Vitatott? A zömmel székesfehérváriak alkotta és Szili Katalin elnökölte Nemzeti Emlékhely Közalapítvány kuratóriuma szerint nem az, hiszen tagjai 5:1 arányban megszavazták azt a tervet, amely a hajdani koronázó és temetkezési helyet nemcsak lefedi, hanem fölé egy negyven méter magas templomszelvényt is építeni enged. E terv megvalósulása tenne pontot annak a hosszú vitának a végére, amelyben szerepeltek már tervpályázatok meg egy acélból és plexiből készült, népharagot kiváltó védőtető, amely táplálkozott egy helyi sportújságíró ihlette történelmi panteon ideájából is, és meríthetett a jelenlegi tervet jegyző Szabó Zoltán építész-régész elképzeléseiből. Az éppen
húsz éve gyűrűző vita
során két szempont vetekedett egymással, amelyek sosem kerültek összhangba (az üggyel foglalkozó számos cikkünk közül lásd a legutóbbit: Újragyártott múlt, Magyar Narancs, 2008. augusztus 14.). Az egyik a templomok megmaradt pillérrészleteinek, kőfaragványainak biztonságos megőrzését tartja szem előtt. Ezeket a leleteket a négy évet élt védőtető is csak részlegesen borította be - a rommező többi része akkor is, azóta is fedetlen. A másik ideológiai szempontot az 1988-ban bevezetett "nemzeti emlékhely" címke is kódolja; ennek jegyében változatos emlékműtervekről hallhattunk a Szent István által alapított román stílusú vagy az utoljára Mátyás idején átépített gótikus templom valamely hitelesnek gondolt részletének a megépítésétől a teljes helyreállításáig.
A jelenlegi elképzelés elsősorban azért került szakmai viták kereszttüzébe, mert az István-sír fölé tervezett, az eredetinek méretében megfelelő épületszelvény ötlete miatt a rekonstrukció ingoványos talajára lépne - még ha pusztán "stilizációként", és nem hű rekonstrukcióként tálalják is. Olyan tárgyi bizonyítékok, amelyek alapján megállapítható lenne, hogy pontosan milyen is volt bármelyik korábban itt állt bazilika, máig nem állnak rendelkezésre - érvelt az emlékmű-állítási fölhorgadások ellen egyebek közt Biczó Piroska, a Nemzeti Múzeum régésze és Marosi Ernő művészettörténész, az MTA alelnöke. Marosi - aki 1999-ben mondott le az említett kuratóriumban betöltött tagságáról - egy interjúban kifejtette: "Az emlékművet (...) szándékosan emeljük az utókor számára, műemléket viszont szándékosan nem lehet létrehozni, azt csak kapni lehet, ráadásul készen. Ezért aki a kettőt összekeveri, emlékművé akarja varázsolni a műemléket, az hamisít" (Élet és Irodalom, 2008. március 21.). Annál azonban erősebb az elgondolás politikai támogatottsága, semhogy a hamisítás gyanúja visszhangra találna - Fehérváron a "kívülről bekiabálók" érdeksérelmeinek tulajdonítják a szakmai kifogásokat. A nemzeti emlékhely ügye éppúgy élvezi Warvasovszky Tihamér szocialista polgármester támogatását, mint Balogh Ibolyáét, a megyei közgyűlés fideszes elnökéét, míg a projekt gazdáján, Viniczai Tibor MDF-es alpolgármesteren nem kevesebb mint az MSZP- SZDSZ-koalíció többsége múlik a fehérvári testületben. Közös tehát az akarat, amely Székesfehérvárt középkori időutazás helyszínévé varázsolja: a 2,3 milliárdos uniós forrásból a gigantikus építmény mellett a középkori Fehérvárt bemutató makettvárosra és egy történelmi kalandparkra is telik.
Szabó terve azonban nem állta ki az országos próbát, mert - mint tavasszal a tervtanács észrevételezte - a tervezett épületszelvény "még a város sziluettjében megjelenő templomtornyokkal is konkurál", ikonográfiai programja pedig "túlburjánzó". Korrekcióként a felépítmény "megszelídítését", és ehhez egy társtervező bevonását javasolták. Az építési engedélyt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal azzal a kitétellel adta ki hónapokkal később, hogy a szóban forgó metszet még változni fog. Ám telt-múlt az idő, a társtervező - Basa Péter, aki az öt meghívott építész közül egyedüliként vállalta a feladatot - csak október utolsó napján kapott megbízást, hogy alig három hét alatt leszállítsa a tervet.
Basa ahelyett, hogy csupán a felépítményt kozmetikázta volna, gyökeresen új koncepcióval állt elő. Míg Szabó a romterületet úgy fedné le, hogy a tető egyúttal bejárható köztér is lenne, amelyen üveglapok jelölik meg a bazilika alaprajzát, addig Basa tágasabb és nyitott teret hagyna a romok között bóklászó látogatóknak. Így nála a fedés nem köztérként, hanem tetőként funkcionálna - üvegből, és nem a koronázóvárosból kiátkozott plexiből -, amin vasbeton elemek rajzolják ki a templom vonalait. A metszetet kilátótoronnyal váltotta ki, ami a területet keletről határoló Szent István-mauzóleum épületéhez csatlakozik, és ezzel lényegében rímel egy olyan korábbi tervre (Janáky Istvánéra), amely kétes történelemértelmezések kockáztatása nélkül tesz eleget az elvárásoknak.
Ám ez november közepén már késő bánat volt: a terveket napirendre tűző kuratóriumi ülés mindössze két nappal előzte meg az NFÜ-nek a támogatási szerződés aláírásáról döntő fórumát. A Basa-féle változtatás tehát szóba sem kerülhetett. Pedig a tavasz óta eltelt időbe elméletileg akár egy tervpályázat lebonyolítása is belefért volna - ami egyébként számos kiemelt uniós projekt keretében épülő kulturális beruházásnál éppen az időhiányra hivatkozva marad el.
