A Postabank-ügy hullámai: Mérleg, mérleg, mondd meg nékem

  • 1999. április 8.

Belpol

Azok, akik a Postabankkal a tavalyi kormányváltást megelõzõ néhány évben kapcsolatba kerültek, hullanak, mint a legyek. (Akad persze néhány kivétel. Azok, akik - mint Tuskó Hopkins Az elátkozott partban -a névsort olvassák.) A legutóbbi két áldozat a bank könyvvizsgálatát végzõ cég, a Deloitte & Touche (D&T) két vezetõje, akiket a múlt héten felfelé buktatott a cég közép-európai központja. A váltást átszervezéssel indokolják: a bukás szó sem a cég képviselõinek, sem a menesztett vezetõknek a száját nem hagyta el. A D&T most jobb mûködésben reménykedik. A reményre szükségük is lehet: a botrány óta több cég - és a mindig nagy megrendelõnek számító állam is - megvonta tõlük a bizalmat.

A Postabank-ügy hullámai

Kemenes Ernõ volt tervhivatali atyaúristen és a Horn Gyula Baráti Kör egyik vezéregyénisége, a Deloitte & Touche magyarországi leányvállalatának alapító elnöke és a cég felépítõje, valamint Lõrincze Péter, a társaság egészen a múlt hétig szépreményû ügyvezetõ igazgatója olyan gyorsan hagyta ott a magyar leányvállalatot - illetve helyezõdött át más fontosabb tisztségbe -, hogy a cég csak lapunk megjelenésének hetében tud tájékoztatást adni az új helyzetrõl. A D&T-nek egyelõre csupán egy közleményre futotta - igaz, azt betyár jól megfogalmazták.

Tom Flanagan, a Deloitte & Touche Central Europe (DTCE) vezérigazgatója a következõket közölte a két legnagyobb hazai napilappal március utolsó napján: "Az elmúlt hónapokban a DTCE vezetése elhatározta magyarországi cégének átalakítását, és ezen szerkezeti változásoknak megfelelõen új cégek megalakítását. A Deloitte & Touche Magyarország ügyvezetõ partnere, Lõrincze Péter magyarországi tapasztalatait kamatoztatva a jövõben a Deloitte & Touche Central Europe-nál regionális feladatokat fog ellátni. Art Schmeiser, aki jelenleg a DTCE regionális könyvvizsgálati vezetõje, Magyarországra jön, hogy április 1-jétõl betöltse a Deloitte & Touche Magyarország ügyvezetõ partneri posztját. Kemenes Ernõ a jövõben nem-operatív elnökként fog tevékenykedni." A közelmúltban fontolgatott átszervezéseket tehát gyorsan végrehajtják, az ügyvezetõt kiveszik, és oda helyezik, ahol sok vizet nem zavarhat, az elnök jogkörét ugyanilyen célzattal csökkentik nullára, és jön egy nemzetközileg elismert külföldi név, aki személyében jelent garanciát a független könyvvizsgálati elvek betartására.

Zûr, botrány sehol. Tom Flanagan és a közlemény szerint a változások jobb piaci pozíciót biztosítanak majd a Deloitte & Touche-nak. Flanagan az elmúlt hónapokban utoljára akkor szólalt meg - szintén a közlemény jól bevált mûfaját választva - az ügyben, amikor mind maga, mind a DTCE töretlen bizalmát fejezte ki az ügyvezetés és az elnök iránt. Ez azután történt, hogy az ÉS kiszagolta: Kemenes egyik cége szállította az irodaszereket a Postabanknak. Az elnök akkor lemondott minden társadalmi tisztségérõl, így például jegybanktanácsi tagságáról, a cég pedig vizsgálatot indított összeférhetetlenség ügyében. A vizsgálat most, áprilisban zárul le - tájékoztatás nincs.

A Deloitte számára egyébként tökmindegy, hogyan zárult a vizsgálat. Már elindítani is ciki volt, nemhogy hülye képpel állni a blamázs után, amikor kiderült, hogy a cég asszisztált Princzék trükkjeihez. Az sem biztos egyébként, hogy asszisztált, lehet, csak megtévesztették - de ez, ha lehet, még cikibb.

Szép vagy, szép vagy, szebb a napnál

Azt ugyanis biztosan tudni, hogy a két Postabank-mérleg, amit a Deloitte & Touche végül úgy minõsített, hogy "a számviteli törvényben és az általános számviteli elvekben foglaltak szerint állították össze", hamis volt. A mérleget ugyanis - a magyar bankrendszer történetében eleddig példátlan módon - visszamenõleg kellett korrigálni tavaly decemberben. Azt, hogy D&T láthatta-e, látta-e, és ha látta, jelezte-e a tulajdonosoknak megfelelõ módon, hogy a Postabankkal nagy a baj, nem tudjuk. A társaság ugyanis leírta azt, hogy a spanyol ingatlanügyekkel, a Pénzintézeti Központ Bank garanciájával és a bécsi leányvállalat, a Trigon Bank eladásával kapcsolatban nagy hiányok derülhetnek ki. Néhol még számszerûsítette is a (bank tõkeproblémáihoz végül elvezetõ) zûröket: a jelentésbõl a szakavatottaknak egyértelmûvé válhatott, hogy nincs minden rendben. Ám egyes szakértõk ezt korántsem tartják elégségesnek. A D&T egyik legnagyobb versenytársa, a KPMG nevezetû könyvvizsgáló és pénzügyi tanácsadó társaság például egy, az általános könyvvizsgálati elvekrõl szóló anyagot osztott ki egy októberi sajtótájékoztatóján, s az ebben megfogalmazottak és a Postabank-könyvvizsgálat közötti egyezõségeket nem lehetett nem észrevenni. Bár a KPMG hangsúlyozta, hogy nem konkrét ügyekrõl szól a dolgozat, az jó néhány olyan észrevételt tartalmazott, amelyekbõl kiderült: a D&T-nek körültekintõbben kellett volna eljárnia. A mérlegvita végül egyszerûen dõlt el: a Postabank tulajdonosa, az állam egy harmadik könyvvizsgálót választott ki a további vizsgálatok lefolytatására.

De nem vagy szebb a valagamnál

A Postabank és a Deloitte kapcsolatát még különösebbé teszi az, hogy éppen a D&T lett a pénzintézet privatizációs tanácsadója. A feladat rangját mutatja egyébként, hogy a bankkal maga az ügyvezetõ Lõrincze Péter állt kapcsolatban. Lõrincze egyébként olyan fontos személyiség volt, hogy meghívták a Postabank tízéves születésnapjáról megemlékezõ ünnepségre a múlt nyáron. (E buli elõtt tartotta Princz az utolsó sajtótájékoztatóját.) Lõrincze akkor két újságíróval beszélgetve azt hangsúlyozta, hogy sem neki, sem más vezetõnek nincs befolyása a könyvvizsgáló munkájára.

Ebben lehetett valami. Hisz késõbb maga Princz nyilatkozta - már Sacher cukrászdai számûzetésében -, hogy a könyvvizsgálók tevékenységét "átszõtte a politika az elmúlt években, hiszen nem érintetlenek a magyar valóságtól". Szerinte a bankkonszolidációt követõen "elég nehéz és szubjektív volt nemzetközi könyvvizsgálókkal együttmûködni, hiszen ezek nem nemzetközi, hanem sokszor igazából egészen más érdekeket képviseltek". Azt, hogy melyek voltak ezek a más érdekek, Princz már nem közölte. Ezenkívül a történet másik biztos pontja az, hogy Kemenes Ernõ tulajdonosa és ügyvezetõje volt annak a cégnek, amely irodaszereket szállított a banknak. A Postabank új vezetõi szerint a pénzintézetnél a pénzkimentés, illetve az elvhû társak jutalmazása három csatornán folyt: sima támogatás formájában, hirdetési ötletekre "szellemi termék ellenértéke" címén kifizett összegekkel, illetve az irodaszerek túlszámlázásában. Azt természetesen õk sem tudják bizonyítani, hogy ezeknél a tételeknél nem a valódi érték megvásárlása volt a cél.

Kemenes Ernõ és Lõrincze Péter ennélfogva patyolattiszták. Április és május viszont a vállalatoknál a közgyûlések szezonja, a közgyûléseken pedig újraválasztják a könyvvizsgálókat. A D&T - a Budapest Business Journal szerint - az utóbbi idõben három állami megrendeléstõl esett el. A Postabankon kívül a Bábolna Rt. sem dolgoztat már velük. E vállalattól a korábbi vezetést szintén egy mérlegbotrány miatt küldték el. Az ügy itt sem teljesen tiszta, a Bábolnának ugyanis nem kellett feltüntetnie a veszteségeit, hiszen - csakúgy, mint a Postabank - azokat különbözõ érdekeltségeiben rejtette el, illetve a tartozásokat átalakította. Az angol nyelvû lap szerint egyébként további négy társaság bontja majd fel szerzõdését a céggel ebben az évben. Csak példaként: a D&T olyan jelentõs tõzsdei társaságoknak a könyvvizsgálója, mint a Mol vagy az OTP Bank. Ezeknek a cégeknek pedig fenn kell tartaniuk magukról azt a képet, amely szerint mindig hiteles adatokat hoznak nyilvánosságra.

A D&T-nek viszont azt a képet kell fenntartania magáról, hogy nem befolyásolható. Így hát jön a kézi vezérlés, a központi irányítás a könyvvizsgáló részlegnél, és a régi vezetõk eltávolítása. Persze a távozó vezetõk sem panaszkodhatnak: Lõrincze például elõrelépésként értékelte leváltását. Kemenes Ernõ a hírek szerint jövõre nyugdíjba vonul; igaz, a nem operatív - tehát a cég irányításában részt nem vevõ - elnöki poszt is nyugdíjas állásnak tekinthetõ.

Várkonyi Iván

A Deloitte & Touche (D&T) 1989 óta mûködik Magyarországon, 57 százalékban az anyacég, 43 százalékban pedig a magyar partnerek a tulajdonosai. Árbevétele 1997-ben - ez az utolsó nyilvánosságra hozott adat - 6,2 milliárd forint volt.

Az anyavállalat, a Deloitte Touche Tohmatsu (DTT) két nemzetközi professzionális pénzügyi szolgáltatóból és Japán vezetõ könyvvizsgálójából jött létre, szintén 1989-ben. A vállalat jelenleg 130 országban mûködik. A világ 25 legnagyobb bankjából ötnek a tanácsadója, könyvvizsgálója, ezenkívül a négy legnagyobb multinacionális kereskedelmi társaság partnere. Mintegy 700 ügyfelének 20 százaléka évente egymilliárd dollárnál nagyobb forgalmat bonyolít le. A kelet-közép-európai régió 17 országában képviselteti magát. A regionális szervezet, a Deloitte & Touche Central Europe a térségben vezetõ pénzügyi tanácsadó szerepet tölt be, és felügyeli a régiós leánycégek tevékenységét is.

Figyelmébe ajánljuk