Antirasszista tüntetők egy csoportja megakadályozta szerda délután Gulyás Gergelyt, a Fidesz alelnökét és Boross Péter egykori miniszterelnököt abban, hogy felavassák Donáth György szobrát a IX. kerületben.
| ||
A Politikai Elítéltek Közössége mellszobrot állíttatott az Üllői út – Páva utca sarkán lévő egyik ház oldalába, hogy ekképp emlékezzenek az 1947-ben egy koncepciós per során halálra ítélt, majd kivégzett parlamenti képviselőre, aki akkor olyan bűnökért ült a vádlottak padján, amelyeket nem követett el. Donáth azonban ettől függetlenül rasszista politikus volt, aki 1939-1944-ben kormánypárti képviselőként, a Magyar Élet Pártjának budapesti elnökeként a zsidótörvények aktív támogatója volt, sőt Egyesületközi Együttműködés néven ernyőszervezetet alapított fajvédő civil szervezeteknek; ennek alapszabálya előírta „az idegen fajok elleni szociális harcot”.
A Donáth-szobor szerepe ugyanaz, mint (az egyelőre nem megvalósult) Hóman Bálinté lett volna Székesfehérváron: azt a hamis emlékezetpolitikai gondolkodást erősíteni, amelyet a Szabadság téri Gábriel arkangyalos emlékmű szimbolizál.
A jobboldal akciója félig sikerült
A Donáth-szobor ugyan áll, ám antifasiszta civilek egy csoportja megakadályozta az ünnepélyes avatást. A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja előtt egy nappal, szerda délután Gulyás Gergely és Boross Péter kéz a kézben köszöntötte volna az eseményt Budapesten, ám beszédüket végül nem hallgathatta meg senki.
| ||
Zenebona, szirénaszó, civakodás és hatalmas rendőri készültség volt az Üllői út sarkán már az avatás előtt fél órával is. A tiltakozók szerényen skandáltak, transzparenst vagy egy-egy hosszabb szöveges táblát tartottak a magasba. Az egyiken az állt: “Donáth rasszista politikus volt! Donáth a rasszizmus hazai formáját népszerűsítette, aminek követői zsidók mellett a svábok és a románok ellen is igyekeztek hangulatot kelteni”. A nem kérünk a gyűlöletből felkiáltások között egy-egy az avatóra meghívóval érkezett idős férfi nyilvánított sajátos véleményt demokráciáról, hazáról, meg persze Donáth személyéről, a kommunista rendszerről. A díszes ruhába öltözött idős urak és kísérőik – ahogy mondták – “kegyeletadásra” érkeztek, és többször erélyesen felszólították a tüntetőket, hogy takarodjanak, mi több, kérdőre vonták a kis csoportosulás tagjait, “mégis hogy mertek ide jönni”. Közben valamelyik türelmetlen jelenlévő csak úgy lehúzta a leplet a szoborról, de azt a PM egyik jelen lévő képviselője kis idő múlva visszahúzta, “hadd ne nézzék már” felkiáltással.
Telt-múlt az idő, de a szobrot csak nem avatta fel senki, hiába jelent meg közben a két főszereplője is; Gulyás és Boross bár válaszoltak a sajtó kérdéseire, nem vegyültek a tömeggel, sőt kis idő után fogták magukat, és szépen elsomfordáltak.
| ||
“Számtalan olyan hőse van a magyar történelemnek, akinek az életútja ellentmondásos, de azzal, hogy életük végén egyértelműen mártíriumot vállaltak a demokráciáért, Magyarország függetlenségéért, szabadságáért, azzal megszolgálták, hogy rájuk méltóképp emlékezzünk.” – nyilatkozott Gulyás Gergely, majd Donáth Györgyöt egyszerűen Nagy Imréhez hasonlította.
Miután a politikusok távoztak, az „ünneplő tömegnek” aligha nevezhető kisebb csoport sokáig nem tágított. Egy idő után szóváltásba keveredtek az öreg férfiak egymással is, nem csak a tüntető személyekkel. Torzsa Sándor, a ferencvárosi önkormányzat külsős bizottsági tagja azt az információt azért még megosztotta a publikummal, hogy tudomása szerint a szoborállítást nem előzte meg önkormányzati döntés, sőt a ház lakóitól sem kértek engedélyt erre, csupán egy többségi tulajdonos bólintott a helyszínválasztásra.
| ||
Az ünneplésre érkezettek még dühöngtek egy kicsit, aztán mindenki haza indult. “Mi ez a maszkabál? Vége van a farsangnak!” – összegezte a szituációt valaki a díszes ruhába öltözött idős férfiak láttán.
