Árvíz Borsodban - Magukra hagyottak

  • Vári György
  • 2010. május 27.

Belpol

Az idei árvíz elsősorban az amúgy is kétségbeejtő helyzetben lévő Borsod megyét sújtja. A természeti csapást a régió iránti évtizedes közöny fokozta különösen súlyossá.
Az idei árvíz elsősorban az amúgy is kétségbeejtő helyzetben lévő Borsod megyét sújtja. A természeti csapást a régió iránti évtizedes közöny fokozta különösen súlyossá.

A rádió hajnali hírei Ónodot jelölik ki első állomásul, ott továbbra is válságos a helyzet. A falu alsó végén, az elárasztott terület mellett idős férfi tolja a biciklijét. A veteményt korábban az eső elverte, az árvízre ehhez már nem is volt szükség, mondja, majd a helyi cigányokat kezdi szidni: szerinte még az árvízveszély sem vette őket rá, hogy dolgozzanak. Amikor afelől érdeklődünk, hogy legalább az otthonukat nem védték-e a fenyegető víz ellen, kicsit módosít álláspontján: "Volt, amelyik dolgozott, csak rosszul fogta meg a munka végét, mert nincsen hozzászokva."

Ónod

Egy kutyáját sétáltató roma, aki nem a telepen lakik, elkísér bennünket a cigánysorig, de előbb megmutatja a kertjét, ahová betört a Sajó. Csak az gondolkozott el a költözésen, akinek gyereke van, mondja, de ő úgy tudja, senkinek sem kellett végül mennie. A polgármester, Bacsó János is hasonlóan nyilatkozik; egyetlen néninek kellett csak elhagynia az otthonát, őt a helyi református felekezet szállásolta el.

Kísérőnknek a kerti budi az egyik fő gondja, fél, hogy mit hagy maga után az ár. Állandó munkája nincs, ha ritkán akad valami, elmegy érte Vácig vagy Pestig is. Termelni a kertben nem tud, ártéren azt sem lehet, mivel a belvíz tönkretesz mindent - és most még a baromfik is elpusztultak. Úgy érzi, az utóbbi években nőtt a feszültség a roma és nem roma lakosság között, de az árvíz idejére összefogtak. "Vannak szemtelen emberek köztünk is, de nem csak az egyik oldalt kéne nézni." Összefogásról beszélnek a Sajó utca végében is, az egyik legkritikusabb helyen, ahol sikerült végül megfogni a vizet: ők mindent egyedül oldottak meg, a közvetlen szomszédok segítették egymást.

Itt már dicsérik a romákat, milyen keményen dolgozták végig a hetet. A polgármester mindenki szerint, "nagyon kézben tartotta a mentést". A József Attila utcában a legrosszabb a helyzet, innen gyorsan leérni a gátig, amelyen főleg a falu közmunkásai dolgoznak. Bőven van munka, ha a pénz nem is lesz nagyobb - napi nyolc óráért 60 ezer körül kapnak kézhez havonta. A közmunkán kívül nehéz bármi máshoz hozzájutni, igaz, azt többnyire tud adni a polgármester. "A cégek nagyon kihasználják, hogy nincs munka, még az utazási költségekhez sem akarnak rendesen hozzájárulni."

A munkálatok közben egy hatalmas Volvo traktor beleborult a vízbe, a szomszéd kavicsbányából jött segíteni. A polgármester a bürokráciát szidja, amiért olyan körülményes engedélyeztetni a gátépítést. A mentési munkálatokat is félbe kellett szakítani az adminisztratív teendők miatt, nem volt senki a gáton, aki irányította volna a munkát, amikor a traktor beborult.

A cigánysoron látszólag kedélyes a zsákolás, de sokan félnek, mi lesz a vályogházukkal, ha levonul az ár. A polgármester és egy nyugdíjas vízügyi szakember szerint nincs ok ekkora aggodalomra, nem dől össze egyik sem. "A 2006-os árvíz idején, amikor két ház valóban összeomlott, és nem tudtunk tenni semmit, eldöntöttük, hogy ilyen többé nem lesz "nodon - meséli Bacsó. - Büszkék vagyunk rá, hogy saját erőforrásainkból sikerült kigazdálkodnunk egy védőrendszert, ha nem is gátat, úgynevezett depóniát. Aztán nagy nehezen az engedélyt is megkaptuk, segítettek a vízügynél, ezért most lényegesen jobb a helyzet." A cigánysoron zsákolók másik aggodalmát is eloszlatta a település első embere. Bejelentkeztek a gárdisták, hogy segítenének, de Bacsó elhárította a felajánlkozásukat. "Most ezt nem tudnám kezelni, különben is, én független vagyok és független is szeretnék maradni, minden lakos polgármestere egyformán."

Boldva

Boldván rosszabb a helyzet. A Damjanich utca a cigánytelepen van, amit majdnem teljesen elárasztott a víz. A Diófa utca megúszta, de járhatott volna a Damjanich is rosszabbul. Friss veszekedés közepébe csöppenünk, a helyiek csodálkoznak, hogy máris itt a sajtó. Mága Zoltán hegedűművész járt itt csütörtökön, és azt ígérte, hogy mindenkinek jut a ruhákból, amiket hozott. Aztán az osztásnál a Damjanich utcának nemigen jutott: a lakók szerint az önkormányzatnál úgy ítélték meg, hogy itt nem is volt víz, nem jogosultak hát a segélyszállítmányra. Körbenézünk: az udvarokban és a házakban sár, belvíz, itt-ott meglazult parketta, a kert végében ronggyá ázva fekszenek a kidobott szőnyegek. A kisebbségi önkormányzat vezetőjével elégedetlenek elsősorban, valamint az osztásban szerepet vállaló önkormányzati dolgozókkal. A kisebbségi önkormányzattól azt várják, hogy igazolja őket, hogy nagyon is volt és valamelyest még van is víz az utcában.

"A holmi nem is olyan fontos, csak ne mondják azt, hogy nálunk nem volt víz." Ilyet senki nem is állít, feleli nekünk a regionális szociális szolgáltató központ ruhaosztásról visszaérkező munkatársa. A legkritikusabb helyzetben lévőknek, a kitelepítetteknek, körülbelül kilencven főnek kellett ruhát adni először, aztán utcánként hívták fel a családfőket, a legsúlyosabb helyzetben lévő utcákkal kezdve a sort - ezért nem jutott már felnőttruha a Damjanich utcába. Gyerekruha viszont maradt, ezeknek a kiosztását hétfőn folytatják. Bármilyen további szociális segítséghez már csak a vis maior alapból várnak pénzt, a település saját forrásai kimerültek, tájékoztat a község polgármestere, Csabai Gyula. Az előző, kisebb árhullámok idején a védekezésben és a helyreállításban komoly önrészt kellett vállalniuk, nincsenek tartalékaik. A telepen százharminc lakásból csak tizenöt biztosított. A mentés közben le kellett rakni negyvenötezer homokzsákot, több mint harminc kamion homokot kellett hozatni, és volt nap, hogy ezer mentésnél dolgozó embernek biztosítottak ingyenételt - sorolja a védekezés eddigi költségeit a polgármester. "Egyelőre azt látni, hogy egy ház kéménye megdőlt és le kellett szedni, a többit majd meglátjuk, miután levonul az ár. Ház, úgy néz ki, nem fog összedőlni."

Budai István, a kisebbségi önkormányzat vezetője, a megyei kisebbségi önkormányzat elnökhelyettese megérti azoknak az indulatait, akik éjszakákat dolgoztak a gáton, és akiknek elért a kertjükig a víz, de nem állhat ki az érdekeik mellett, mert azt csak épp a legsúlyosabb helyzetben lévőkkel szemben tehetné. A kisebbségi önkormányzat is részt vett a válogatásban, az osztásban. Mága Zoltán azt szerette volna, ha mindenkinek jut, de az ötvennégy zsák kevésnek bizonyult. A szociális szolgáltató központ munkatársától azt is megtudjuk, hogy a ruhák között volt három-négy zsák mosdókesztyű is meg egészen apró törülköző, a zsákok látványa ezért lehetett csalóka. "Mága úr sem mérte fel a romatelep nagyságát - állítja Budai. - Ha ezt a mennyiséget úgy osztják szét, hogy mindenkinek jusson belőle, jóformán senki semmit sem kapott volna."

Kállai Csaba országos cigányvajda is megjelent Boldván, ő gumicsizmákkal járult hozzá a mentési munkálatokhoz; neki is, meg a sokat segítő óvónőnek különösen hálásak voltak a telepiek.

Vagy tucatnyi magyargárdista is segített. Mint kiderül, viszontszívesség volt. Amikor a legrosszabb volt Edelényben a helyzet, a polgármester fia busszal bevitte a helyi cigány fiatalokat, ahol a gárdistákkal együtt mentették a menthetőt. A kölcsönösség jegyében másnap a gárdisták mentek Boldvára - igaz, a riadalom elkerüléséért inkább nem a telepen dolgoztak. "Úgy tűnik, közülük sem mindegyik fiatal fejét uralják a szélsőséges eszmék, megvan bennük a jóindulat és a segítőkészség, csak az országos vezetőik szítják a feszültséget" - véli Budai. Mindenesetre mindenkinek, így nekik is hálásak a segítségért.

Boldva lakosságának bő negyede cigány. A településen "békeidőben" nincsenek gárdisták. A cigány lakosság közel harmadát foglalkoztatja közmunkán tavasztól ősz végéig az önkormányzat. Sokan az önkormányzat kht.-je vasúttisztasági programjában, mások a kistérségi programban dolgoznak. A teljes lakosság körében télen huszonöt százalék körüli a munkanélküliség, az év többi részében hozzávetőleg tizenöt százalékos.

Szalonna

Ekkora árvízre a legöregebb emberek sem emlékeznek Szalonnán: körülbelül 15 embert kellett kiköltöztetni, két házról képzelhető el, hogy öszszedől vagy teljesen lakhatatlanná válik. A kitelepítettek a tanári szolgálati lakásokban laknak.

A Szalonna Sport és Közösségfejlesztő Egyesület több program motorja a környéken, ők próbálják most is kitalálni, hogy mit lehetne tenni. Az egyesület égisze alatt működik a megyei első osztályban játszó helyi roma futballcsapat, aminek Horváth Zsolt, a szalonnai önkormányzat képviselője a szakosztály-igazgatója. Ez komoly előrelépési lehetőség, a csapat egyik tehetsége, Ádám Ferenc most került Debrecenbe középiskolába. Az edzéseken egyébként nem roma gyerekek is részt vesznek.

A telepfelszámolási program tette lehetővé, hogy Kazincbarcikán kiképezzenek és a környéken foglalkoztassanak kőműveseket; Horváth a programnak köszönhetően tíz embernek tud helyet adni; most is várnak lakások roma beköltözőkre. Az egyik veszélyeztetett házat is ők építették. (A program mindazonáltal feszültséget is keltett az amúgy nyugodt településen: a telepfelszámolás keretében pályázott pénzből ötven családnak ingyen be lehetett köttetni a vizet, míg a nem roma lakosságnak fizetnie kellett e szolgáltatásért.)

A képviselő szerint "ez a rendszer nem oldja meg a problémákat, de tűzoltásnak jó". Bejelentett, állandó munkahelye mindössze három romának van Szalonnán. A nem roma fiatalok elvándorolnak, bemennek Miskolcra, Kazincbarcikára, otthon nem találnak munkát. Horváth szerint érthetetlen, miért nem indul meg valamiféle gátépítés. Rengeteg a munkanélküli, a potenciális közmunkás, a munkaerővel nem lenne gond, öt kilométerre kőbánya üzemel: minden adott a szükséges munkálatokhoz, egyedül a vízügyi hatóságok engedélye hiányzik. Már azzal is javítanának a helyzeten, ha a sódert kikotornák: így egyrészt szélesítenék a medret, másrészt az anyagot fel lehetne használni a védekezéshez. Ám engedélyt nem kapnak, mégpedig a falusiak gyanúja szerint azért, mert a gátépítés nagy üzlet, "valakik nagyon meg akarnak gazdagodni az árvízen". Egyaránt szidják a veszélyeztetett ház köré gyűlők a helyi MSZP-t és a Fideszt is. Azt mondják, a megyei szocialisták majdhogynem a Jobbikéval vetekedő kampányt vittek, amikor felmelegítették azt a 2008-as szerencsi javaslatot, miszerint legfeljebb három gyerek után járjon családi pótlék, ha több van, azt adókedvezménnyel támogassák a "munkára ösztönzés" érdekében. Azt sem vették jó néven, hogy a gátakon a Magyar Gárdán kívül csak az LMP aktivistái jelentek meg. Hankó Gyulával, a község független polgármesterével azonban többnyire elégedettek, segítőkész embernek tartják, és elhíresült mondatai ellenére sincs rossz véleményük Molnár Oszkárról. Az edelényi polgármester sokat segített az edelényi és a kistérségben élő romáknak, például egy szendrőládi roma asszonyt, aki nem talált munkát, bejelentett edelényi lakosnak és felvette az önkormányzathoz közmunkára, továbbá a szalonnai roma futballcsapatnak is ő vásárolt szerelést.

Edelény

Molnár városában a gát mögött lakók bíznak abban, hogy az átázott védmű ellenáll a nyomásnak, de azért a gyerekeket biztonságos helyre vitték. Molnár Oszkárral az irodájában találkozunk, röviden, a fáradtságtól akadozó nyelvvel számol be az elmúlt hét eseményeiről. A vasárnap (május 16.) délelőtti hatalmas esőzések komoly károkat okoztak, délután háromkor neki kellett állni a zsákolásnak, miután megérkeztek az első hírek a többnyire aprócska Bódva-patak vízszintjéről. Hétfőn már hatszázan vettek részt a mentési munkálatokban. "Hétfő estére úgy tűnt, hogy nyugodtan mehetünk neki az éjszakának, volt húsz centi előnyünk a vízzel szemben" - emlékszik vissza Molnár. A védelmi bizottság tagjait a mentési munkákban részt vevők szállásaként funkcionáló iskolában riasztották vacsora közben, három óra alatt harmincöt centit emelkedett a vízszint. Éjfélre lehetett látni, hogy lesz olyan szakasz, amit nem lehet tartani, ezért a polgármester a várostól délre, ahol az áradás lakott területet nem veszélyeztetett, utasítást adott a gátperem átvágására, de pár perccel ennek végrehajtása előtt a veszélyeztetett szakaszon áttört a víz. Elárasztotta a Katona József utcát, ráadásul a szakadás ellenére is tovább emelkedett a vízszint. Keddtől már ezernégyszáz ember küzdött az árral, nagy részük önkéntes, Szombathelyről, de még a Felvidékről is jöttek. Kedd délelőttre a környék minden homokbányájából elfogyott a homok, ahol meg lett volna, azt az esőzések tették megközelíthetetlenné. Távolabbi bányákból kellett hozni a homokot, miközben az eső egyre jobban áztatta a gátat, amit szerdán bordás megtámasztással kellett megerősíteni. Előtte az ott lakók elkeseredett tiltakozása ellenére muszáj volt körülbelül száz-százötven negyvenéves gyümölcsfát kivágni. Szerda (május 19.) estére búvárok érkeztek, hogy megnézzék, milyen állapotban van a töltés, de jött egy újabb árhullám: a Rakaca-víztározóból ömlött ki a víz. Az 1974-es árvíz vízszintjét húsz centiméterrel haladta meg az idei.

Aznap Pintér Sándor leendő belügyminiszter Edelényben informális tárgyalásokat folytatott Molnárral a megelőzés költségeiről és a gátrendszer kiépítéséről. A Bódva melletti településeket valódi gátrendszer nem védi, csak a folyómedrek kikotrásából származó depónia, és - láttuk - vannak szakaszok, ahol még ez is hiányzik. Idén ez volt a térségben a harmadik árhullám. A védekezési költségek és az önkormányzati tulajdonban esett kár együttes összege félmilliárd forint körüli, a teljes térség árvízkára Molnár becslése szerint bizonyosan egymilliárd forint fölött lesz. Ebben azonban nincsenek benne a felújítás költségei, de még a veszélyes hulladékká vált százezer homokzsák elszállítása és megsemmisítése sem. A boldvai cigánysor ügyében Molnár Oszkár országos felhívást tett közzé, azt kéri, hogy ágyakkal, ágyneműkkel segítsék a telep lakóit.

Molnár, mint jóformán mindenki, akivel beszélünk, megkér, hogy mindenképpen tolmácsoljuk hálás köszönetüket azoknak, akik Edelény és a kistérség segítségére voltak az árvíz idején.

Vacsoraidő végén elnézünk még az iskolába: két Lonsdale-pulóveres kopasz fiatalember ballag fel a lépcsőn emeleti szállásukra, tűzoltók ülnek két csoportban, az egyikük születésnapját ünneplik, aztán mennek vissza a gátra. A faliújságon a költészet napját ünneplő cikkek, Esterházy Péter egyik korai fotójáról figyeli az embereket a tepertős és zöldséges műanyag tálak körül, az arckép mellett rövid idézet egy József Attila-írásból, a falakon körben gyerekrajzok. A város kimerülten vár: elfáradtak félni egymástól, elfáradtak félni a víztől, megtanultak együtt élni végtelen kiszolgáltatottságukkal. Az összképen nem változtat, legfeljebb szépségtapasz az a sok ezer önzetlen, áldozatkész ember, akik a legnagyobb bajban napokat dolgoztak végig a gátakon. A vízzel szembeni védtelenség ugyanúgy a leszakadás, a magára hagyatottság eredménye, mint a szegénység.

Neked ajánljuk