"Beindultak a párt egészséges immunfolyamatai" - kommentálta az eseményeket lapunknak a választmány stratégiai bizottságának egyik elöljárója a feszült légkörben, személyeskedő beszólások közepette zajlott ülést követően. A pártelit és a tagság között évek óta dúló hidegháború azt követően csapott át nyílt ütközetbe, hogy április 25-én, a második forduló éjszakáján az elnökség nehezen értelmezhető módon csupán fölajánlotta a lemondását (és nem adta vissza azonnali hatállyal a mandátumát). Az elnökség informálisan azzal védekezett, hogy éppen pozíciója ideiglenes megtartásával teremtett lehetőséget arra, hogy a választmány megszavazza a gyorsított menetben zajló tisztújítást - a választmány és a frakció kritikus tagjai szerint azonban kétségbeesett, már-már gyerekes hatalomtechnikai próbálkozás volt az egész. Egy távozó elnökségi tag szerint "esze ágában nem volt senkinek, hogy maradásával az önkormányzati választási vereséget is nyakukba vegyék". Ha az országos vezetői testület egyből távozott volna - érvelnek az elnökség köreiben -, az alapszabály szerint megkerülhetetlen lett volna a kilencven napig tartó, akár augusztusig húzódó tisztújító ügymenet, amikor is már javában zajlik az önkormányzati választásra való felkészülés, stábtoborzás, ajánlószelvény-gyűjtés. Ez pedig a párt számos, akár elnökségi helyre is eséllyel pályázó önkormányzati honatya - a szegedi Botka László, az újbudai Molnár Gyula, az angyalföldi Tóth József, vagy a miskolci Káli Sándor - számára kellemetlen helyzetet teremthetett volna. "Érdekek, helyzeti adottságok mentén alakultak ki eseti törésvonalak. Több megyei elnök is az országos elnökség oldalára állt, hiszen az általános tisztújítás az ő szervezeteiket ugyanúgy érinti. A pártvezetés, mint évek óta, most is hatalomtechnikai reflexek szerint cselekedett, teljesen elveszítette maradék szintetizálóképességét, a kommunikáció a párttagsággal gyakorlatilag megszűnt. Ám míg 2004-ben még volt jelentőségük a politikai platformoknak, míg akkor ott volt Gyurcsány, hogy élére álljon a változásoknak, amíg működtek területi alapon szerveződő szövetségek, mint a Borsod-Budapest-, vagy a Szabolcs-Baranya-tengely, addig most szervezetlenül, kontrollálatlanul, viszont sokkal elemibb erővel tör föl az elégedetlenség. Ennek állt élére a választmány, és dolgozott ki egy teljesen új működési modellt, amit június elején közösen bontunk ki" - foglalta össze a helyzetet ellenkező oldalról egy, a lelépő vezetéssel szemben kritikus szocialista képviselő.
Legkisebb közös többszörös
A rövidített, felmenő rendszerű tisztújítást elsöprő arányban szavazták meg a választmány tagjai (110 egyetértő voks a 125-ből; a testület ezzel saját újraválasztásáról is döntött). A hangulatra jellemző, hogy több felszólaló az országos listán szerzett mandátumok újraosztását is fölvetette, noha ennek semmi realitása sincs a jelenleg hatályos törvények szerint. A határozat értelmében először az alapszervezetekben, a helyi, majd a megyei szervezetekben, végül az országos elnökségben lesz választás. Minden szinten kétéves mandátumokról döntenek.
Az 59 tagú országgyűlési képviselőcsoportban több mint 50 szavazattal frakcióvezetőnek választott Mesterházy Attila pártelnökké választását tényként kezelik az MSZP-ben: már az is meglepetés volna, ha más jelölttel egyáltalán kalkulálni kellene. A pártban "ügyes hatalomtechnikusként, jó szervezőként" emlegetett, frakcióvezetőként és miniszterelnök-jelöltként megerősödött Mesterházy korábban maga is a gyors és általános tisztújítás mellett érvelt, amivel ha finoman is, de odaszúrt a jelenlegi vezetésnek. "Tekintettel arra, hogy korábban épp a leköszönő elnökség karolta őt föl, nehéz, mégis megkerülhetetlen lépés volt ez a számára" - írta le a helyzetet a párt egyik budapesti prominense. Ezzel egybevág, hogy a választmány jelenlegi elnökhelyettesét, Harangozó Gábort (és testvérét, Harangozó Tamás Tolna megyei elnököt) Mesterházy szövetségeseként tartják számon; mellettük a tágan vett támogatói körébe sorolható a frakcióban Ujhelyi István, Szabó Vilmos és Tóbiás József is, bár "Mesterházy köreit egyelőre nehéz felmérni, mert minden irányba kapcsolódási pontokat keres, és túlzottan is kerüli a konfliktusokat" - árnyalja a képet a már idézett szocialista képviselő. Abban egyetértés mutatkozik, hogy a frakcióvezető pártelnökké választása átmeneti egyensúlyt teremthet a zömében kormányzati szerepvállalókból formálódott frakció és a pártelittel nyíltan szembehelyezkedő párttagság között. "Egy stabil többséggel megválasztott elnök irányítása alatt legalább a lehetősége megteremtődhet egy tisztességes értékvita lefolytatásának, amire most már a párt minden szintjén ordító az igény. Biztató, hogy partnernek tűnik egy konszenzusos, ésszerű alapszabály-módosítás keresztülverésében, mert észleli, hogy a szervezeti mechanizmusok újragondolása nélkül semerre nem vezet út. Nem mellesleg egy frakcióvezető-pártelnök vezetése alatt valószínűleg nem fordul elő az, amit az SZDSZ-nél láttunk, hogy a parlamenti képviselet leválik a pártról, és a médiában önálló életre kel" - értékelte a helyzetet a párt egyik fővárosi politikusa. Mesterházy mozgásterét ugyanakkor döntően meghatározhatja, kiket sikerül bevinni magával abba az elnökségbe, amelyben "ideértve a fénykorában lévő Horn Gyulát is, eddig soha senkinek nem sikerült valódi többségi támogatást élvezni" - összegzett nagy tapasztalatokkal rendelkező forrásunk.
Az új elnökség választásakor nem feltétlenül kell teljes sorcsere. "Súlyos hiba lenne minden erős embert partvonalon túlra kívánni. Ha az elnökségen kívülre szoruló, és onnan támadó csalódott képviselők között túl sok a befolyásos arc, a 'zsűri' - az elmúlt ciklusban ide volt sorolható Baja Ferenc, Szily Katalin vagy Szanyi Tibor - könnyen maga alá temetheti a pártot, ha mondjuk Szekeressel vagy Gyurcsánnyal kiegészülve a médián keresztül, akár akaratlanul is darabokra szedi az új elnökséget. Nem szabad minden konfliktust bevinni az elnökségbe, de még nagyobb bűn kivinni az összeset onnan" - ismerte el a jelenlegi vezetéssel kritikus választmányi tag.
A legvalószínűbb forgatókönyv szerint három-négy eddigi elnökségi tag megőrizheti a helyét: ilyen lehet Herczog Edit, vagy a korábban már lemondott Vadai Ágnes, akiknek már csak a női kvóta miatt is sanszuk van az ismétlésre (az alapszabály értelmében az elnökség minimum egyötöde nő, és szintén minimum egyötöde 35 év alatti kell, hogy legyen). Többeknek Bárándy Gergely és Hiller István újrázása ellen sem lenne kifogása, viszont "ha csupán eddig háttérben maradt embereket szavaznak be, önmagában az is könnyen végzetesnek bizonyulhat. Eddig orrnehéz volt a párt, de nem az a megoldás, hogy akkor most mindenkit hátrazavarunk a hajó végébe. Kívülről még könnyebb megfojtani egy amúgy is szorongatott helyzetben lévő elnökséget" - elemez fővárosi képviselő forrásunk. A választmány stratégiai bizottságában érdekelt egyik politikus szerint a választmány vezetése mindenekelőtt a "Lendvai Ildikó-Kiss Péter-Szekeres Imre-tengelyt, az operatív vezetést kisajátító triumvirátust szeretné félreállítani". Az elnökség köreiben az ellenséges hangulat ellenére is valószínűsítik, hogy marad Puch László pártigazgató-pénztárnok, akit Mesterházy sem merne megkerülni. Puch nem csak a gazdasági érdekcsoportokkal való évtizedes kapcsolatai miatt nélkülözhetetlen a mindenkori pártvezetés számára: a legtöbb platformmal és a holdudvarral egyaránt jó kapcsolatot ápol, pártigazgatói beosztására pedig messze földön nincs aspiráns - főleg most, amikor odáig juthat az egykori néppárt, hogy a vidéki szervezetek irodák tucatjait kénytelenek bezárni. Puch frakcióvezető-helyettessé választása sem véletlen, "hiszen négy szűk esztendő, és egy egyelőre kiszámíthatatlan irányban módosuló pártfinanszírozási törvény előtt praktikus lehet összetolni a párt és a frakció infrastruktúráját és pénzforrásait", ahogyan egy leendő "zsűritag" fogalmazott.
Vadonatúj arcokra nemigen lehet számítani, már két-három frakción kívüli politikus elnökségbe kerülése is óriási meglepetés lenne. A Narancs forrásai szerint az erős önkormányzati emberek - Molnár Gyula, Botka László, Csabai Lászlóné nyíregyházi polgármester, vagy Tóth József - egyaránt jó eséllyel pályázhatnak elnökségi helyre, továbbá valószínűsítik a Harangozó testvérek legalább egyikének a befutását is.
Mumus
Mesterházy Attila ellenfele középtávon a leköszönő elnökség több tagjával jó viszonyt ápoló Botka László, de még inkább a Gyurcsány Ferenc fő politikai szövetségeseként ismert, az elnökségi tagságra is esélyes Molnár Csaba volt kancelláriaminiszter lehet. Amikor a frakció a parlamenti alelnökjelölésről döntött, Molnár szoros versenyben (28-21) maradt alul a Mesterházy felé húzó Ujhelyi István mögött. Gyurcsánynak azonban ennél jóval kevesebb szövetségese van a frakcióban - Molnár mellett Ficsor Ádám volt titokminisztert, az elnökségből idő előtt távozó Vadai Ágnest és Vitányi Ivánt sorolják közéjük. Gyurcsány pártelnökként tudatosan kerülte a káderpolitizálást és a személyes alkukat; a volt miniszterelnökhöz közeli forrásunk szerint viszont "mára felismerte, hogy alkalmi és hosszú távú szövetségek nélkül nem fogja tudni megváltoztatni a pártot. De legalább látja, hogy a jelenlegi helyzetből nincs gyors és fájdalommentes kiút" - magyarázza egyúttal Gyurcsány párton belüli és a liberális holdudvarban kezdeményezett konzultációit. Legendás támogatottsága a párt alapszervezeteiben igencsak megkopott, a távozó elnökségben pedig többen kimondottan utálják, és a csúfos választási eredmény fő felelőseként tekintenek rá. "Már nem állja meg a helyét az, hogy a Gyurcsány-ügyben a törésvonal a pártelit és a tagság között húzódik. A helyi szervezetekben is sokan elfordultak tőle, miután a cetligyűjtésnél azzal vágták az ajtót arcukba, hogy 'ja, a Gyurcsány pártja, kösz nem'" - fűzi hozzá egy vezető szocialista politikus, aki szerint Mesterházy "becsületes miniszterelnök-jelölti harca" óta legalább akkora támogatottságot élvez a párt ritkításra ítélt helyi egységeinél, mint a volt kormányfő. Jól érzékelhető ugyanakkor az is, hogy a Gyurcsány-ellenesség az elmúlt két év sodródó politikája miatt egyfajta pártelit-ellenességbe csapott át. Gyurcsány "deklaráltan az ellen küzd, hogy a párt befelé fordulva visszatérjen a 2006 előtti paternalista politikájához és a nyugdíjasokra épülő 2006-os szavazóbázisához. Erről szól a baloldalnak címzett negyvenoldalas röpdolgozata is. A párttagság felrázásán dolgozik, hátha a kongresszuson előkerül egy nyírbátori gyerek, akiről kiderül, hogy ő az új Molnár Csaba" - folytatja a volt kormányfő korábbi munkatársa.
Megújultnak látszani
Gyurcsány Ferenc közvetlenül a választások után tisztázta, hogy nem támogatja a frakcióvezetői és az elnöki pozíció egy kézbe kerülését, saját tapasztalataira hivatkozva (miniszterelnök-pártelnök volt) a párt elhanyagolásával példálózott. Ugyanilyen határozottan szólította fel a jelenlegi elnökséget, hogy azonnal vonuljon háttérbe, "adjon teret az új arcoknak". Habitusát ismerve kérdéses, Gyurcsány meddig bírja játszani e visszafogott szerepet. Rövid távon várhatóan Molnár Csaba politikai törekvéseit támogatja majd, de legkésőbb két év múlva az MSZP leendő elnökének számolnia kell vele is.
Gyurcsány negyvenoldalas röpdolgozatát követően erőltetett, kényszeres benyomást keltő "értékvita" indult útjára. A Népszavában az új baloldal jövőjéről publikált Lendvai Ildikó, Kovács László és Vitányi Iván is: "ennél jobban nem is árthatnának a pártnak" - jegyezte meg a választmány stratégiai bizottságának egyik tagja. "Unjuk, hogy minden pofára megy" - kommentálta a választmány azon törekvését, hogy ezentúl ne csak az elnökségi pozíciók, de minden szervezeti tisztség betöltését vállalt és számonkérhető program bemutatásához kössék. Az elkövetkező hetekben jó eséllyel több szocialista programterv és jövőkép születhet, mint az elmúlt négy évben összesen - ami mások szerint nem segíti majd a tisztánlátást, kivált, ha közben minden prominens és másodvonalban mozgó politikus egyaránt a konszenzusos, többéves politikai koncepció szükségességéről beszél. Két sikertelen "ideológiai" pólus már adott: a Medgyessy-féle paternalista, széles társadalmi bázist célzó hagyományos baloldali politika áll szemben a (mind ez ideig) Gyurcsány nevével fémjelzett progresszív attitűddel. A párt jövőjéért aggódó bölcs elöljárók egy "egészséges szintézist" tartanának előremutatónak, de hogy ez politikailag miként artikulálható, arról homályosak az elképzelések.
Mesterházynak ugyancsak a politikai tartalmak és irányvonalak meghatározásával van a legtöbb gondja: a radikális reformer jövőképet túl kockázatosnak, a tradicionális osztogató vonalat fontosnak, de önmagában vállalhatatlannak érzi. Emiatt róla egyelőre annyi derült ki, hogy "szeretné kicsit egy nemzeti, kevésbé internacionális baloldal felé eltolni a tónusokat", ahogyan egy parlamenti frakciótag fogalmazott. Érdekes ütközési pont lehet az SZDSZ kihullásával adódó kérdés, hogy mennyire próbál majd az MSZP betörni az LMP által csak ímmel-ámmal megcélzott liberális térbe. Pesszimistább forrásaink szerint késő van már ahhoz, hogy az MSZP ilyen ideológiai kérdésekben egyáltalán elmélyülhessen. Noha a beszélgetések során pánikhangulatot nem érzékeltünk, már most arról szólnak a hírek, hogy több száz ember elbocsátására és a vidéki infrastruktúra durva megnyirbálására kényszerülhet az új vezetés; a keserű hangok szerint ez már a tudatos városi értelmiségi középpárttá való átpozicionálás első lépése. Az általunk megkérdezett politikusok - miként a választmány is - a fokozódó elégedetlenség miatt is elodázhatatlannak tartják az alapszabály minél előbbi drasztikus módosítását: a szervezeti és döntési mechanizmusok átszabását többen az ideológiai kérdések tisztázásánál fontosabb és sürgetőbb kérdésként kezelik. A rövidített tisztújítás következtében a módosított alapszabály legkorábban ősszel vagy 2011 elején léphet életbe.
Élet-halál
"Lehetetlen állapot, hogy az országos elnökség a stratégiai jellegű döntéseket teljesen kisajátítja, és a saját feje után megy, miközben olyan területeken, ahol esetenként hatékonyabb lenne, ha döntő kompetenciával bírna, tehetetlen. Például sok esetben a jelöltállításba sincs érdemi beleszólása, pusztán mérlegelésre küldheti vissza a helyi szervezetek által javasolt jelölések listáját. A bázisdemokrata rendszer anarchiába fulladhat" - utalt az MSZP egyik budapesti politikusa arra, hogy az elnökség asszisztálni volt kénytelen a budapesti szervezetben kiugró többséggel főpolgármester-jelöltnek választott Horváth Csaba május 1-jei "ingyen-BKV"-akciójához. (Az elnökség a főpolgármester-jelölésnél amúgy hosszas agyalás után nem élt vétójogával: a bajuk nem Horváth személyével, hanem a bejelentés időzítésével volt. Az elnökség egyedül Bajnai Gordon jelölését tartotta volna elfogadhatónak, ám miután róla gyorsan kiderült, hogy nem vállalja, a dologról érdemi vita nem zajlott.) A még Hagyó Miklós regnálása idején véglegesített budapesti listát eleve rengetegen támadták, és a fővárosi MSZP-ben további feszültségre lehet számítani, ha - mint tervezi - a Fidesz végül 35 fősre kurtítaná a Fővárosi Közgyűlést a jelenlegi 66-ról.
A pártban rögzült mechanizmusok újragondolásának szükségességét mutatta a nemzetbiztonsági bizottság felállítása körüli botrány is, amit forrásaink szerint "egy kártékony politikai reflexből született döntés idézett elő. Mindenki tudja, hogy a költségvetési bizottság vezetése politikailag sokkal fontosabb és fajsúlyosabb pozíció, mint a szimbolikusan nagyobb jelentőségű nemzetbiztonsági bizottságé - csak épp senkinek nem tűnt fel, hogy teljesen új politikai helyzetben kell manővereznünk" - mondta egy a nemzetbiztonsági bizottságban érdekelt szocialista képviselő, aki szerint a pártbeli költségvetési lobbi - elsősorban Burány Sándoron, Veres Jánoson, Kovács Tiboron keresztül - eddig mindig felülírta a nemzetbiztonsági bizottságban érdekelt politikusok szempontjait. (Két hete lapunk is utalt arra, hogy Mesterházy és Szekeres megegyezése állt a költségvetési bizottság elnöki posztjára startolás mögött, amit egyik választmányi forrásunk sem tartott kizárható magyarázatnak.)
A háttérbeszélgetések során gyakran felmerült, hogy az alapszabályban, a tisztségviselők jelölése során miként lehetne megakadályozni a gazdasági lobbicsoportok és a hatalmi centrumok már-már törvényszerű összefonódását, vagy legalább elérni azt, hogy a magánérdekek ne szűkítsék a politikai mozgásteret. És ha ezt sikerülne is részben megteremteni, képes lehet-e az MSZP az "elszámoltatás" és a kínosabbnál kínosabb gazdasági bűnügyek közepette elhitetni a választókkal, hogy ez már nem az a korrupt párt? Ráadásul a frakciótagoknak már most közös álláspontra kellene jutniuk olyan lényeges ügyekben, mint a Fidesz adópolitikája, vagy a kettős állampolgárság kérdésében tapasztalható totális bénultság feloldása, vagy az LMP-hez és a Jobbikhoz való viszonyulás. Nagy politikai ellenszélben, az anyagi erőforrások kimerülése közepette, támogatottsági mélyponton kellene a szocialista pártnak újradefiniálni és szervezetileg újjáépítenie magát. Ha nem ezt teszi - és ebben a párton belül teljes az egyetértés - végleg lemondhat váltópárti szerepéről.
