Megjelent az Amnesty International (AI) éves jelentése, amely szerint az emberi jogok érvényesülése aggasztó úgy a világban, mint a Magyarországon. „Nem lehetünk büszkék magunkra” – mondta Jeney Orsolya, az AI Magyarország igazgatója a jelentés bemutatóján szerda délelőtt, a menekültkérdés kapcsán. A jelentést végigpörgetve azt láthatjuk, hogy más téren is gondok vannak – és ugyanez mondható el sok más országról is.
Például Törökországról, amely 2015-ben talán a legrosszabbul teljesített az emberi jogok területén, kezdve a médiaszabályozással, az újságírók elbocsátásával, bántalmazásával, vagy a közösségi média nagyfokú ellenőrzésével. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az a több száz rágalmazási per, amely a közösségi médiában nyilvánított vélemények után indult. A menekültkérdés megoldásával szintén nem büszkélkedhet az ország: hiába kapott az Európai Uniótól 3 milliárd eurónyi segítséget, a menekülthullám csillapításában kevéssé vesznek részt. Ez máshol is így van: az AI egy ausztrál példát hozott, miszerint bizonyíték van arra, hogy az ausztrál parti őrség 32 ezer dollárt és térképet adott embercsempészeknek, hogy a menekülteket inkább Indonéziába szállítsák.
| ||
Az eddig nagyjából 2 ezer civil áldozattal járó kelet-ukrajnai harcok, a mexikói börtönökben mindennapos kínzások szintén szégyenfoltok, a jogvédők és újságírók bebörtönzéséről nem is beszélve. Afganisztánban például a táliboknak van egy állítólagos halállistája, amin főleg a nők jogaiért harcolók nevei vannak, Iránban a pedig legutóbb egy jogvédő azért halt meg a börtöncellájában, mert hiába jelezte, hogy napok óta éles fájdalmat érez teste több pontján, nem foglalkoztak vele, végül stroke-ot kapott. Mianmarban egy diákot ítéltek börtönbüntetésre azért, mert részt vett egy békés tüntetésen. A kevés pozitív hír egyike: Írországban legális lett az azonos neműek közötti házasságkötés.
Na és nálunk?
Magyarországon ennyire szélsőséges példák nincsenek, gond viszont annál több: az AI szerint 2015-ben három területen rossz vagy az eddigieknél rosszabb irányba fordultak a dolgok. Az első a kormányzati politikával kritikus civilek vegzálása, akiket tavaly adószámuk felfüggesztésével fenyegettek és veszélybe került a regisztrációjuk. És bár az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az eljárás nem sértette az Alaptörvényt, a Budai Központi Kerületi Bíróság annyit javított a helyzeten, hogy legalább a rendőrségi házkutatást jogellenesnek minősítette. A második megkerülhetetlen téma a romák diszkriminációja – egyrészt a gyűlölet-bűncselekmények, másrészt a lakhatáshoz való hozzáférés miatt. Előbbi esetben siker, hogy szeptemberben az Egri Törvényszék kimondta: a rendőrség diszkriminálta a romákat 2011 tavaszán Gyöngyöspatán, amikor is nem védte meg őket a szélsőjobboldali csoportoktól. Utóbbinál pedig Miskolcot és a számozott utcákat kell megemlíteni, ahol erőszakos kilakoltatások vannak anélkül, hogy a családok elhelyezésére megoldást keresne az önkormányzat. Ráadásul a Kúria májusban kimondta, hogy a miskolci önkormányzat megsértette az ország egyenlő bánásmódra vonatkozó jogszabályait, júniusban az ombudsman is bírálta gyakorlatukat, majd júliusban az Egyenlő Bánásmód Hatóság is diszkriminatívnak titulálta az önkormányzatot. Hiába azonban a bírság és a felszólítás egy humánusabb, lakhatást biztosító cselekvési terv kidolgozására, a kilakoltatások továbbra is folynak.
| ||
A harmadik, egyben utolsó és legnagyobb probléma a menekültkérdés magyarországi kezelése. Itt a nemzeti konzultációtól és plakátkampánytól kezdve a kerítésépítésen át a tranzitzónák működéséig és a kiutasításokig igen sok mindent fel lehet róni a magyar kormánynak. Jeney Orsolya megosztotta személyes tapasztalatait, az Amnesty ugyanis sok időt töltött a határon. Ott volt például annak a három kiutasított férfinak a tárgyalásán, akiknek az ügyét összevonva tárgyalták, és mindössze 52 perc alatt eldöntötték, hogy kiutasítják őket az országból; de ott voltak Röszkénél is szeptemberben, amikor a határt lezárták, senki nem mondott semmit a menekülteknek, azok pedig egy ideig vártak, majd amikor mégis megindultak, a rendőrség könnygázt vetett be, és elszabadultak az indulatok. Jeney beszámolója szerint a rendőrök a könnygáz használata előtt azt kiáltották, Na végre!, közben pedig azt, hogy Oldalra is!, ahol a sajtó képviselői álltak. Megjegyezte, meglehetősen problémás, hogy az akkor történteket nem rendezték jogilag, és az ombudsman sem vizsgálta ki. Megosztotta továbbá azt is, hogy jelen voltak a horvát határ lezárásánál és akkor is, amikor a négyméteres szakaszon több ezer menekültet engedtek át a rendőrök, holott akkor már a kormányzat azt kommunikálta, meg kell védeni határainkat. „Akkor megkérdeztem egy rendőrtől, hogy segít-e átlépni illegálisan a határt az érkezőknek, ő igennel felelt, mire azt kérdeztem, tulajdonképpen embercsempésznek minősíthető-e, amire szintén igennel felelt” – mesélte Jeney. A menedékjoggal kapcsolatos uniós jogszabályok megsértése miatt az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen – éppen december 10-én, ami az emberi jogok világnapja. Jeney szerint ennek igen erős üzenete van.
És bár annak ellenére, hogy az AI bizakodó a jövőt illetően, Jeney elmondta, a magyar kormány nem tekinti őket partnernek, sőt a nemzeti értékek elleni támadásnak tekinti kritikáikat, javaslataikat.
