MaNcs: Meddig akar az SZDSZ elnöke maradni?
Magyar Bálint: Jó kérdés, nem gondolkoztam rajta. Most nem lesz elnökválasztás a küldöttgyûlésen, csak õsszel. A tavaly júniusi küldöttgyûlés másfél évre választotta meg az Ügyvivõi Testületet és az elnököt, a következõ választás 1999 õszén lesz. Akkor dönt a küldöttgyûlés arról, hogyan hozza ezt összhangba a mostani tisztújításokkal, tehát a megyei és helyi szervezetek elnökeinek a megválasztásával. Mindenesetre ezért a pozícióért nem tolonganak az SZDSZ-ben a posszibilis jelöltek.
MaNcs: Azért is kérdeztük ezt, mert a pártban sokan kritizálják, hogy ma is az az ember a párt elnöke, aki nagymértékben felelõs a tavalyi kudarcért.
MB: Engem két irányból kritizáltak: az egyik az, hogy benn maradtunk a koalícióban, a másik az, hogy nem a párttal foglalkoztam, hanem a minisztériummal, az oktatás és a kultúra ügyeivel.
MaNcs: Mikor lehetett volna kiugrani a koalícióból, esetleg a Tocsik-ügy idején? És az megmentette volna az SZDSZ-t?
MB: Nyitott kérdés, hogy ez esetben nagyságrendekkel jobb eredményt értünk volna-e el, de kérdésként vethetõ fel magának a koalícióba való belépésnek az ügye is.
MaNcs: Akkoriban ez nem volt kérdés.
MB: Akkor nem. Az elmúlt négy év tapasztalatai és tanulságai nem olyanok, hogy össze lehetne õket foglalni egy országos tanácsi vagy ügyvivõi határozatban, és semmi sem indokolja, hogy ezt egy döntés formájára szûkítsük. Az elmúlt négy évvel kapcsolatos alapvetõ kételyek bizonyos mértékig az SZDSZ értelmiségi jellegébõl, demokratikus ellenzéki múltjából adódnak. Az SZDSZ nem tartotta saját magát eléggé önértéknek a magyar demokrácia szempontjából. Ha egy párt csak úgy politizál, hogy mi a leghasznosabb az ország számára, és a saját érdekeit háttérbe szorítja, akkor hosszú távon egyáltalán nem biztos, hogy az ország javára politizál. Szerintem az országnak fontos volt az SZDSZ belépése a kormányba.
MaNcs: Amely kormánynak tagadhatatlanul sok eredménye volt. De miért ment rá az SZDSZ?
MB: Én máig úgy érzem, hogy a párt nem arra ment rá, amit csinált, hanem amit nem tudott elérni. Nem tudta elérni, hogy ne éledjen fel az MSZP klientúrája, és nem tudta elérni, hogy a korrupció ne váljon hétköznapi élménnyé Magyarországon. Ráadásul amíg az MSZP szavazóinak komfortérzetet, érzelmi legitimitást adott az SZDSZ jelenléte a kormányban, addig az SZDSZ szavazóinál ez pont fordítva volt. Hiába kötöttünk egy koalíciós szerzõdést, amely azt szimulálta, mintha az MSZP-nek nem lenne abszolút többsége, ez folyamatosan erodálódott, egyfajta tudatos MSZP-politika következményeként is. Így a szavazóink nagyrészt elmentek a Fideszhez, ráadásul a választásra az SZDSZ olyan csapdahelyzetbe került, hogy az SZDSZ választása egyben újra az MSZP-t, ezen belül újra Horn Gyula választását jelentette volna.
MaNcs: Igen, de a párt maga is cserbenhagyta a szavazótáborát, nem? A kampány alatt nem volt más mondanivalója, mint hogy tartsuk a jó irányt.
MB: Így van. Ezért szólt az elmúlt háromnegyed évünk és most a küldöttgyûlésünk arról, hogy mit jelent egy rendszerváltó liberalizmus után az ezredvégi liberalizmus.
MaNcs: És mit jelentett az elmúlt háromnegyed év az SZDSZ számára? A médiában gyakorlatilag nincs jelen a párt, még a parlamenti élet leépítése elõtt sem nagyon volt.
MB: Az igazi kérdés, hogy egy, a nyugati demokráciamodellben nem elfogadott technikákkal operáló kormánypárti politikával szemben mennyi idõbe telik, amíg egy párt újraépíti politikai mozgásterét. Amikor a Fidesz gátlástalanul félretolja a demokrácia írott és íratlan szabályait, akkor törvényen kívüli helyzetek sorát hozza létre (lásd parlament, MLSZ, metró, Nemzeti Színház), és a saját kinevezett embereit a törvények fölé helyezi.
MaNcs: Klientúraépítés az elõzõ ciklus alatt is volt szépen.
MB: Igen. A Fidesz azonban kifejezetten megjutalmazza azokat, akikkel szemben törvénytelenségek gyanúja merül fel. Például amikor Schwajda György a közbeszerzési törvénnyel ellentétben kijelenti, hogy nem pályáztatja meg a Nemzeti Színház építését, és a miniszter felszólal ellene, akkor mi történik? Miniszteri biztosból kormánybiztossá emelik. Kérdés, hogyan lehet jelen lenni egy olyan politikai térben, amelynek a határai, a szabályai nem ismertek. Az Alkotmánybíróságnak kellett helyreállítania a kétharmados törvények becsületét, és közölnie, hogy törvénytelen a parlament háromhetenkénti üléseztetését keresztülerõszakoló kormánypárti döntés.
MaNcs: Jó, de nem lehet, hogy az SZDSZ magának is köszönheti, hogy az elmúlt idõszakban a peremre szorult?
MB: A kiszorulás szerintem egy régebbi történet, mint az elmúlt háromnegyed év. Az, hogy egy párt regenerálódása nem gyors folyamat - ahogy a Fideszé sem volt az az 1994-es vereség után -, azt magától értetõdõnek tartom. Megkezdõdött az a folyamat, amelynek eredményeképpen meg fog újulni az SZDSZ gondolkodásmódja, hangvétele és programja.
MaNcs: Mi lesz a legfontosabb változás az SZDSZ-gondolkodásmódban?
MB: Az SZDSZ eddig hamis dilemmákban gondolkodott: hogy kis párt legyen-e vagy nagy párt, hogy ellentétben áll-e liberalizmusés pragmatizmus. Szembe kell néznünk azzal, hogy a rendszerváltás lezajlott, megteremtõdtek a szabadság intézményei, most a szabadság minõsége van napirenden. Az SZDSZ legvilágosabb mondanivalója a rendszerváltás történelmi pillanatában volt, amikor a rendszerváltó, intézményeket váltó mondanivaló egybeesett az emberek hétköznapi élményeivel és problémáival. Ez a helyzet azonban elmúlt, és a rendszerváltó pillanat elfedte, hogy le kell fordítani napi élethelyzetekre a liberális értékeket. Most, hogy megvannak a szabadság intézményei, látni kell, hogy az intézményvédõ ügyek (a parlament ülésezési rendje, a médiakuratóriumok ügye), bár a demokrácia léte szempontjából elsõrendû fontosságúak, semmilyen szinten nem gyökereznek az emberek hétköznapjaiban. Az emberek, mondjuk, többször szeretkeznek, mint ahányszor a tévékuratóriumról beszélnek.
MaNcs: Ebben azért nem lennénk biztosak.
MB: Bizonyos családokban talán nem, de ezt nem általánosítanám. Amikor az SZDSZ azt mondja, hogy a fogamzásgátló tablettákat be kell vonni a tb-ellátások körébe, úgy gondolja, hogy az abortusz nem jó dolog, s hogy az abortuszok számának csökkentésére van liberális megoldás is. Miközben természetesen továbbra is kiáll a nõk önrendelkezési jogáért. A tévékuratórium ügye is fontos, de ha a demokrácia intézményeinek védelmén túl az SZDSZ politikája nem áll két lábon, akkor sose kerül ki az öt-hét százalékos sávból. Fontos elmondani, hogy nyolc kurátor helyett csak négy van, de be kell látnunk, hogy ez csak keveseket érdekel. Ezen nem kell megsértõdnünk.
MaNcs: A Fidesz üzenetei miért jönnek át jobban?
MB: A Fidesz azt csinálja, hogy vesz egy létezõ társadalmi problémát, és arra ad egy olyan választ, ami a szabadságjogokat korlátozza. Azt mondja, hogy fontos a szervezett bûnözés elleni harc. Fontos? Természetesen. De a Fidesz azt akarja, hogy ügyészi felhatalmazás nélkül lehessen bárkirõl adatokat gyûjteni. Az SZDSZ erre joggal mondja, hogy ez disznóság, de magára az eredeti problémára is kell válaszolnia, különben olyan kommunikációs mezõbe lavírozza be magát, mintha magának a problémának a létét tagadná.
MaNcs: Valahogy szimptomatikusnak tûnik az iménti abortuszos példája, hogy tudniillik az SZDSZ kiemel egyetlen kérdést az egészségügy területérõl, ugyanakkor semmit nem hallunk arról, mit gondol a kormány tb-reformterveirõl, Gógl Árpád csöndes vétókísérletérõl, a biztosítók versenybe hozásának tervérõl.
MB: Az egészségügyi reform nagyon sok intézményi reformot jelent, és ha ez ügyben véletlenül nem szólaltunk meg, az azért van, mert nagyon sok más ügyben viszont megszólalunk. Az egészségügyben nem változtak az alapelveink: biztosítani kell, hogy a nyugdíjtól kezdve az egészségbiztosítókig választani lehessen. Az SZDSZ váltása tehát azt jelenti, hogy belátta, a rendszerváltás után puszta ideologizálással vagy kormánykritikával nem lehet kitörni a jelenlegi helyzetbõl.
MaNcs: Hanem mivel?
MB: Az SZDSZ most a fontos területeken áttekinti, hogyan lehetne az emberek léthelyzetét, hétköznapi életét érintõ kérdésekkel foglalkozni, az intézményrendszer védelmén, a Fidesz-kormány kritikáján túl. Amikor azt mondom, hogy liberális gyûjtõpárt lesz az SZDSZ, az azt jelenti, hogy ezeknek a kérdéseknek a mentén (ilyen például a kötelezõ sorkatonai szolgálat eltörlése) megkeresi az érintett társadalmi csoportokon belül azokat, akik a problémáikra liberális megoldást keresnek. Nem arra törekszünk tehát, hogy kijelöljük a helyünket a jobb- vagy a baloldalon, vagy hogy kijelentsük, mi a vállalkozók pártja vagyunk. Arról van szó, hogy értékek mentén kössünk magunkhoz társadalmi csoportokat. Liberalizmus és pragmatizmus számomra szétválaszthatatlan.
MaNcs: Hogy halad a párt belsõ szervezeti megújulása?
MB: Csak mostanában fog lezárulni az a folyamat, hogy az SZDSZ mozgalomból politikai párttá válik. Az elsõ fázisa ennek az volt, amikor a demokratikus ellenzékbõl megalakult a Szabad Kezdeményezések Hálózata, amit én zsákutcának tartottam. Én annak idején ferobbantottam a hálózatot, és létrehoztuk a Szabad Demokraták Szövetségét...
MaNcs: ...ezt eddig nem tudtuk, hogy ön robbantotta fel a hálózatot.
MB: A párton belül közismert. A hálózat azért volt zsákutca, mert képtelen volt betölteni egy politikai párt feladatait. Abból az illúzióból táplálkozott, hogy itt független civil szervezeteknek kell egy gyûjtõszervezet, amelynek igazából nincs önálló identitása. A hálózatban benne volt az Inconnu mûvészcsoport éppúgy, mint a szamizdatkiadók vagy az akkori Duna-mozgalom - egyszerûen nem lehetett tudni, kik milyen erõt képviselnek. A demokratikus ellenzék elsõ vonalából többen életükben elõször nyugati ösztöndíjon voltak, itthon maradt a második vonal, ehhez tartoztam én. Újra összehívtam a hálózat alapítóit a lakásomon, és abban maradtunk, hogy valami újat kell létrehozni. A közgyûlésen a magam számára világos volt: vagy átalakulunk SZDSZ-szé, vagy befejezem a politikai tevékenységemet. Párttá alakultunk, de ennek bizonyos értelemben a mai napig megmaradt az értelmiségi-mozgalmi jellege.
MaNcs: Ez mit jelent?
MB: Az SZDSZ-en belül máig nem világosak a felelõsségek, nincsenek mobilitási csatornák, a különbözõ területeknek nincsenek döntéshozó kompetenciái.
MaNcs: Ezt tíz év alatt nem lehetett megoldani? Alkalmas-e az SZDSZ jelenlegi struktúrája az ön által sürgetett átalakításokra?
MB: Az SZDSZ most dönt elõször arról, hogy kötelezõ helyi, megyei elnököt választani. Eddig az volt, hogy aki akar, választ, aki nem akar, nem választ. A budapesti szervezetekben eddig pozitív érték volt, hogy kérem, nálunk nincs hierarchia, itt mindenki egyenlõ. Nincsenek vezetõk, így a helyi szervezeteket nehéz SZDSZ-ként beazonosítani. Sok tagnak nincs indítéka arra, hogy kiemelkedjen, és elinduljon egy politikai pályán. A Fidesz például lecserélte a saját értelmiségi szimpatizáns táborát egy szakmailag rendkívül gyenge propagandistagépezetre. Az SZDSZ számára érték a saját értelmiségi tábora, de világosan látni kell, hogy az értelmiségi és politikai szerepek elkülönülnek.
MaNcs: A jobboldaltól rendszeresen megkapják, hogy az SZDSZ-értelmiség marginális, kisebbségi csoportok érdekeit fogalmazza meg.
MB: Ez teljes tévedés. Ha azt akarjuk, hogy Magyarországon ne csak a korporatív MSZP és az etatista Fidesz között lehessen választani, hanem legyen egy olyan párt is, amely a szabadságjogokat képviseli, akkor fontos az SZDSZ, mégpedig azért, mert nem pusztán a kisebbségek szabadságjogait fogalmazza meg. Nem kisebbségi jog az, hogy rólam ne gyûjtsenek információkat. Nem kisebbségi jog az, hogy az adórendõrség ne jöhessen be a tudtom nélkül a lakásomba, vagy hogy beleszólhassunk abba, mit oktatnak az iskolában. Itt mindenki szabadságjogáról szó van. Emiatt az értelmiségnek elemi érdeke, hogy az SZDSZ politikai pártként hatékony és sikeres tudjon lenni.
MaNcs: Mi változik még szervezetileg?
MB: A másik változás, hogy a helyi elnökök automatikusan a megyei választmányok tagjai lesznek, eddig nem voltak azok. A megyei elnökök automatikusan az Országos Tanács tagjai lesznek. Az eddigi megyei egyeztetõ tanácsok döntéshozó szervezetekké válnak, világosabb kompetenciákkal és ösztönzõkkel.
MaNcs: Nem kockázatos az átállás a mozgalmi modellrõl a profi politikai pártra? A Fidesznek sikerült, az MDF-nek nem.
MB: Nagyobb a kockázata annak, hogy ha ez nem történik meg, akkor az SZDSZ nem tud megújulni. Három dolog kell a jelentõs középpárti szerep megszerzéséhez: az értékek világos rendszere, ez lesz a Szabadelvû Hitvallás; a másik az élethelyzetekre alapuló, tényleges program; a harmadik maga a szervezet. Akármelyiknek a hiánya meg tud fojtani egy pártot.
Bojtár B. Endre
Seres László
