Magyar Narancs: Robert Fico miniszterelnök pártja, a Smer minden közvélemény-kutató szerint magasan nyeri a választásokat - lefutott ügy lenne az egész?
Grigorij Meseznikov: Nem. Valóban, a Smer biztosan nyer, de egyáltalán nem mindegy, hogy hány párt jut be mellette a parlamentbe, és milyen eredménnyel. A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint öt párt mindenképpen befut - a Smer (Irány) mellett az SDKÚ, a KDH, az SaS és az SNS. Három másik pártnak is reális esélye van erre: a két magyar pártnak, vagyis az MKP-nak és a Hídnak, meg a HZDS-nek, Vladimír Meciar pártjának. Az utóbbinak a legkevesebb. (A főszereplőkről lásd keretes anyagunkat!)
MN: Az SNS-t is a biztos befutók közé sorolja. Nem lehet, hogy a két ország közti feszültséget inkább a Smer fogja meglovagolni, az SNS választóit is megkaparintva ezzel?
GM: A Smer ugyan nacionalista párt, de nem ez a fő mobilizációs eszköze. Elsősorban a politikai kontinuitást hangsúlyozza, meg a szociális államot. Persze szívesen használja a magyar kártyát, de úgy tűnik, hogy ezzel nem sikerül elszipkáznia az SNS választóit. A nemzeti párt elsősorban a korrupciós botrányok miatt gyöngült. A magyar kártya az SNS kezében sokkal jobban hat a radikális választókra, természetesebben áll, mint a Smer kezében. A szlovák- magyar feszültség inkább az SNS-nek segít.
MN: Két egymással szemben álló blokk küzd a voksokért: a jelenlegi kormánypártok és az ellenzék, beleértve a Hidat és a parlamenten kívüli Szabadság és Szolidaritás pártot. Mennyire átjárható a köztük húzódó határvonal?
GM: A két blokk valóban létezik, a választások utáni együttműködés is ezek alapján alakulhat. Ami nem jelenti azt, hogy a Smer ne örülne az együttműködésnek egyes jelenlegi ellenzéki pártokkal is. De a programok közt is jelentős a távolság, meg az egyes politikusok között is. Nem tartom valószínűnek, hogy a választások után olyan koalíció jöjjön létre, amelyben a jelenlegi kormányoldal és az ellenzék is képviselteti magát.
MN: Néhány ellenzéki párt ennek ellenére nem zárta ki az együttműködést a Smerrel. A KDH-t sokan a Smer lehetséges partnerének tartják, de Csáky Pál, az MKP és Bugár Béla, a Híd elnöke is azt mondja, hogy ha más lehetőség nem lesz, akkor Robert Ficóval is hajlandóak kormányt alakítani.
GM: Ez igaz, de ők sem ezt tartják a legjobb, elsődleges megoldásnak. A KDH például csak az SDKÚ-val együtt lenne hajlandó koalícióra lépni a Smerrel, az MKP és a Híd is csak utolsó megoldásként említi ezt a lehetőséget. A KDH, az SDKÚ, az MKP és a Híd számára egy ilyen lépés - ha egyedül kötnének koalíciót a Smerrel - a választóik elvesztését jelentené, amivel a másik pártot erősítenék. Például ha a Híd állna a Smer oldalára, akkor az MKP rabolhatna tőle szavazatokat, ha a KDH, akkor az SDKÚ nyerne, és viszont. Ha a választások olyan eredményt hoznak, hogy jobbközép kormány alakulhat, akkor az öt közül egyik sem fog sokat gondolkodni azon, hogy létrehozza-e a jobbközép koalíciót.
MN: Mivel magyarázható, hogy Magyarországgal ellentétben Szlovákiában a baloldal a nacionalistább?
GM: Kérdőjeles, hogy a Smer valóban szabványos baloldali párt lenne-e. A Smer inkább az utánzás pártja. Előbb utánozott egyfajta pragmatikus pártot, majd harmadik utas párt akart lenni, ma meg a szociáldemokráciát mímeli. És eközben leginkább bizonyos érdekcsoportok pártja - bár tény, hogy megszólítja a baloldali választókat, és a programja tartalmaz baloldali elemeket. Mégsem lehet programszerű baloldali pártnak nevezni, hisz nem vallja azokat az értékeket, amelyek a baloldal számára fontosak: az internacionalizmust vagy a kisebbségekkel szembeni toleranciát. Robert Fico már az anyapártjában, a Demokratikus Baloldal Pártjában is inkább a nemzeti oldalhoz tartozott. 1998-ban például ellenezte, hogy az MKP is része legyen a koalíciónak.
MN: A jobboldal sok apró pártból áll, míg a baloldalt belakja a Smer. Miért nem tud létrejönni egy nagy, átfogó jobboldali párt?
GM: Mert a jobboldal sokkal színesebb, mint a bal. Egyrészt ideológiai szempontból, hiszen konzervatív, kereszténydemokrata és liberális pártok alkotják, másrészt a magyar kisebbség politikai képviselete miatt. Emiatt nem is tartom reálisnak, hogy a jobbközépet egyetlen politikai párt fogja össze, inkább az érdekes, hogy e pártok hogyan tudnak együttműködni. A Smer viszont nem klasszikus szociáldemokrata párt, csak kitisztította a paletta bal oldalát - és ma nincs másik baloldali párt, amely meg tudná szólítani a választókat. De támogatottsága nem csak a baloldali választóknak köszönhető, hiszen tudjuk, hogy Szlovákiában az ő arányuk úgy 15-20 százalékos. A Smer a nacionalista választók egy részének is elfogadható - azoknak, akik korábban a Meciar-féle HZDS-t választották.
MN: Át tudja-e lépni mindkét magyar párt az ötszázalékos parlamenti küszöböt? Melyiknek van erre nagyobb esélye?
GM: A felmérések szerint mindkettőnek, de az MKP-nak talán kicsit több, mivel befutottabb, beágyazottabb. Egy márciusi mérés szerint a magyar választók nagyobb részének támogatását bírja, feltehetően egyfajta tehetetlenség eredményeképpen. A Híd azonban meg tudja szólítani a szlovák választók egy részét is. Én nemcsak reálisnak tartom mindkét párt bejutását, de Szlovákia demokratikus fejlődése szempontjából kívánatosnak is. Esetleges kormányzati szerepük Szlovákia hasznára válna.
MN: Hogyan értékeli a Híd pártot? Csak Bugár Béla és körülötte lévő néhány politikus ambícióinak megvalósítására szolgál, ahogyan azt az MKP állítja?
GM: Olyan emberek hozták létre, akik konfliktusba kerültek az MKP 2007-ben megválasztott vezetésével, vagyis az egyik motivációjuk az volt, hogy megvalósíthassák azokat a politikai ambícióikat, amelyekre az MKP-ban nem nyílt lehetőségük. Az elmúlt egy évben azonban kialakították profiljukat - és az a gondolat, hogy hidat alkossanak a szlovákok és a magyarok között, működni kezdett. A szlovákok egy része is pozitívan értékeli a párt létrejöttét, a két nemzet közti ellentétek legyűrésére tett igyekezetüket. A Híd mára szerves része lett a szlovákiai politikai életnek és a magyar közösségnek is. Igaz, a kapcsolata az MKP-val mélyponton van, amihez hozzájárul a választási kampány is. Elsősorban az MKP támadja a Hidat, de ha mindketten bejutnak a parlamentbe, a kapcsolatuk talán normalizálódik. A Híd programja nem csak a megbékélést vagy a kisebbségi kérdést érinti, jól kidolgozottak a szociális területre vagy a gazdaságra vonatkozó részek is.
MN: Hogyan változtatta meg az MKP-t egy másik magyar - vagy túlsúlyban magyar - párt létrejötte? Voltak olyan félelmek, hogy az MKP radikalizálódik, hogy megőrizze választói egy részét.
GM: Az MKP nem váltott profilt, továbbra is mértéktartó párt; ugyanolyan, mint a 2006-os választások előtt volt. Nem módosította az álláspontját az autonómia ügyében sem. Valóban, távoztak azok a képviselői, akiket a mérsékeltebb áramlatba soroltak, de a párt politikája nem radikalizálódott. Szabványos jobbközép programja van, amelyen az is látszik, hogy egy nemzeti kisebbség érdekeit képviseli. A választói között viszont nőtt a vidéki, idősebb választók aránya, a Híd elvitte a városi, fiatalabb, képzettebb rétegek egy részét.
MN: Hogyan hatott a gazdasági válság a kampányra?
GM: A válság miatt a szociális kérdések fontosabbak most, mint akár csak négy évvel ezelőtt. Ebben benne van az is, hogy a Smer központi témája a szociális állam, és mivel nagy pártról van szó, uralja a kampányt, a kisebb pártoknak muszáj reagálniuk. És természetesen állandóan jelen van a magyarkérdés is. Akárcsak a tavalyi köztársaságielnök-választás meg az európai parlamenti választások előtt. Egyes pártok most is kihasználják azt, ami Budapesten történik a kettős állampolgárságról vagy a trianoni emléknapról szóló törvénnyel.
MN: Robert Fico miniszterelnök biztonsági veszélyt emleget a kettős állampolgársággal kapcsolatban. Melyik fél hibája a két ország közötti feszültség növekedése: a magyaré, amely a szlovákiai választási kampány közepén vetette fel ezt a kérdést, vagy a szlováké, amely túlreagálja a dolgot?
GM: Nehéz kérdés. A magyar állampolgársági törvény magyar belügy, de befolyással van az itteni történésekre. A pozsonyi kormány reakciója a kezdetektől hisztérikus volt, hisz biztonsági kockázatokról jelenleg egyáltalán nem beszélhetünk. Minden országnak jogában áll olyan törvényt alkotnia, amilyet jónak tart, és Magyarország is olyan formában fogadhatja el az állampolgársági törvényét, ahogyan az neki tetszik. Viszont a törvény által érintett másik országnak is jogában áll olyan törvényeket hozni, amilyeneket ő tart szükségesnek - és Szlovákia érintettsége nem kérdéses, hiszen a lakosság nagy csoportjának állampolgársági státusa fontos belpolitikai kérdés. De ez a válasz nem lehet ellentétes az alkotmánnyal és más törvényekkel sem. Az, amivel Fico fenyeget, hogy tudniillik a szlovákiai magyarokat megfosztanák állampolgárságuktól, ha megkapják a magyar állampolgárságot is, számomra teljességgel elfogadhatatlan. Éppen az jelentene biztonsági kockázatot, ha a lakosság egy részétől megvonnák a szlovák állampolgárságot. Habár én nem hiszem, hogy a szlovákiai magyarok nagy számban élnek majd ezzel a lehetőséggel, de már az is biztonsági kockázatot jelentene, ha csak tíz- vagy százezrek elveszítenék emiatt a szlovák állampolgárságukat. Így létrejönne egy viszonylag nagy csoport, amelynek csak külföldi állampolgársága van, és nem lenne megfelelő kapcsolata azzal az állammal, ahol él. A lojalitásuk csökkenne, és nem saját akaratukból, hanem az állam miatt, amely megfosztotta őket az állampolgárságuktól. Ez lenne a legrosszabb Szlovákia számára, amit a szlovák kormány sem akarhat.
MN: Más lenne a szlovák fél reakciója, ha nem a választási kampány közepén jött volna ez az ügy?
GM: Talán mérsékeltebb lenne - de ismerve a jelenlegi kormánypártokat, nem sokban különbözne. A szlovák pártok ilyen témákra adott reakcióiban mindig jelen van a választóknak való megfelelés kényszere. Most ez hatványozottan jelentkezik. Akkor lenne visszafogottabb a reakció, ha más pártok kormányoznának.
MN: Vagyis a jelenlegi szlovák ellenzék érdekeltebb lenne az értelmes kompromisszumok keresésében?
GM: A kormánypártok és az ellenzék teljesen másként viszonyulnak a szlovák-magyar ügyekhez. De a szlovák ellenzék és a magyar kisebbség érdekképviseletének a nézetei sem azonosak, komoly nézetkülönbségek is vannak köztük. Azaz bizonyos kérdésekben nincs nagy különbség a kormánypártok és egyes ellenzéki pártok között. A kettős állampolgárság kérdésében például a KDH álláspontja jobban hasonlít a Smer álláspontjára, mint az SDKÚ vagy az SaS álláspontjára. Ez azonban nem akadályozta a magyar pártot abban, hogy évekig együtt kormányozzon a szlovák pártokkal. A szlovák ellenzék meglehetősen közömbös a magyar kisebbséggel szemben, a programjukban szinte nem is foglalkoznak a magyarokkal. Viszont mert nem nacionalista és nem populista pártokról van szó, nem is a magyar kártyával akarnak szavazatokat szerezni.
A szereplők
A szlovák kormány főereje és a június 12-i, tisztán listás választás esélyese a Robert Fico vezette Smer (Irány) - az utolsó közvélemény-kutatási adatok szerint 35 százalék körül állnak. Koalíciós pajtásai közül a fasiszta Szlovák Nemzeti Pártnak (SNS) és vezetőjének, Jan Slotának a legfrissebb adatok szerint úgy 6-7 százalék néz ki, míg a rossz emlékű Vladimir Meciar exminiszterelnök Demokratikus Szlovákiáért Mozgalma (HZDS) a küszöbön billeg.
Aligha kérdéses viszont a két ellenzéki kereszténydemokrata párt bejutása. A Szlovák Keresztény és Demokratikus Uniónak (SDKÚ), melyet a Szlovákia gazdasági sikereit megalapozó kormány feje, Mikulás Dzurinda elnököl, 14 százalékot mérnek, kistestvére, a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) 8 százalék fölött tanyáz. A liberális Szabadság és Szolidaritás pártot (SaS) az utolsó mérések egyenesen 10 százalékkal kecsegtetik. A magyar szavazatokért a Magyar Koalíció Pártja (MKP) és a belőle egy éve kivált Híd-Most verseng: támogatásuk 5 és 6 százalék közötti.
