n 57 százalék - ennyivel emelkedett a teljes munkaidőben foglalkoztatottaknak kifizetendő legkisebb munkabér bruttó összege 2001. január 1-jétől. Alkalmazotti szinten az emelés a minimálbérért foglalkoztatottak esetében, a 2000. évi 9,8 százalékos inflációt figyelembe véve, hozzávetőlegesen nettó ötezer forint reálbér-emelkedést jelent. Ezzel közel hétszázezer munkavállaló (félmillió a verseny- és közel kétszázezer a közszférában) fizetése emelkedett.
Nyomott táblák
Nem kétséges, hogy a közintézményekben dolgozók egy része örülhet e változásnak. Ám az ő bérük emelkedése - mivel a költségvetés nem biztosított elegendő pluszforrásokat eme intézmények számára - előnytelenül érinti azokat a munkavállalókat is, akik a most érvénybe lépő minimálbér szintje felett kerestek. A közszférában a magasabb bérkategóriáknak a minimálbér-emeléssel arányos emelését az állam meg sem kísérelte (a versenyszféra mikro- és kisvállalkozási szektorában pedig nincsen erre keret - de erről később); és ez még nem minden.
A közalkalmazotti és a köztisztviselői törvény hatálya alá tartozó munkavállalók között tömegesen lesznek olyanok, akiknek a magasabb fizetési osztályba sorolása - amit a közalkalmazotti törvény garantál a szolgálati idő és az iskolai végzettség függvényében - önmagában elviszi majd az inflációs hatás ellensúlyozását célzó béremelést. Számukra a jó munkájuk jutalma az lesz, hogy kimaradnak, vagy csak részben kapnak a jövedelmük reálértéken tartását célzó béremelésekből; és - szimbolice - hogy diplomájukkal, a tanulásba fektetett szellemi és egyéb tőkéjükkel adott esetben alig fognak valamivel többet keresni, mint az intézményükben képesítés nélkül munkát vállaló fizikai dolgozók.
A közoktatásban a 2000. évi bértábla szerint a pályakezdő, főiskolai diplomával rendelkező tanár fizetése már a minimálbérküszöb alá szorult, tehát az idei év folyamán, várhatóan az első negyedév végén majd visszamenőleg a negyvenezres álomhatár fölé kompenzálhatja azt az iskolafenntartó önkormányzat. Igaz, ifjú tanerőnk kemény versenyre számíthat az iskola fizikai alkalmazottaival, akik bérét - a béremelésre, "bérfejlesztésre" kiutalt bértömegből - szintén hozzá kell igazítani a bérminimumhoz. A kiváló teljesítményt nyújtó régi tanerőre meg aligha marad több pénz a kötelező kategóriaátsorolások biztosításánál. A Pedagógusok Szakszervezete már jelezte, hogy legalább a tavalyi inflációs ráta alatti, 8,75 százalékos emelést szeretnék január 1-jétől megkapni a pedagógusok. Az egészségügyi szektorban hasonló a helyzet: diplomás ápolónők dolgoztak 2000-ben havi bruttó 28-32 ezer forintos alapbérért. A Cser Ágnes vezette Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete ehhez képest legutóbb beérte egy kék lufis sétával a Parlament előtt. Lengyel kollégáik kevésbé békések, országos sztrájkba léptek megalázóan alacsony béreik megemeléséért.
Vajaskenyér-harc
A versenyszférán belül a GDP közel felét megtermelő több mint hétszázezer mikro- és kisvállalkozás van bajban, mivel az érdekegyeztetés során a kormányzat nem volt hajlandó meghallgatni a munkaadók és a munkavállalók tömörüléseit, és nem támogatta egyik elképzelésüket sem, amely a járulékterhek csökkentésére vonatkozott volna. A kormány a minimálbér-emelés kapcsán igényelt munkaadói kompenzációs kérésre, tudniillik az egészségügyi hozzájárulás csökkentésére is nemet mondott, sőt a 2000. évi összeget háromszáz forinttal magasabbra emelte, ezzel hozzávetőlegesen havi egymilliárd forintnyi pluszbevételt biztosítva az államkasszának 2001-ben.
A kisebb munkaadók válaszaként számíthatunk arra, hogy az általuk foglalkoztatottak - a megemelt minimálbér kifizetésének megkerülésére - rosszabb feltételekkel kapnak majd munkát, aki pedig ezt nem vállalja, elbocsátják. Eközben a Gazdasági Minisztérium (GM) sajtótájékoztatóján Glattfelder Béla, a tárca politikai államtitkára kijelentette: nem várnak tömeges elbocsátásokat a minimálbér-emelés miatt. Az esetleges hatások felmérésére a munkaügyi kirendeltségekbe eljuttatott (és a munka törvényének 1992 óta történő életbe léptetését megelőző munkajogi fogalmakkal dolgozó), szinte követhetetlen kérdőívek szolgálnak majd. A józan ész elvesztésének zörejeit ostorpattogás kíséri: a munkaügyi felügyelőket megbízták azzal, hogy fokozottan ellenőrizzék azokat az eseteket, amikor a munkavállalók részmunkaidőben, vállalkozói igazolvánnyal vagy megbízási szerződéssel dolgoznak. Ezek egy részében vélelmezhető ugyanis, hogy valójában folyamatos, nyolcórás munkavégzés történik - állítja az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség.
A munkaügyi kirendeltségekben tömeget és sok új regisztrációt hozott az új év első hónapja. Azt azonban még nem lehet tudni, hogy hány új belépő volt, és hányan tartoznak a kirendeltség törzsügyfeleinek körébe. A GM sajtótájékoztatóján beharangozott, a minimálbér-emelést vizsgáló felmérések tapasztalatait még korai lenne levonni. Azonban többször fordultak elő olyan esetek, amelyekben addig 25 500 forintos minimálbérre bejelentett ügyfelek kérték regisztrációba vételüket. Kiemelten sok jelentkező került ki a varrómunkás, takarító és segédmunkás szakmaterületekről, akár úgy is, hogy a kis kft. mind a tíz, minimálbérre bejelentett varrónőjét egyszerre bocsátotta el. ´k, amennyiben kedvelik az értelmetlen munkavégzést, akár nyertesei is lehetnek a változásnak: ha közhasznú munkát vállalnak, legalább negyvenezer forintos bejelentett fizetésre számíthatnak.
A foglalkoztatottak mellett a félmillió egyéni vállalkozó nagy része is csak a fejét fogja a megemelkedő járulékterheket szemlélve. Egy neve elhallgatását kérő egyéni vállalkozó számításai szerint az idei évben legalább havi kétszázötvenezer forintos bevételt kellene realizálnia ahhoz, hogy vállalkozását fenntarthassa, erre azonban nem lát esélyt, így az igazolvány visszaadását fontolgatja. Amíg még ezt adósságok nélkül megteheti.
Elkerülő utak
A minimálbér-emeléssel a kormányzat tovább erősíti azt az össznépi társasjátékot, amely ez idáig is folyt a járulékmegfizetések és az adófizetés kikerülése érdekében. A lehetőségek tárháza nem sokat változott, de az elkerülő stratégiák népszerűsége nyilvánvalóan nőni fog. A munkaadók gyakorta élnek a részmunkaidős foglalkoztatás alibijével, így például a napi nyolc vagy tíz, tizenkét órában dolgozó munkavállalójuk után négyórásként fizetik a járulékterheket. Ezzel a munkavállaló nyugdíja a béka feneke alá kerül, ha pedig beteg lesz, kap majd táppénzt, idén már tizenhatezer forintot. Ha mégis elbocsátják, a bejelentett összeg után jár majd számára a munkanélküli-ellátás.
A trükkök másik csoportjába tartoznak azok a megoldások, amikor a munkaadó egyáltalán nem fizet dolgozói után bérterheket, hanem kiváltatja velük a vállalkozói igazolványt (amely után 2001-ben a vállalkozó jelentősen többet fizet), vagy alkalmanként megbízásos szerződéssel foglalkoztatja őket. Az egyéni vállalkozóvá avanzsált munkatárstól kapott számlákból pedig szemrebbenés nélkül csinál költséget a munkaadó. Hasonlóan jó lehetőség a diákmunkások alkalmazása diákszövetkezetekkel kötött szerződések alapján. Így a vállalat egyösszegű számlához juthat, amivel a bérszámfejtő kollégák leépítésére is sort lehet keríteni. A nappali tagozatos diákok a rájuk vonatkozó eltérő járulékfizetési kötelezettségek miatt pedig alacsonyabb bruttó kifizetésekből is többet tarthatnak meg. A legkisebb munkabér emelése tehát magasra emeli a diákszövetkezetek csillagát.
Az egyéni vállalkozók számára az igazolvány visszaadása mellett újfent fontos szerepet kap a fiktív számlavásárlás. Ezek piaci ára a rajta szereplő összeg tíz százaléka. A járulékfizetést így sem bíró egyéni vállalkozók még össze is foghatnak, például közös betéti társaságot alapítanak négyen-öten, és fizetik majd a járulékokat a beltag után. De bármelyik kiskaput vesszük is közelebbről szemügyre, egy biztos: a kormányzati mosoly a tavalyinál több kisvállalkozást és munkavállalót sodor a partvonalról a taccsvonalra. Avagy ellenpontként, a kormányzati oldalról tekintve: az újrakezdés vonalára. Aki bírja, falja fel a korábbi partnerét, de legalábbis álljon át agresszív, versengő piaci stratégiára. Amelyik vállalkozás hozza a termelékenységi versenyt a bejelentett, legális, emelt összegű minimálbéren is, annak van jövője, amelyik nem, annak tulajdonosai menjenek munkanélkülinek, és kezdjék újra, váltsanak szakmát, nézetet, életstratégiát. A multinacionális vállalatok, ha eddig olcsón dolgoztattak, tegyék ezt ezután is, csak némileg magasabb bérek után fizessék meg a közterheket. Abból ugyanis lehet fejleszteni, beruházni - futja a Széchenyi-tervre vagy a gazdaságélénkítés egyéb kormányzati eszközeire. És az új évezred tízes éveiben a nagyobb összegben befizetett adóinkból és közterheinkből talán futja majd a pedagógusok, ápolónők, muzeológusok, egyetemi tanárok, gyermekgondozók reáljövedelmének emelésére is.
Ha marad még ápolónő és szociális munkás, aki akkor a betegei, gondozottai mellett áll majd, és nem egy bevásárlóközpontban fog megélhetési kényszerből a kor divatjának megfelelő ruci-butikot vezetni.
Borbély Tibor
Makroszint, mikroszint
De nézzük, mit jelent ez mikroszinten.
Egy városi családsegítő szolgálat szociálismunkás-diplomás munkatársa kiváló minősítést kapott főnökétől, aminek eredményeként az év elején az F2 kategóriából átsorolták a magasabb bérezést jelentő F3-asba. Így egyszerre részesült a kormány által meghatározott béremelésben és a szakmai munkáját elismerő kategóriaváltásban. Fizetése bruttó 42 600 Ft-ról 47 850 Ft-ra változott 2001. január elsejétől. A vele egy intézményben dolgozó, nyolc általánossal rendelkező takarítónő fizetését is emelni kellett 20 százalékkal, pontosan bruttó negyvenezer Ft-ra. A jelenleg egyetemi másoddiplomáját szerző családgondozó keresete a két forrásból is táplálkozó emelést követően éppen megőrizte a tavalyi értékét. A központilag beharangozott 8,75 százalékos, mindenkinek járó bérfejlesztésből 6 százalékhoz jutott, a többit elvitte a szakmai munkája és munkatapasztalata okán járó emelés.
