Átszervezés előtt a Magyar Televízió: Zsebtévé

publikálva
1997/14. (04. 03.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Történetének talán legnagyobb horderejű döntése előtt áll a Magyar Televízió: tíz évre koncesszióba adja a TV 2-t és még egy csatornát, a hagyományos értelemben vett közszolgálatiságot pedig egy átalakított 1-es csatorna képviselné. Az elnöknek ambiciózus tervei vannak, elképzelései azonban nincsenek az MTV-ről, amelynek műsorait immár törvényesen, jó kiegyensúlyozottan minden politikai erő nyomás alá helyezheti.

Történetének talán legnagyobb horderejű döntése előtt áll a Magyar Televízió: tíz évre koncesszióba adja a TV 2-t és még egy csatornát, a hagyományos értelemben vett közszolgálatiságot pedig egy átalakított 1-es csatorna képviselné. Az elnöknek ambiciózus tervei vannak, elképzelései azonban nincsenek az MTV-ről, amelynek műsorait immár törvényesen, jó kiegyensúlyozottan minden politikai erő nyomás alá helyezheti.

"Az intézmények vezetői nem adnak semmilyen, a gazdálkodásukra vonatkozó információt, miközben - egy barátom kifejezését használva - a várakozással ellentétben, nemhogy csökkent volna, hanem a hírek szerint még nőtt is, például a Magyar Televízió háza táján az `aranyláz`. Mindenki rohan, hogy még az utolsó aranyrögöket kivigye onnan" - nyilatkozta az ÉS-nek Deutsch Tamás fideszes médiapolitikus annak kapcsán, hogy a parlamentben felvetette: a kormánypártok "szabotálják" a médiatörvény végrehajtását. Ez volt pontosan egy éve. Azóta nagyon sok minden változott: az MTV vezetői továbbra sem akarnak és tudnak fontos gazdasági információkat kiadni (lásd "Meglehetősen óvatosan járunk el" című keretes anyagunkat), tovább tart az aranyláz, aki tud, kaszál, "külsős" produkciós irodaként vagy operatőrként mondjuk 800 ezres fizetésről ad ki papírt.

Pedig tényleg volt, ami változott ez alatt az izgalmas médiaév alatt. Felállt például az

Országos Rádió- és Televízió Testület

(ORTT), a két közszolgálati médium működésének alapjogait védő grémium, amelynek pártok garantálják a pártatlanságát, és a törvény szerint "védi és előmozdítja a szólásszabadságot a műsorszolgáltatók piacra lépésének elősegítésével, a tájékoztatási monopóliumok lebontásával és újak létrehozásának megakadályozásával, a műsorszolgáltatók függetlenségének védelmével". "Lehet azzal érvelni - mondta a Narancsnak Halmai Gábor alkotmányjogász -, hogy a pártok nem `pártkatonákat` küldenek a kuratóriumba, hanem autonóm személyiségeket, akik függetleníteni tudják magukat attól a párttól, amelyik delegálja őket. Nincs azonban elegendő garancia arra, hogy ez meg is valósuljon. Ilyen garancia lehetne, ha ezek a személyek nem lennének újraválaszthatók, hiszen ha az illető még egy cikluson keresztül be akarja tölteni ezt a funkciót, nyilván el akarja nyerni annak a pártnak a kegyeit, amelyik őt delegálta és a jövőben is delegálhatja" - véli az alkotmányjogász.

Az eddigi gyakorlatban azonban főleg az ORTT ellenőrizhetetlenségig autonóm

panaszbizottsága

kapott nyilvánosságot. A testület öt évre megválasztott tagjai akár névtelen bejelentésre vagy pártakaratra olyan nyomást gyakorolhatnak mondjuk híradós szerkesztőkre, hogy csak na.

Az ORTT 1996. évi tevékenységéről szóló, február 28-i keltezésű, kicsit semmitmondó beszámolójának egyik fénypontja, amikor Révész T. Mihály elnök bevallja: "A Panaszbizottság (...) eddigi gyakorlata nem teszi lehetővé, hogy pontosan megítéljük helyét és jelentőségét a médiaszabályozás intézményrendszerén belül, súlyát azonban máris jelzik a tevékenységét kísérő heves sajtóreagálások." Nehéz eldönteni, mi mást várnak az ORTT-ben, ha egyszer egy párt például bepanaszolja a Híradót azzal, hogy nem adta le elnökük országos biciklitúráját; és a T. Panaszbizottság nem hajtja el a pártot azzal, hogy bazeg, ilyen nincs, a hírszerkesztő dönt, hanem azzal utasítja el a közérdekű feljelentést, hogy az a törvényes határidő után érkezett. És még sorolhatnánk. Halmai Gábor szerint egyébként a bizottságnak el kell utasítania a panaszt akkor, ha a panasz megtevőjének más műsorban volt módja arra, hogy háttérbe szorított véleményét elmondhassa. Ezt viszont eddig nem vizsgálta a testület.

A pártok amúgy kezdenek rákapni a jelentgetésre, főleg a kisgazdák (1996-ban: 9 panasz, ebből 8-at elutasítottak), de lassan beindul a verkli: a tavalyi 55 panaszból 15-öt párt adott be. Halmai szerint így aztán hiába küldtek független jogászokat és más médiaszakértőket a pártok ebbe a testületbe: a delegálóknak nyilván az a szándékuk, hogy panaszuknak érvényt tudjanak szerezni a küldött személyén keresztül.

Van azért jó hír is. Nagy késéssel bár, de az ORTT

végre meghirdette

a két országos kereskedelmi csatorna földi frekvenciapályázatait (a TV 2 programja pedig műholdra kerül majd, amint megtalálják az itthon is vehető szatellitet). "Létérdekünk, hogy létrejöjjön a kereskedelmi televíziókkal a valódi versenyhelyzet" - mondta kérdésünkre Sárközy Erika, az MTV alelnöke. "Ha a médiapiac valóban kialakul, kénytelen lesz mindenki tudomásul venni a produkciók reálisabb, versenyképesebb árait - és ha megszűnik a külső és belső produkciós nyomás, le lehet szorítani az árakat."

A lapok és a tévék már beszámoltak - helyenként érdekes kis PR-gyanús tudósítások formájában - a lehetséges jelöltekről, bár a tavalyi év titkos tippje, a francia TF1 valószínűleg mégsem indul, és úgy tudjuk, kiesett a pikszisből a Postabank is, amely az utóbbi időben a Danubius Rádióval fűzte szorosabbra személyi szálait. A pódium két helyére lapzártakor hárman vannak versenyben, mind a hárman készek lenyelni az első évek sokmilliárdos veszteségeit; és immár nem is kell szégyenlősen leírni, hogy a frekvenciakapás politikai alku tárgya is.

Megbízható értesülésünk szerint az MTV vezetősége a tőkeerős luxemburgi bejegyzésű francia-német-magyar CLT konzorciumnak adja a legnagyobb esélyt, amelyben az RTL-csoporton és a Bertelsmann/UFA-n kívül ott virít a Matáv és a TV 3-at producelő Feuer András-féle Budapesti Kommunikációs Rt. is. A CLT-t, mint a sajtóban megjelent, Horváth István bonni exnagykövet képviseli, aki véletlenül Horn Gyula jó barátja, de nem spekulálunk. Állhatatos versenyző a Tolvaly Ferenc nevével fémjelzett skandináv-bajor-magyar MTM-SBS Rt., amelynek egyik fórja, hogy már vannak produkciós szerződései a Szabadság térrel, csomó filmet és sorozatot már eddig is eladott az MTV-nek. Tolvalyék EU-orientált, békés családi tévét hirdetnek, amit papa, mama és a kis Jenőke együtt néz elalvás előtt a hobbitelken. Ugyancsak nagy esélyekkel indul a Ronald Lauder amerikai üzletember tulajdonában lévő, csomó közép- és kelet-európai tapasztalat birtokában lévő CME, amely egyebek között büszkén hivatkozhat a cseh Nova TV kirobbanó sikerére. A CME itthoni embere a Baló György profi újságíró vezette 2002 Kft.

Felmerülhet, hogy ekkora tét esetén hogyan lesz kizárva a

panama csatorna

lehetősége, ha egyszer annyi más panamáról hallani. Csak egy példa: más összefüggésben, egy belső szervezeti döntés kapcsán ("a javaslat szerint a műsorpolitikai szerkesztőséget elválasztjuk a beszerzési, piaci tevékenységet folytató egységtől") Peták tévéelnök a kuratórium előtt tartott beszámolójában szükségesnek tartja megjegyezni: "Ezzel az esetleges korrupciós lehetőségeknek is gátat vetünk, minimalizáljuk." Kérdés, kell-e valaminek gátat vetni, hogy döntés szülessen a tévéprivatizációról.

Az MTV főként gazdasági válságban van - ez azonban kibírható lenne, ha egy szakmailag kompetens elnök koncepciók és víziók tömegeivel állna elő arról, hogyan kellene kinéznie 1997-ben egy közszolgálati Magyar Televíziónak. Ehelyett az új elnök csak hónapok után meneszti a pénzügyi igazgatót; minden műsorkoncepció nélkül megszünteti az egyik legnézettebb hírműsort, ami értesülésünk szerint "ajándék" volt azoknak, akikkel politikai alkut kötött; meneszti a filmfőszerkesztőség vezetőjét; sokáig képtelen dűlőre jutni a botrányos sportközvetítések ügyében; képtelen rendezni a viszonyát a kuratórium elnökével - márpedig az rt elnöke ennek a testületnek felel. A tévékuratóriumtól nem túl távoli forrásból úgy tudjuk, a tulajdonosi funkciót gyakorló grémium szabályos kétfrontos harcot vív egyrészt az MTV-pénzekért a parlamenttel és a kormánnyal, másrészt a bebetonozódásra építő tévéelnökkel, amiért "nem teszi a dolgát".

Amire Peták a lap elején olvasható interjúnkban utal, az a

szívélyes viszonya

Kocsis L. Mihály (FKgP), Tellér Gyula (Fidesz), Grezsa Ferenc (MDF), Rományi Béla (KDNP) és Ligeti Imre (MDNP) elnökségi tagokkal, de olyan is volt, hogy az MSZP-sek is velük szavaztak, miután előzőleg felhívták telefonon Jánosi Györgyöt vagy Baja Ferencet. Az mindenesetre valószínűtlen, hogy a közeljövőben valaki megpróbálná felállíttatni Petákot (mint tették néhány hónapja a szocialisták vagy a minap Vadász János kurátor). Az SZDSZ által delegált Wessely Anna elnökségi tag is kérdésünkre alapvetően bizalmát fejezte ki az elnök munkája iránt, mert "racionális irányba akar elmozdulni", de kifogásolja, hogy részletes tervet még nem rakott le az asztalra.

Peták pozíciójának stabilitásáról Halmai Gábor elmondta: az elnököt a kuratórium akkor hívhatja vissza, ha 16 szavazat (azaz a harmincfős testületben 50 százalék plusz egy szavazat) összegyűlik, ami még mindig csak arra elegendő, hogy egyáltalán szavazzanak a visszahívásáról. Ennyit azért nehéz összegyűjteni, mert ebből tízet adnak pártok, a többi pedig az igen heterogén társadalmi szervezetektől jön össze. Ez viszonylag nagy stabilitását adja e pozíciónak, de ez Halmai szerint nem is baj: "Egy tévéelnök ne legyen könnyen elmozdítható politikai okokból, mert ez a szabadságát kérdőjelezné meg."

Az önmagát "folyamatosan prés alatt" érző tévéelnök természetesen

joggal hivatkozik

arra, hogy az MTV-vel szemben igazságtalan volt az Országgyűlés és a PM: a médiatörvény értelmében az idén az állam már csak a sugárzási díjakat fizeti a közmédiának, a tavalyi költségvetési vitában azonban a kormány ebből levonta az MTV olyan adósságait is (mintegy 3,7 milliárd forint értékben), amelyek legalábbis vitatottak; a tévé az ügyben az Alkotmánybírósághoz fordult. Az MTV kuratóriumának beszámolója szerint a Szabadság téren 1,383 milliárd forint APEH-tartozást kérdőjeleznek meg. Ilyen nagyságrendek mellett valószínűleg túlzás a Budapest Business Journal információja a tévé 9,4 milliárd forintos hiányáról (amit kérdésünkre cáfolt a kuratórium egyik tagja is); a jelentés szerint az adóügyek mellett 1994-ből 1,545 milliárd, tavalyról pedig 731 millió forint sugárzási díjjal tartozik a tévé az Antenna Hungáriának. Az elnök mindenesetre már régen letett arról, hogy a pályázatában szereplő 15 milliárd forintból próbáljon az idén kijönni. Tavaly a tévé 35 milliárdból gazdálkodott, és hogy az idén sem mennek 20 alá, az hétszentség.

Nem tudni, mi lesz a szponzorálásokkal: jelenleg egyfajta gazdasági kényszer szülte hallgatólagos exlex állapot van, mivel a törvény értelmében idén január 1-jétől például már nem bukkanhatna föl a Kisvárosban egy autókölcsönző cég neve, nem jelenhetnének meg céglogók a tényfeltáró műsorok, vetélkedők és talk show-k közepén; csak vallási, kulturális és kisebbségi műsorokat lenne szabad szponzorálni. Mivel késik a kereskedelmi tévék létrejötte, a tévékuratórium kérte az Országgyűlést, hogy

halassza őszre

a reklámidő csökkentésének bevezetését. Ezt elfogadták, nem fogadták el viszont a szponzorálást korlátozó szabályok csúsztatását. Márpedig, mint az a képernyőn naponta látható, a törvény ki van játszva. Kicsit olyan ez, mintha a legszegényebbek számára ideiglenesen felfüggesztenék a Btk. egyes, lopásra vonatkozó paragrafusait.

A tévé elnöke ilyen körülmények között akkor is nehezen kalkulálna, ha tudná, mit akar, egyelőre azonban még azt sem tudja, hány embert akar/tud elküldeni. Õ a jövőben 1200-1400 embert szeretne megtartani a 3200-ból, egyik alelnöke, Sárközy Erika 8-900-at, másik alelnöke, Horváth Lóránt 500-at. Peták, aki több mint ötven előnytelen produkciós szerződést felülvizsgáltat, új vezetőket nevezett ki több posztra, elküldött 350 embert, és megkezdte a "gyártási, műszaki üzemviteli területeken az egység önálló elszámolási egységgé alakítását". A műsorszerkezet átalakításáért felelős Sárközy Erika kérdésünkre elmondta: ma nagyon sokszor szakmai kontroll nélkül mennek le műsorok a televízióban, hiányoznak a politikai műsorok irányítói, a legnagyobb gond azonban, hogy az MTV nem kapta meg a költségvetéstől a sok milliárd, jogosan járó forintot. Így nagyon nehéz tervezni - mondta Sárközy Erika, aki szerint létszámleépítésbe is csak akkor lehet kezdeni, ha a kormány finanszírozza az átalakítás költségeit.

Addig is, ideiglenes megoldásként, májustól szeptemberig csökkentett büdzséjű, nyilván sok olcsóságot felvonultató műsorrend lesz látható a Magyar Televízióban, amely az eddigi 67 százalék helyett csak 50 százalékban állít elő saját gyártású műsorokat, 30 százalékban európai produkciókkal tölti fel a képernyőt; a többi műsoridőt Záhonynál becsempészett délszingaléz kísérleti erotikus harakiri-filmek töltik ki, éjjel pedig élő kapcsolásban nézhetjük a városligeti csónakázótó élővilágának megannyi érdekességét.Seres László

Vultur Csaba


"Meglehetősen óvatosan járunk el"

- részlet az MTV elnökének beszámolójából a kuratórium számára -

A 2000. év nemzeti magyar közszolgálati televíziója nem műsorkészítő intézmény, hanem műsorszolgáltató intézmény. Ebből a szempontból másodlagos, hogy a műsorokat honnan szerzi be a TV. Megvásárolja a nemzetközi vagy a magyar médiapiacon, az archívumból biztosítja, koprodukciókkal állítja elő, esetleg saját gyártásban, vagy legyártatja valakivel alvállalkozásként. A Magyar Televízióban az utóbbi években a választás nem volt evidencia. Tehát az intézmény zártsága következtében ellenérdekelt volt abban, hogy befogadjon kívülről anyagokat még akkor is, hogyha azt ingyen kapta volna! Azért, mert veszélyeztette, veszélyezteti a munkatársak jövedelmét is, hisz a munkatársak ösztönzőrendszere műsorgyártásra irányul, és nem pedig műsorszolgáltatásra! (...)

Az új SZMSZ logikája a következőképpen épül fel: van egy műsorkészítő, egy gyártó, egy pénzügyi és egy vállalkozási egység. A médiatörvény határozott műsorpolitikai filozófiát és rendet ír elő, az Rt. formából viszont az következik, hogy a TV-nek nyereségorientáltan kell működnie. E két (látszólag) egymásnak ellentmondó igényt egyeztetnünk kell, és ez a tevékenység a műsoregyeztetési főigazgatóságon jelenik meg, ahol az üzletpolitikai és a műsorpolitikai elveket kell egyensúlyba hozni. (...)

Azt tudtam, hogy minden intézmény - így a televízió is - önmagából következően ellenáll majd a radikális átszervezésnek. Az ellenállás felerősödésével számoltam, ha kiderül: gyökeresen mást akarunk csinálni, mint amit a megszokott elnökválasztások eddig hoztak. Ha kiderül: egyes érdekek ellenére akarunk tenni. Azt is bekalkuláltam, hogy az elmúlt néhány évben olyan érdek-összefonódások jöttek létre, amelyek különösen megnehezítik majd a médiatörvényben megfogalmazott átszervezést. Ebben nem is csalódtam. (...)

Az intézményátszervezéssel szembeni természetes ellenálláson túl különösen nagy a tisztulási folyamatot akadályozó ellenerők nyomása is mind a házon belül, mind a házon kívül. Esetenként az érdekeket lobbicsapatok is képviselik, itt-ott a társadalom különböző közéleti fórumain is. (...)

(Széljegyzetként említem meg, két hete kaptam egy olyan papírt, hogy mozgóbérként fizessek ki az egyik operatőrnek 800 ezer forintot. Természetesen nem írtam alá. Ezzel készséggel elismerem, hogy alkalmanként vannak ilyen kiugró esetek. Általában nem ez jellemző.) (...)

Általános megjegyzés: a szerződésekkel kapcsolatban és általában az átalakítással kapcsolatban meglehetősen óvatosan járunk el, és senkinek, még a kuratórium elnökségének sem szívesen adunk ki információkat, hiszen példák mutatják, hogy a kiszivárogtatások a kemény lobbinyomást vagy üzleti tárgyalásaink ellehetetlenülését vonhatják maguk után. Most sem kívánom a részleteket kiteregetni. A szerződések az üzleti titok megőrzése mellett jogi osztályunkon megtekinthetők.


"Törvényes házasság"

Dr. Cseh Gabriella médiajogász, a Soros Alapítvány Alkotmány- és Jogpolitikai Intézetének (COLPI) munkatársa, az intézet egy éve indult Jogi támogatás és oktatás újságírók részére program könyvsorozatának szerkesztője

Magyar Narancs: A médiatörvény mennyiben segít a mai közszolgálati médiagondokon, és mennyiben a probléma egyik oka?

Dr. Cseh Gabriella: Az elmúlt egy-másfél év eseményeiről az a véleményem alakult ki - egy kicsit Bernard Shaw-ra utalva -, hogy a média a politikát akarja, a politika meg a médiát. Ezek Magyarországon törvényes házasságra léptek, ennek minden jó és rossz oldalával. Egyetértek azzal, amit Gellért Kis Gábor mondott az ÉS-ben, hogy a rendszerváltás után a médiatörvényt megalkotó szakmai és politikai elit nem tárgyként határozta meg a médiát, hanem célként. Hogy egyes rendelkezéseit csak késve lehet végrehajtani, hogy csúszások lesznek, az előre látható volt. Hogy a médiatörvény szövegét különbözőképpen értelmezik, érthető ugyan, mivel számos ellentmondást tartalmaz, de nem lehet önkényesen felfüggeszteni a törvény diktálta feltételek végrehajtását. Most természetesen a törvénysértés állapotában vagyunk. A jogállamiság szempontjából veszélyes precedens lenne, ha mondjuk az Országgyűlés kulturális bizottsága elkezdene szelektálni a törvény betűi között, mi az, ami betartható, mi az, ami nem.

MN: Néha nem is tudni, ki felel a tévéműsorok pártatlanságáért: a kuratórium vagy az ORTT és annak panaszbizottsága.

CSG: Ha a hatáskörök nehezen értelmezhetők, akkor abból kell kiindulni, hogy egyetlen szerv sem vindikálhatja magának azt a jogot, hogy egyedül érvényes értelmezését adja a pártatlanság és kiegyensúlyozottság elveinek. A német alkotmánybíróság egyik 1981-es döntésében külön értelmezte a műsorokon belül érvényesülő pártatlanságot és az egész műsorstruktúrán belüli kiegyensúlyozottságot. Úgy gondolom, hogy ezt egy közszolgálati szervezeti működési szabályzatnak tartalmaznia kell; én véleményeztem az MTV Közszolgálati Műsorszolgáltatási Szabályzatát, és kértem is, hogy ezt vegyék bele, már azért is, mert ez felel meg az európai normáknak.

MN: Összhangban van-e a médiatörvény szellemével, ha az MTV elnöke az e heti Narancs-interjúban nyíltan elismeri, hogy egy adott politikai irányzattal konszenzusra jutva végzi munkáját?

CSG: A tévé elnöke véleményem szerint nem mehet bele pártpolitikai küzdelmekbe. Semmiképpen sem tehet a nyilvánosság előtt ilyen kijelentéseket. Ha azt mondjuk, hogy egy ilyen intézményt vezetni nagy morális felelősséget is jelent, akkor neki, amikor a politikával konfrontálódik, sokkal inkább kiegyensúlyozó szerepet kell vállalnia a különböző politikai erők között. Ennek formálisan ellentmond, ha egy politikai többségre alapozva próbál stratégiai lépéseket tenni.

MN: Hamarosan megjelenik az a könyv, amit Sükösd Miklós szociológussal írtak a magyarországi helyi médiáról. Mik a pártatlanság esélyei egy vidéki tévé vagy rádió számára?

CSG: Sajnos a helyi média sok tekintetben leképezi az országos közszolgálati média helyzetét a politikai összefonódások, a bizalmasságok és bizalmatlanságok területén. Sokszor ugyanúgy a helyi politikai hatalmi viszonyoktól függenek, anyagilag pedig még kiszolgáltatottabbak. Különösen, hogy még mindig nem állt fel a Műsorszolgáltatási Alap, pedig már régen létre kellett volna hozni. Ha létrejön, mindenképpen a legnagyobb nyilvánosság előtt kell zajlania a közszolgálati intézmények részére történő pénzjuttatásnak.

publikálva
1997/14. (04. 03.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra