Az MTA-n azt hitték, megállapodtak Palkoviccsal, aztán egy bukott államtitkár mindent felrúgott

Belpol

Így tárgyal a kormány az Akadémia vezetésével.

A Magyar Narancs aktuális számában részletes elemzést olvashatnak az MTA-ügy jelenlegi állásáról. Az Akadémia elnöksége április 16-án arról határozott, hogy bár a kormány elképzelését is beterjeszti az MTA májusi közgyűlése elé, a maga részéről nem támogatja a kutatóintézetek kiszervezését. Palkovics László minisztériuma másnap kioktató hangvételű közleményben dorgálta meg az MTA-t.

Megpróbáltuk feltárni az újabb egymásnak feszüléshez vezető körülményeket, és a kormány részéről furcsa tárgyalási stratégiára bukkantunk. Részletek következnek:

Miután március 8-án Lovász László MTA-elnök és Palkovics László miniszter közös szándéknyilatkozatot írt alá, az immár 10 hónapja húzódó MTA-ügy történetében először kezdődtek érdemi tárgyalások a felek között. Az MTA és az ITM szakértői két munkacsoportban egyeztettek. Ám, míg a stratégiai-szakmai munkacsoport egy sor kérdésben megállapodott, a jogi-finanszírozási munkacsoport ITM-delegáltjainak képviseletében Gál András Levente ügyvéd – aki 2010–2011-ben a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára volt – végül olyan előterjesztést küldött az MTA-nak, amely e korábbi megállapodások jó részét semmibe veszi.

false

(...)

A stratégiai csoportot az ITM részéről Szabó Gábor, a szegedi egyetem volt rektora vezette, így az ő szignója is szerepel az április 1-jén, 8-án és 12-én hozott határozatokon. A felek egyetértettek például abban, hogy az akadémiai kutatóintézetek a jövőben is egy köztestület irányítása alatt működhetnek, hogy az új struktúrába 2020. január 1-jétől az MTA minden jelenlegi intézete átkerül (10 kutatóközpont és 5 önálló intézet), és hogy intézet megszüntetése vagy új intézet alapítása legkorábban 2021-től lehetséges. Megállapodtak abban is, hogy az intézetek 2020-as direkt (nem pályázati) költségvetési támogatása legalább a 2018-as reálérték szintjén marad, a következő öt évben pedig „előre kiszámítható módon növekedni fog”.

(...)

Gál András Levente két nappal a tárgyalások lezárása után, április 14-én e-mailben megküldött előterjesztése kapásból elveti a köztestületi formát az általa Eötvös Loránd Kutatási Hálózattá átkeresztelt kutatóintézet-hálózat jövőbeli működésének felvázolásakor. A háromoldalas anyagban nem szerepel a stratégiai munkacsoportban elfogadott egy­éves intézetalapítási és -megszüntetési moratórium, és az sem, hogy a fontos döntésekhez kétharmados többség kell az irányító testületben. (...) Nem esik szó az intézetek 2020-as költségvetési támogatásának biztosításáról és a kormányzati finanszírozás kiszámítható emeléséről sem.

A teljes cikket a Magyar Narancs 2019. április 25-én megjelent számában olvashatja. Az újságra itt tud előfizetni.

Magyar Narancs - Archívum részletes

Tartalomjegyzék.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.