben, szomszédaik rendszeres inzultusai közepette. "Talán a lakáshelyzet az elsõdleges, ami miatt érdemes volna az élettársi viszonyt bejelenteni. Egyszer majd szeretnénk egy új lakást, és akkor egyrészt kedvezõbb hitelkonstrukciókat vehetnénk fel, másrészt a vagyonmegosztás és az örökösödés miatt is fontos lenne, de ez még így is kisebb probléma. A lakást ki lehet várni."
Anna és Petra egyetért Fodor Gáborral abban, hogy az általuk "társadalmi problémának" nevezett helyzetek jobban zavarják õket: "Vállaltuk egymást, kézen fogva, szerelmesen járkáltunk, de rengeteg incidens volt belõle. A férfiak állandóan beszóltak, hogy beszállhatok-e közétek harmadiknak meg hasonlóakat. Ha társadalmi szinten egyrõl a kettõre akarsz jutni, akkor felejtsd el, hogy bevállalod! Konfliktushelyzetben biztos lehetsz abban, hogy nem érvek az érvek ellen felállás részese leszel. Ilyenkor a >>normális embergyarázni, hogy buzi vagyok, és a barátnõmnek lesz az új számla. Az adóbevallásnál is jól jönne az élettársi viszony, akkor legalább érvényesíthetném a csökkentettadó-kedvezményt" - veszi át a szót Anna, aki nem veheti át Petra árvasági segélyét, és abban az esetben is búcsút kell inteniük a postásnak, ha a másik levelét hozza.
A Labrisz Leszbikus Egyesület képviselõi, Borgos Anna és Rózsa Judit szintén kiindulópontnak tekintik a hozzáállás megváltozását, illetve ennek érdekében a célzott társadalmi oktatóprogramokat: "A melegség kérdése elsõsorban nem szexuális jellegû kérdés. A társadalmi vetületei sokkal fontosabbak, ez jelent égetõ problémát. A Labrisz Leszbikus Egyesület Melegség és megismerés beszélgetõprogramja is errõl szól. Mi, a program meleg önkéntesei a diákok kérdéseire válaszolunk, és érdekes módon nem kérdeznek szexuális jellegû dolgokat. Többnyire arra kíváncsiak, hogyan boldogulunk egy olyan társadalomban, amely nem az elfogadásáról híres."
Janecskó Katalin
Munk Veronika
Wirth Zsuzsanna
(A háttérmunkáért köszönet Kotun Viktornak.)
"Ha kurválkodni akartok, takarodjatok!"
Kinga több hónapja boldog kapcsolatban él egy lánnyal. Szerinte a leszbikusoknak még mindig könnyebb dolguk van, mint a meleg fiúknak, akiket a társadalom egyáltalán nem fogad el. 't és a szerelmét néhány héttel ezelõtt egy pubból üldözték ki, amikor egy enyhén ittas vendég rájuk ordított: "Ha kurválkodni akartok, takarodjatok!" "Ha fiúk lettünk volna, adott esetben már nagyon megvertek volna minket. És ez csak egy példa a sok közül" - teszi hozzá.
Kinga szerint a melegszervezetek "nem haladnak semerre". Meg kellene mutatni, hogy a melegek is emberek, és ebben a média sokat tudna segíteni - véli. Szerinte ugyanis a média folyamatosan újratermeli a sztereotípiákat: "A melegfelvonulásokon rendszeresen csak a transzvesztitákat mutogatják, vagy pedig csak az olyan kirívó és rossz példákat helyezik elõtérbe, mint a nagykanizsai botrány." A kérdésre, hogy ha komoly sérelmek érnék, például munkahelyi diszkrimináció, megpróbálná-e jogait bírósági úton érvényesíteni, így válaszol: "Esélyem sem volna."
Az elmúlt években Kinga szerint azért valamennyivel könnyebb lett a melegek helyzete, hiszen egyre több szórakozóhely van, ahová járhatnak, a Labrisz estjein beszélgethetnek a problémáikról, s az Öt Kenyér Egyesületnek köszönhetõen a vallásos életbõl sincsenek kizárva; az internettel pedig a párkeresés is könnyebbé vált.
Uniós változások a melegjogokban
Észak-Európában több éve engedélyezik a homoszexuálisok polgári házasságát: Dániában már 1989-ben törvényerõre emelkedett az azonos nemûek közötti polgári élettársi szerzõdés, ezt követte Norvégia (1993), Svédország (1994), Izland (1996) és Finnország (2002). Ezekben az országokban a meleg párokra ugyanaz a szociális és jogi szabályozás vonatkozik, mint a heteroszexuális házaspárokra, bár Svédországban az örökbefogadást csak 2003 februárjától engedélyezik. Hollandiában 2000 novemberétõl házasodhatnak a homoszexuálisok, és az örökbefogadás is engedélyezett, ha a gyermek holland állampolgár. Belgiumban 2003. január 1-jén lépett életbe az a törvény, amely engedélyezte a homoszexuálisok közötti házasságot, 2004 februárjától pedig a jogszabályt külföldiekre is kiterjesztették, ha a házastársak egyike belga állampolgár; a meleg párok emellett az örökség és öröklés kérdésében is ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint a heteroszexuálisok.
Fodor Gábor úgy véli, az EU-csatlakozás nem hoz jelentõs változást, véleménye szerint az esélyegyenlõségi törvénnyel már megtették a szükséges lépést. Juhász Géza szerint sem várható kedvezõ változás a melegek jogvédelmében, ugyanis az EU-nak csak irányelvei vannak, vagyis nincs olyan törvényi szabályozás, amely felülírná a magyar jogszabályokat. Ezek az irányelvek nem mondják ki ugyan a fordított bizonyítást (ha tehát egy homoszexuális személy diszkrimináció vádjával pert indít, nem neki kell bizonyítania igazát, hanem a perbe fogottnak, hogy nem járt el diszkriminatívan), de sokkal nagyobb mértékben kell a perbe fogottnak tisztáznia magát. Az irányelvek azonban nem fogják módosítani a magyar gyakorlatot, mert a "szexuális kisebbségek lobbiereje túl kicsi ahhoz, hogy az érdekükben a jogszabályokat megváltoztassák" - mondja Juhász Géza.
Borgos Anna és Rózsa Judit kifogásolja, hogy bár az amszterdami szerzõdés 13. paragrafusa tiltja minden területen a diszkriminációt, ezt nem közvetlen módon teszi. Az Európai Tanács irányelvei között szerepel a foglalkoztatási irányelv, amely tiltja a munkahelyi diszkriminációt; a Labrisz képviselõi szerint ezt a jogot kellene kiterjeszteni más területekre is, például a szociális jogokra, az egészségügyre vagy az oktatásra.
